Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Bálint Zs.1994: Magyarország lepkéi a természetvédelem tükrében The butterflies of Hungary in the scope of nature conservation

192 BÁLINT ZSOLT TRANSDANUBICUM-PRAEILLYRICUM KÜLSŐ-SOMOGY, TOLNAI-DOMBSÁG Védett területek: Németkéri Látóhegy TT, Rinyaszentkirályi erdő TT, Szakadáti legelő TT. Irodalom: Buschmann 1985, Farkas 1992, Rézbányai 1972. Jegyzet: Érdekes a Colias chrysotheme és a Jolana iolas előfordulása (Balatonszabadi). Szántódról a Maculinea nausithous-X jelezték, míg a Kis-Balaton területéről a Lycaena virgaureae-X. Néhány személyes megfigyelés: a Hipparchia fagi, Hipparchia semele és Kanetisa circe (mindhárom országszerte elterjedt) szemeslepkék erős populációi élnek a nagyszékelyi erdőben (Tolna megye). A Polyommatus admetus adatai igen régiek, viszont 1991-ben a Szárazd fölött lévő dombok elhagyott gyümölcsöseiben Jolana iolas kolóniára bukkantam. Pincehely környékén a Pyronia tithonus tenyészik. Érdemes lenne a szakadáti legelő lepke-faunáját kikutatni. Legújabban Farkas (1992) számol be három helyi természetvédelmi terület lepke-faunájáról. Kutatásai során előkerült a Hipparchia semele, a Maculina alcon és a M. árion. Fazekas (1992) történeti áttekintést ad a megye lepkészeti kutatásairól BELSŐ-SOMOGY és ZALA Védett területek: Barcsi TK, Kis-Balaton TK, Őrtilosi Szentmihály-hegy TT, Őrtilosi Vasút-oldal TT, Zákányi Tőlös-hegy TT, Zselicségi TK. Irodalom: Ábrahám 1990 és 1992, Ambrus 1987, Uherkovich 1976, 1978a, 1978b, 1981, 1981a, 1981b, 1981c, 1981,1982, 1982a és 1983. Jegyzet: Mindenképp megemlítendő az Everes alcetas, Lycaena hippothoe, Melitaea britomartis és Melitaea diamine előfordulása. Ezek a fajok országos viszonylatban többnyire ritkák, ám a kérdéses területen még virágzó populációik találhatók. A Nymphails l-album (Kaposvár: Nádasdierdő) és a leptotes pirithous (Kisbalaton) már évtizedek óta eltűnt. A Nymphalis xanthomelas recens előfordulásáról is van itteni adatunk. Uherkovich kutatásainak köszönhetően a Dunántúl ezen része az ország faunisztikailag legkikutatottabb területének mondható. MECSEK Védett területek: Jakabhegy TT, Kelet-Mecsek TK, Melegmány-völgy TT. Irodalom: Balogh 1978, Fazekas 1984, 1985 és 1988, Uherkovich 1976, 1978, 1980, 1981c és 1984. Jegyzet: Faunisztikai szempontból igen fontos a Limenitis reducta előfordulása (Pécs: Tettye, Tubes, Székelyszabar), továbbá megemlítendő még Jolana iolas populációk gazdagsága (Pécs: Tubes, Tettye). ILLYRICUM VILLÁNYI-HEGYSÉG Védett területek: Szársomlyó TT, Villányi Templomhegy TT. Irodalom: Uherkovich 1975, 1976 and 1981c. Jegyzet: Igen jellegzetes a Lampides boeticus állandó jelenléte (Nagyharsány: Szársomlyó, Villány: Csukmahegy), amely a Jolana iolas (Máriagyüd, Villány) és a Limenitis reducta (Máriagyüd) előfordulásával együtt némi illír színezetet ad a nappali lepke faunának is. NORICUM MAGYAR ALPOK Védett területek: Kőszegi TK, Soproni TK. Irodalom: Ekk 1985, Rézbányai 1974, Uherkovich 1975a. Jegyzet: A Coenonympha hero soproni előfordulását a kutatások nem erősítették meg. Az Erebia ligea a legújabb információk szerint (Németh Lajos közlése) a Kőszegi-hegységben tenyészik, a másik két, gyakoribb rokonával együtt. LAJTA-HEGYSÉG Védett területek: Fertő-tó TK. Irodalom: nincs. Jegyzet: A Colias chrysotheme legnyugatibb populációi a Fertőrákos környéki sziklagyepekben élnek, akárcsak a legújabban megtalált Ari ci a allous (Fertőrákos). A terület mindenképpen fokozott figyelmet érdemel, további faunára új fajok előfordulása várható. 4. A MAGYARORSZÁGI NAPPALI LEPKÉK JEGYZETEKKEL ELLÁTOTT LISTÁJA Az itt közölt nappali lepke lista provizórikus. Nevezéktanában Kudrna (1986) munkájára támaszkodik, elsősorban praktikus szempontból, mivel Kudrna említett könyve az első olyan lepidopterológiai munka, amely az európai Rhopalocera fauna egészét tárgyalja természetvédelmi szempontból. Kudrna listájától lényegesen csak a boglárkalepkék esetében térek el, ahol saját kutatásaimra támaszkodok (vö. Fiedler és Bálint 1993). Ugyancsak praktikus szempontokat követve alcsaládokon belül nem a rendszertan alapján, hanem betűrend szerint (a génusz kezdőbetűje) sorolom föl a fajokat. A lista és a hozzá csatlakozó jegyzetek többhelyütt eltérnek Varga (1989) munkájától. A legfontosabbak, amelyeket a fajlistában nem tárgyalok: 1. a Polyommatus escheri hazai és kárpát-medencei adatai tévesen cédulázott példányokon alapultak {Bálint 1985); 2. kihagytam a hazai fajlistából a Lycaena helle-X, mivel adatai igen megkérdőjelezhetőek, bár a folyamszabályozások előtti hazai előfordulását nem lehetett kizárni (Id. például a Szatmári-síkság szegélyén, határainkhoz igen közel fordul elő: Bálint és Szabó 1982.) A faj erősen kötődik a Polygonum bistorta-s láprétekhez (Geiger 1988). Ezek magyarországi számbavételével és a L. helle repülési idejében való meglátogatásukkal a faj hazai honossága egyszerűen tisztázható. 3. a Coenonympha hero és С tullia szénalepkéket, mivel azok hazai adatai nehezen magyarázhatók, ugyancsak nem vettem fel a listába.