Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Karl Von Der Lohe: Langobard S-fibula Vörs-Kerékerdőből

LANGOBARD S-FIBULA VÖRS-KERÉKERDŐRŐL 33 LANGOBARD S-FIBULA VORS-KEREKERDOROL 1991. június 5-én terepbejárás során Vörs közelében a Kerékerdőn Németh Péter Gergely és Tálos János a kaposvári múzeum munkatársai fémkeresővel 5-10 cm mélységben egy S-fibulát találtak.

1 Az ehhez kapcsolódó ásatás során későrómai leletanyag is került elő. Mivel ez a leletanyag germánlangobard leleteket nem tartalmazott, az S-fibulát szórványként kell értékelnünk, sem telep sem sírösszefüggés nem állapítható meg. Az előkerülés helye kb. 300 m-re északra található a vörsi langobard temetőtől (1-2 kép).

2 A következőkben a szóban forgó fibulát kívánjuk leírni, osztályozni és keltezni. A fibula tűziaranyozású előlappal, öntéssel, ezüstből készült jobbraforgó S-fibula, hossza 2,8 cm, szélessége 1,5 cm (3-4 kép). A négyzetalakú középmezőt egybeöntött svasztika díszíti. A középmezőhöz kétoldalról harántrovátkolású nyak kapcsolódik, amely kerekrekeszes madárfejben záródik. A rekesz vörös almandinbetétje rácsozott aranyfólián fekszik. Az ehhez kapcsolódó tátott szájat csőrdudor különíti el. A csőr felső része erősen horgas. A csőrt a nyakat és a középmezőt határoló borda emeli ki. A bordához és a felső csőrhöz kétoldalról kapcsolódó keretezés a kerek rekeszig fut. A keretelésben nielloval díszített, szabályosan elrendezett, szembenálló háromszögek vannak. A hátoldalon fennmaradt az egybeöntött spirál- és tűtartó. A bronz tűszerkezetből csak néhány milliméter hosszúságú darab maradt meg a spiráltartóban. Az említett aranyozás az ékvéséses minta alján és a rekesztoldaléknál a keretelésen maradt még meg. Eredetileg a keretelés is aranyozott lehetett. Különösen a keretelés külső oldalán és a rekesz foglalatán látszik erős kopás. Ezt a fibulatípust J. Werner határozta meg, és a poysdorfi aranyműves sírjából származó bronz öntőminta-modell alapján Poysdorf-típusnak nevezte el.

3 Ennek az S-fibulaformának rendszerint meanderrel kitöltött négyzetes középmezője és legtöbbször hosszanti irányban rovátkolt nyaka van. Ezt a fibulát J. Werner az észak-duna-vidéki langobard fázis vezető formájaként határozta meg. J. Tejral a fibula alapján röviden összefoglalva ismertette a langobard leletanyag kronológiai tagolását.

4 Eszerint a Poysdorf-típusú S-fibulákat a 2. fibulacsoportba helyezte, ezt a csoportot B. Schmidt Illa szakaszával,

5 illetve a Schretzheim I., betelepítési fázissal

6 hozza összefüggésbe. Abszolút kronológiailag a 2. fibulacsoportot a 6. század kezdete és a 6. század első harmada eleje közé helyezi (500/510-530/540). A Poysdorf-típus 17 rendelkezésre álló példányának

7 tanulmányozásával lehetőség nyílott arra, hogy a viszonylag reprezentatív mennyiséget tipológiai jegyek alapján elemezzük (5-6. kép). Adoudlevcei, altenerdingi 432. sír, a kluĉovi 18. sír és a Vace közelében fekvő Sveti gorai fibulákon a tipológiai jegyek következő kombinációja figyelhető meg: harántrovátkolású nyak, elkülönült fül, erősen horgas csőrű madárfej, meanderrel kitöltött középmező. Ismert, hogy a Sveti gorai fibulapáron a hosszanti rovátkolású nyak az utólagos poncbeütések miatt harántrovátkoltnak tűnik, és ezt a fibulacsoport kronológiai elemzésénél figyelembe vesszük. A fent tárgyalt ismertetőjegyeket ebben a kombinációban nem találjuk meg a vörsi, holaskyi 1/1954. sír, a Celákovice-Záluzíi 26/XXI. sír és a poysdorfi 6. sír példányain. Ezek olyan jellemző jegyeket mutatnak, mint a harántrovátkolt nyak és/vagy bepödrött csőrrel, vagy elkülönült fül bepödrött csőrrel. Erre a csoportra (továbbiakban A változatként tárgyaljuk), amely 8 lelőhely példányaiból áll, általánosan a (legtöbbször) harántrovátkolt nyak és a bepödrött csőr jellemző. A poysdorfi 6. sír fibulamodelljének a bepödrött csőr mellett hosszanti rovátkolású nyaka van és így a 2. csoport (továbbiakban В változat) ismertetőjegyét mutatja. Erre а В változatra mindenekelőtt a hosszanti rovátkolású nyak és a bepödretlen csőr együttes kombinációja jellemző. Az elkülönült fül már nem fordul elő. Mint ismert, a 2. csoportba három példány helyezhető (Ulm, Testona és Stößen 31. sír.). Ezekben közös a nem kitöltött négyzetes középmező is.

8 Ebbe a csoportba sorolható a rohrendorfi 21. sír fibulapárja is. J. Werner leírása alapján a weingarteni 509. sír közéletien fibuláját is említhetjük, melyet azonban képen nem mutatott be. A Poysdorf-típus két változatra való tipológiai elkülönítése kronológiai vizsgálatot tesz szükségessé. Ehhez az nyújt segítséget, hogy a 16 lelőhely megvizsgált darabjai közül csak 5 lelőhely példánya került elő sírösszefüggés nélkül, illetve szórványként. Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy a sírok általában nem gazdagok. Ez a körülmény megnehezíti a tipológiai-kronológiai besorolást. Az A-változat kronológiai értékelésénél a doudlevcei és a vörsi fibülák, valamint a Sveti gorai fibulapár előszörre nem jönnek számításba. A két csehországi példánynál - kluĉovi 18. sír és Celákovice-Záluzí 26/XXI. sír - 6. század első harmadát kell elfogadni. A keltezési kezdőpontot alátámasztja ANTHEMIUS nyugat-római császár (467-472) függesztő füllel ellátott aureusa.

9 A kluĉovi 18. sír korongolt táljának formája és díszítése közvetlen kapcsolatba hozható a türingiai korongolt kerámiával,

10 amelyet B. Schmidt türingiai környezetben túlnyomórészt a IIb. fázisba keltez.

11 Hasonlóképpen értékelhető a Celákovice-záluzíi 26/XXI. sír kézzel formált fazeka.

12 Döntő, hogy a cseh kutatás mai állása szerint a meroving kori soros temetkezési szokás vége Csehországban, kevés kivétellel a 6. század 2. harmadának elejére tehető.

13 Ez a terminus ante quem érvényes a doudlevcei példányra (A változat) is.