Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Magyar Kálmán: A Babócsai Nárciszos-Basakert Árpád- és középkori településtörténete a régészeti kutatások alapján

A BABÓCSAI NÁRCISZOS-BASAKERT TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE 83 1989-ben a Szt. Egyed templomtól Ny-ra kezdtük el a mezőváros házainak, településhelyeinek először csupán a szondázó kutatását is. Ennen során a Nárciszos Ny-i ásatási területén kutatóárokkal követtük az Árpád- és középkori települések nyomait. Úgy tűnik, hogy az itt előkerült különböző korú lakóépületek - a templomok által meghatározott - Ny-K-i irányú merőleges rendszert követték. Az épületek között az Árpád-kori veremlakástól a török-kori paticsépületig minden típus megtalálható. (3-4. ábra) 1989-től végeztük el a nyugati ún. Rinya-felé eső mezővárosi rész feltárását. A szabályos utcarendszert kirajzoló épületnyomok között (az alaprajzi kontúr alapján!) 13x10 m-es, valamint átlagosan 8x5 m-es házak döngölt alapjai, illetőleg a külső fal szélei kerültek elő. Olyan nagy épületet is találtunk, amelynek a szélessége a 10 m-t is meghaladta. Ennek lefedését csak akkor képzelhetjük el, ha kéttraktusos épületre gondolunk. Ez tehát nem egy egyszerű lakóépület lehetett, hanem a XIV-XV. századi fogalmak szerint rangos, polgári palota. Ugyanezt látszanak igazolni az előkerült leletek is, melyek közül ki kell emelnünk a szépen megmunkált reneszánsz könyvdíszt, aminek tulajdonosa csak módosabb ember lehetett. Egy nagyméretű épület tégla- és paticstörmelékei között falfestés csodálatos épségben megmaradt töredékét sikerült megtalálnunk. Az agyagtapasztású, nyers falon fekete festésű, geometrikus díszítés látszott. A mintegy 10 cm oldalszélességű négyzetbe az oldalvonalig érő felezők és átlók alkotta csillagdíszt festettek. A látszólag egyszerű díszítés a teljes falfelületet kitöltve, mozgalmas belső textúrát alkothatott. Ezek a középkori épületek különféle méretű és típusú szemes, illetőleg reneszánsz zöldmázas, növénymintás kályhacsempés kályhával rendelkeztek. 1990-ben a törökfürdőtől északnyugatra, illetőleg a bencés apátságtól nyugatra lévő északi területen középen egy téglafallal, belső tűzhellyel, kályhával rendelkező, több osztású, nagyméretű XIV-XV. századi (kúria) tégla alapfalai kerültek elő (mérete: 25x12 m). A kúriához, illetőleg a többosztású, házhoz tartozó belsőségből kerültek elő a későbbi időszak (török-kori) szemétgödrei. Nagyjából az említett, többosztású épülettől délkeletre, vele párhuzamosan kezdtük el egy nagyobb méretű építmény (palota!) téglafalának és a padozatának a feltárását. Ezek a középkori épületek a török-korban is továbbélhettek, mivel a környékükről nagyobb számban kerültek elő a különböző formájú tároló, illetőleg szemétgödrök. 1991-ben ezen a területen sikerült meghatározni a bencés-monostorhoz tartozó temető nyugati határát is. Itt a legszélső síroktól nyugatra eső területen érintetlen település-maradványokat találtunk. Ettől még nyugatra haladva (Id. 7. 8. sz. áora) azonos falszerkezet nyoma látszik, amelynek anyaga a gótikus templom tégla anyagával megegyező. (Mivel ez a fal épülethez nem tartozik, elképzelhető, hogy az itt álló fal nem épületet, hanem temetőhatárt jelölt.) A temetőn belül egy négyzetes épületet is azonosíthattunk. A temetőkerítésen kívül voltak a leglényegesebb tégla- kőépületek. Ezek egy L alakú kolostor, mellette lévő gazdasági épület + főúri palota maradványai is lehettek. Itt Ny-on figyeltük meg a temetőkerthez simuló Árpád-kori ún. szolgáltató-település házait, amelyek alól XII-XIII. századi kerámiákban baromfi csontok kerültek elő, egyfajta építési áldozat gyanánt

25 (8-10. ábra) 1992-ben a bencés monostor Ny-i és a D-i részén tártunk fel egy félszáz sírós temetőrészt. Megtaláltuk a monostor-templom Ny-i bejárati része előtti románkori csarnokrész kőfalmaradványait is. Belőle egy korai téglasíros csontvázmaradvány került napvilágra. (11. ábra) Végső soron, ha röviden értékeljük a babócsai nárciszosi vár kutatási eredményét, akkor megállapíthatjuk, hogy ezt is a Szent István utáni pártharcokban résztvevő Tibold nemzetség (1038-1060) kaphatta meg. Babócsa 1231-ben Theobald leszármazói: Budur comes idősebb fiainak, Jakabnak, Kozmának és Petkének osztályrészeként szerepelhetett, mint a körülötte fekvő nagyobb birtoktest „predium principaléja". Ehhez a babócsai nemzetségi birtoktesthez megközelítőleg 10-12 név szerint ismert, míg a lábodi uradalomhoz ugyancsak egy tucatnyi település tartozhatott. Kétségtelenül a Tiboldok itt a nárciszosi részen alapították a Szent Miklós tiszteletére szentelt Benedek-rendi apátságot is (első említése 1348ban). Az itt lévő előbb falu, majd a XV. sz.-tói oppidum Babócsa plébánia-egyházát Szent Egyednek szentelték (1248, 1334.)

26 Ezek feltehetően egy-egy települési egységnek vagy magnak, végső soron nemzetségi központnak az egyházai lehettek, amelyet jelenlegi formájában a XIV. századtól erődítettek meg. (12. ábra) A vár déli, külső szélén teljesen feltártunk egy különleges szentélyű, nyújtott és a tízszög hat oldalával záródó, támpilléres kiképzésű, 25x10 m-es gótikus egyházat is. Valamint a tőle pár m-re északra lévő, ezt korban megelőző, halszálkás építési technikával készült patkóíves szentélyű, XI—XIl. századi templomot, amely a falu, illetőleg a város egyháza volt. Végső soron a nárciszosi várban a megyében — a Somogyvár után a második — alakos kőfaragványokkal díszített Szent Egyed-egyház maradványait hoztuk a felszínre. Vagyis az Árpád-kori Babócsa falu, majd mezőváros központi egyházai kerültek elő, a későbbi zarándokházzal, átépítésekkel, valamint a falu, illetőleg a mezőváros házaival, településeivel. Ettől északra, már a várossá-alakuláskor (XIV. század) erődített település legmagasabb pontján került elő egy kőből épült, legalább 25-30 m hosszú félköríves záródású, a XI. században épített templomterü-