Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Matyikó Sebestyén József: A siófoki római katolikus templom története és berendezése

A SIÓFOKI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM 293 szék feljáróját a főoltár színével egyezően festették be." A főoltár és a szószék készítése a szállítással együtt 900 Ft-ba került.

56 Rosos eddig végzett restauráló munkája 1623,19 Ft-ot emésztett fel. A kiadásokat Marki Ignác nagyprépost 500 Ft adománya és a templom pénztára fedezte. Rosos a szentsír tűrhetetlen és a vallásos érzést is sértő állapotát is megszűntette. Terveit a főoltárt építő, már említett tiroli szobrász valósította meg. A sírbarlangba a fából kifaragott Krisztus egy méter hosszú holttestét ábrázoló szobrát helyezték el. A barlang tetején lévő keresztet pedig lándzsával és szivaccsal díszítették. Az Oltáriszentség a kereszt előtt állt és mellette két, fából faragott imádkozó angyalt helyeztek el.

57 Érdekes megemlíteni a templom vagyoni helyzetét. 1886-ban a tőke álladók: 3637,28 Ft volt. A templom földjei évenként 113,74 Ft-ot jövedelmeztek. A búcsúvásári bevétel 17 Ft, az évi perselypénz 40 Ft, a földmunkaváltság pedig 25 Ft volt. A tőke álladék évi kamatja 218,22 Ft-ot tett ki. A bevétel tehát évenként 410 Ft körül mozgott, míg a kiadás 250 Ft volt. Vagyis, ha lassan is, de képződött annyi tőke, hogy a jövőben szükséges javításokat rendre el tudják végeztetni. Nem is kellett sokáig várni, mert a „roskadozó állapotban lévő" mellékoltár helyett, 1889-ben, teljesen újat kellett készíttetni, valószínűleg a főoltárt építő Runggaldier tervei szerint. Mivel a mellékoltár rendbetétele után megfelelő mennyiségű pénz maradt hátra, a főoltár két régi szobra helyett is újakat rendeltek. Az összes költség a szállításokkal együtt 321 Ft volt. Ezek a belső felújítási, újjáépítési munkálatok tűrhető helyzetet teremtettek a templomban. Az épület azonban továbbra is állandó gondokat okozott. 1890ben „a templom ablakfái annyira elkorhadtak, hogy a most már nagy nehézséggel beillesztett üvegablakok kissé erősebb szél támadásainak ellenállni nem képesek. Az eső, homok, por az ablakfák korhadtsága folytán oly nagy mértékben behatolnak, hogy az újonnan készült oltárokat és orgonát erősen rongálják. A sekrestye boltívei nagy mértékben repedeztek." Rosos jelentésén a kegyúri vizsgálat enyhíteni próbált. A templom ablakfáit, a hajó és a torony falainak gyökeres kijavítását egy évre elhagyhatónak vélték. Ekkor lesz szükséges - mondták - a templomot „fazsindely tetőzettel újra burkolni." A sekrestye lehetett a legkétségbeejtőbb helyzetben. „A boltozat - a kegyúri vizsgálat szerint is nagyon meg van repedve, boltozata ezért múlhatatlanul kiékelendő, fala kívül-belül kijavítandó, az avult és rozzant ajtaja helyett pedig újat kell csináltatni." A káptalan elvégeztette a szükséges munkát. A „rossz ablak tokjait és salugáterjeit" újakkal cserélték ki. A templomot, a sekrestyét és a tornyot kívül és belül kimeszelték, a tetőzet rossz zsindelyeit pedig kicserélték. Az ablaktokokat és rámákat Tolnai Gábor asztalos vörösfenyőből készítette. A templomot új kerítéssel is körülvették. A kórus boltozata, 1896-ban, megrepedezve lehámlott. Rosos három éven át kérte a kegyurat a szükséges javítások elvégzésére. Előzőleg meg egy szélvihar „a templom tornyának réztetőzetét annyira megrongálta, hogy a déli oldalon egy jó nagy rész fölszakadt." A károkat azonnal kijavították.

58 A balatoni fürdőélet megindulásával Siófok lakossága rohamosan gyarapodott. Idegenek ezrei fordultak meg Siófokon. A templom már a múltban sem tudta kielégíteni a lelki élet igényeit. Nemhogy most, az egyre inkább fokozódó idegenforgalom idején. De hiábavaló volt a plébánosok igyekezete. Itt csak az tudott volna segíteni, ha építenek egy új, a kor igényeinek megfelelő templomot. A több, mint évszázados kívánság őszinte megnyilvánulását látjuk feltárulni a község 1895. június 10én a káptalanhoz küldött felterjesztésében. Sallay György jegyző és Antal József bíró a község lakosságának aláírásával fordult a Káptalanhoz kérve, hogy építsenek új templomot. A felterjesztés drámaian írta le a helyzetet. Négy-ötszáz hívő sem fér el a templomban. Siófokon pedig 1200 adózó és 350 iskolás gyermek lakik. A fürdőzők évről évre emelkedő nagy számát nem is említjük. Az iskolások a szentélyben és a sekrestyében zsúfolódnak össze. A botrányos helyzetet tovább tűrni és halogatni nem lehet - írták a felterjesztésben. A község nagy megmozdulására a káptalan azonnal utasította az inspektort, hogy készíttesse el egy új templom terveit. Sajnos, éveknek kellett az építkezések megkezdéséig eltelnie. 1898 tavaszán a buzgó plébános kesergő hangon írta a püspöknek: „Miután még a reményről is lemondtam, hogy a mostani kicsiny templom helyett, melyben a plébánia híveinek egy harmada sem fér el, új templom építtessék." Ezért kehely, baldachin és vörösselyem zászló vételére kért engedélyt és Szalay Gyula székesfehérvári orgonaépítővel rendbehozatta az újból elromlott orgonát. 1902-ben pedig felállították templomunkban Szent Antal szobrát. Rosos lelkes tevékenysége azonban nem hagyta kialudni az új templom építésének pislogó reménysugarát. 1902-ben újra kérvényt küldött a kegyúrhoz. A káptalan február 1-i ülésén végre elfogadta az új siófoki templom építésének kérését és mindjárt 450.000 darab téglát „készségesen, ingyen adományozott a téglaégető telepről." A meghordás azonban a hívek kötelessége volt.

60 Az évszázados kívánságot, szinte az egész község vágyát, végül is 1903-ban teljesítették. A káptalan március 21-i ülésén elhatározta, hogy „a siófoki anyaegyházban a jelen év folyamán új templomot építtet; az építés munkájával a bemutatott és elfogadott terv és szerződés szerint Csomay Kálmán veszprémi építőmester bízatott meg." A határozatot Fejérvári József kanonok (1834-1911) hajtotta végre. Száznegyvenezer Koronás ajándékával szinte egymaga vállalta az