Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Magyar Kálmán: A Babócsai Nárciszos-Basakert Árpád- és középkori településtörténete a régészeti kutatások alapján

A BABÓCSAI NÁRCISZOS-BASAKERT TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE 89 A középkor (XIV-XVI. század) lakóháztípusai Somogyban a bodrog-bűi, segesdi, de főképpen a babócsai mezőváros ásatásaiból ismertek. Ezeken a nem teljesen jobbágyi, hanem inkább városi fejlettebb polgári közösségek háztípusai figyelhetők meg. Babócsa-Nárciszos várában a többosztású téglaházaktól (az ún. kúriáktól) egészen az egyosztású patics házakig szinte minden forma megvolt. A babócsai ún. zarándokház gótikus bordázattal, díszes boltozatos termekkel is rendelkezett. Csakúgy, mint a segesdi XIV-XVI. századi curia, illetőleg gótikus polgárház. (Ezektől a típusoktól tért el a bodrog-bűi és a babócsai papi lakóház, ahol ilyen díszes gótikus építészeti emlékeket nem figyelhettünk meg!) Mint a segesdi XIV-XVI. századi ún. papi háznál, ahol a többosztású téglakúriát ugyancsak gótikus kőboltozattal látták el. A babócsai, bodrog-bűi paplakok, illetőleg ún. monostorrészek a segesdi nagyméretű és többosztású, a török-korban magtárnak is tartható téglaépítményekkel azonos korúak, illetőleg azonos építkezési stílust képviselnek.

39 Ezek tehát a XIV-XVI. századi ún. mezővárosi polgári és papi lakáskultúra részei. (Egyedül Segesden figyelhetjük meg az egyszerűbb, jobbágy vagy parasztlakosság deszka, illetőleg boronaházait!) Itt és Babócsán is ezek a török-kori egyszerű sövényfonatos, deszka és agyaggal tapasztott gerendás, egy- és többosztású építmények (sütőházak, istállók és lakóházak!) számtalan variácóit mutatták.

40 A feltárt babócsai XVI-XVII. századi paraszti (népi) lakóházak szinte kivétel nélkül szemeskályhás fűtő, illetőleg tüzelőberendezéssel rendelkeztek.

41 Végső soron az Árpád-kor után a Babócsán és a Somogyban eddig feltárt XIV-XVII. századi lakóházak fejlettebb városlakó polgárok háztípusaira utalnak. Ugyan akkor a Tibold nemzetség babócsai központjában a közel tíz esztendővel ezelőtt megkezdett régészeti kutatásaink során először sikerült a kiemelten fontos államalapításkori és középkori, Dráva, Rinya menti központban lévő korai várakat, településhelyeket, valamint azok templomait, temetőit azonosítanunk és részben feltárnunk. (1-2. ábra) Az itt végzett régészeti munkánk eredményeihez hozzátartozik az is, hogy meghatározhattunk három, egymás közelében álló várat, melyből mérete és helyzete alapján is egyedülálló a nárciszosi.

42 Megállapíthattuk, hogy a Rinya jobb partján állhatott (a ma is látható közép-kori vár helyén) a Tibold nemzetség Árpád-kori földvára és birtokközpontja. Tőle északra közel 50 méterre fedezhettük fel a jóval kisebb, (kb. 30 m-es átmérőjű) ún Motte-típusú, XI. századi eredetű földvárat, az ún. 33-as dombot. Vele szemben a Rinya bal partján a Basakert-Nárciszos nevű részén fel is tártuk a megye legnagyobb alapterületű (4,3 hektár), téglalap alakú, átlagosan két méter magas sánccal, (12. ábra) hét bástyával rendelkező, kétrészes földvárat. 1984-ben, majd 1986tól napjainkig ugyanis itt folytattuk az egyik legfontosabb és legeredményesebb régészeti kutatásainkat. (3. ábra) Tehát itt, a Rinya ellenkező oldalán, a bal partján figyelhettük meg a régi Babócsa várral rendelkező legfontosabb centrumát. Ha a megyei és az országos ún. várkutató programhoz soroljuk munkánkat, (1. ábra) akkor az 1978-1992. között Babócsán, Segesden és Bodrog-Bűn végzett régészeti munkánk során Magyarországon először sikerült szinte teljesen feltárnunk egy XI. századi német eredetű, egy Árpád-kori királynéi és egy korai magyar nemzetségfői várral is rendelkező központot.

43 Ha ezeket az eredményeket — a bevezetésben taglalt — várkutatási problémákkal is egybekapcsoljuk, az is kiderül, hogy Somogy megyében a Segesdtől Babócsa irányában — a Rinya partján — lévő átkelőhelyek, útvonalak biztosítására kialakított földvárak, birtokközpontok, az államalapítás idején, majd az Árpád-korban is javarészben királyi, királynéi kézben voltak. Igy Atád földvárát, révjeit és vámhelyét a somogyvári ispánság (Alma), valamint a délebbre lévő pácodi földvárat, átkelőhelyet a szentkirályi, a besenyői népek őrizték. Déli irányból — a Babócsa várában székelő — német eredetű Tiboldok, illetőleg a lábodi uradalmukhoz tartozó népei vették körül, és biztosították a királyi, királynéi uradalom falvait, valamint a segesdi királynéi székhelyet. (1. ábra) Babócsa-Nagyatád-Segesd útvonalnál lévő települések, várak a királyi, királynéi, Dráva menti és az északra lévő települések, birtokok közötti közvetlen összeköttetést teremthették meg. Hiszen a déli, a Barcs, Belcsa, Aranyos falvak, a jól jövedelmező Dráva menti kikötővel, a rév- és átkelőhelyekkel, illetőleg az aranyosi királyi udvarházzal együtt egészen a XV. század elejéig királynéi kézben maradtak.

44 A Segesd-Nagykanizsa útvonal leágazásai lehettek a zákányi, a berzencei, a csurgói curtisokhoz vezető útvonalak, a hozzájuk tartozó várakkal. (1. ábra) A fontos hadiút Zákányt, (Somogy)Udvarhelyet, Bélavárat is érintő szakasza, a Dráva partján, király és királynéi udvarházakkal, erődítményekkel, földvárakkal volt kiépítve az Árpád-korban. (1. ábra) Végső soron tehát az államszervezést követően, az Árpád-korban a Somogyot északról déli irányban átszelő hadiút (valamint a fontos királyi és királynéi udvarházakhoz vezető útvonalak) a király, a királyné és az általuk idetelepített nemzetségek, szolgálónépek, illetőleg a somogyvári ispánság katonai ellenőrzése alatt álltak. A déli Babócsa-Segesd-Barcs útvonalait, valamint a Csurgót, a Zákányt, a Berzencét, (Somogy)Udvarhelyet, a Bélavárat érintő útvonalakat — a XI-XIV. század közötti időben — elsősorban a király, királyné és a Babócsán székelő Tibold nemzetség uradalmának az emberei biztosíthatták. Míg a hadi út melletti Dráva parti Árpád-kori erődítésláncolathoz Bélavár, Őrtilos hatalmas földvára, illetve elsősorban az ott levő curtisok biztosítására készülhetett a zákányi, a csurgó[vár. (1. ábra)