Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Mógáné Aradi Csilla - Rózsás Márton: A középkori Valkó templomának régészeti feltárása

A KÖZÉPKORI VALKÓ TEMPLOMÁNAK RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA MÓGÁNÉ ARADI CSILLA-RÓZSÁS MÁRTON 1992. augusztus 10-27 között Barcs-Vukovári mező lelőhelyen egy középkori templom hitelesítő ásatását végeztük el. Az ásatás célja az addig csak feltételezett templom alaprajzának és építési periódusának tisztázása volt. A lelőhely A Barcsról Drávaszentes irányába vezető közút mentén, a várostól ÉNy-ra mintegy 1,5 km-re, a Dráva egykori árterének szélén elterülő lelőhely romterületéről már a múlt századbeli források is megemlékeznek. A Pesty Frigyes-féle országos helynévgyűjtés idején (1864) az itt álló templomnak még látható nyomai voltak, erre utal a barcsi elöljáróság közlése is: „Wukovári-mező: ...a templom maradékaiból még ma is lehet találni téglákat."

1 A helyi németség a 20. század elején is csak „Altkirche" néven emlegette ezt a helyet. Érdemes áttekinteni, hogy a határtérképek milyen névváltozatokat tüntetnek fel: 1794. Vukovári mező, 1817. Vukovári mező, 1852. Volkóvári mező, 1854. Pusztatemplom, 1866. Vukovári mező, 1870. Puszta templom, 1900. Vukovári mező. A mező a nevét onnan kapta, hogy az 1730-as években Barcsra telepített horvátok számára - akik Vukovárról és Kalinovácról érkeztek - itt mértek ki szántóföldeket. A névváltozatokból kitűnik, hogy az eredeti név a 19. sz. közepe táján eltorzult, és csak a századforduló környékén támadt fel újra eredeti formájában. A fentebb említett közút építése során, 1928-29ben a nyomvonal érintette a lelőhely törmelékkel borított dombját, így azt átvágták. Az előkerült falmaradványokat a helyi közvélemény az egykori barcsi várral azonosította, s ez az alapjaiban téves vélekedés egészen napjainkig tartotta magát, 1986-ban azonban egy újabb átvágás (vízvezeték) során egyértelműen templomra és temetőre utaló leletek kerültek elő.

2 A település és a templom középkori történetére vonatkozó adatok A templom környékén felszíni leletekkel is jól követhető és datálható település terül el, mely korábbi, mint az első írásos említés. A szórvány leletanyag, valamint az ásatás során előkerült III. Béla érem alapján feltételezhető, hogy létrejötte a 12-13. sz.-ra tehető.

3 Feltűnő, hogy még azok a 13. sz.-i források sem szólnak Valkóról, amelyek a közvetlen környékén fekvő, határos birtokokat kivétel nélkül említik. Ennek oka talán abban rejlik, hogy a többi településsel ellentétben, nem tartozott a Tibold nemzetség birtokai közé. A templom első írásos nyomát az 1332-7 évi pápai tizedjegyzékben találjuk. 1334-ben a segösdi főesperesség plébániájaként VOLKO alakban említik; ekkor papja András, 3 nagy dénár tizedet fizetett.

4 1360 február 13-án a pannonhalmi konvent kiküldöttje jelenti I. Lajos királynak, hogy Wolkó falu piacáról jöttekor a királyné Vylaki officiálisának famulusa és Visuntai villicusa elfogta és kifosztotta Péter fia Pált.

5 Ehhez képest meglehetősen későn, csak 1397-ben fordul elő először a település neve „poss. Walko" formában.

6 1460-ban Marczali István a birtokosa, majd 1467-ben két oklevélben is szerepel (az egyik oppidum Walkóként említi)

7 és a keményfalvi Török család kezében találhatjuk. Utolsó ismert említése 1495-ből való, ekkor adományozta II. Ulászló Báthory Györgynek és Andrásnak többek között: „...Arannyas, Bewlchew, Barch, Walko..." falvakat.

8 Ezután már sem a kamarai összeírásokban, sem a török defterekben nem találjuk nyomát. A lelőhely Valkó faluval történő azonosítása többféle módon kísérelhető meg. A pápai tizedjegyzékből kiindulva, kizárásos alapon vegyük sorra a Barcs közvetlen környékén említett egyházakat. A segösdi főesperességhez tartozott a környéken Babolcha (Babócsa), Tukana, vagy Chuchana (Erdőcsokonya) és Volko. A somogyi főesperességnél Arania (Aranyos), Stephandi (Istvándi) és Zulak (Szulok) egyházát említik. A későbbi források szerint egyházas hely volt még ebben a körben Darány is. Látható, hogy az említett egyházas-települések közül csupán egynek a helye nem lokalizálható, ez pedig Valkó! A másik szálon a csekély okleveles forrásból kihámozható topografikus elhelyezkedést vizsgálhatjuk meg. Csánki szerint ezekből az derül ki, hogy Tarnóca, Babócsa és Barcs vidékén feküdt. Valóban, az