Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)
Matyikó Sebestyén József: A siófoki római katolikus templom története és berendezése
288 MATYIKÓ SEBESTYÉN JÓZSEF szer közelharcot víva foglalták el a templomaikat és lelkészeiket védő hívektől az épületeiket. Ezek a harcok sokszor halálos áldozatokat is követeltek. Vérfürdőt rendeztek Kajáron is, Mihalik János plébánost a „hitéért kegyetlenül megverték, hajánál fogva az ajtó küszöbéhez vonszolták, hogy hitét tagadja meg, félholtan visszahagyták olyan kegyetlenül, hogy a fejétől talpáig ép része nem maradt". 12 „A kenései reformátusok is 1703-ban kegyetlenül összevervén ezerféle méltatlansággal illetvén a katolikus lelkészt, őt elűzték és a kisebbségben lévő katolikusoktól (237 katolikus volt) erőszakkal elragadták a templomukat. 1785-ben //. József a peres ügyet úgy oldja meg, hogy a templomot a reformátusoknak ajándékozza. A katolikusok pedig a „rozoga állapotban lévő uradalmi épület egyik szobáját kapták meg templom helyett". A templom az „átalakítás alkalmával minden katolikus jellegéből ki lett vetkőztetve és minden ódonság bizonyítéka le lett pusztítva". 13 A katolikus egyháznak már ekkor komoly vetélytársa lehetett Kilitiben a reformátusok gyülekezete, akik minden bizonnyal többségben is voltak. S valóban a reformátusok az első adandó alkalmat kihasználták, hogy kezükbe vegyék a templomot. A templomot a reformátusok lefoglalták és berendezték. Kovács István, Kilitin született 79 éves református lakos eskü alatt vallotta: „Atemplom kifejérettetett és ami fogyatékozása volt azt megújították, hogy isteni szolgálatot tehessenek benne. Maga is a Balatonról akkor fövenyt vitt oda". 14 1746-ban vették el a szárszói és szóládi templomokat, és űzték el lelkipásztoraikat. A protestánsok vallásgyakorlata csak ott volt engedélyezve, ahol 1681 előtt /. Lipót uralma alá tartoztak. Siófok és környéke később szabadult fel a török járom alól, ezért nem volt biztosítva a protestáns vallásgyakorlat. 15 Fok is 10 évig lelkipásztor nélkül maradt, mivel középkori plébániáját csak 1713-ban tudták felállítani. A veszprémi székeskáptalan 1693-ban népesítette be Siófokot, kis fatempíomot építve a telepeseknek a középkori templom helyén. 16 Az újjáépítés fő hatóereje a vallás gyakorlásának, tehát az új, az önálló kultuszhely létesítésének igénye volt mind a katolikus, mind a protestáns magyarokban. Ennek mielőbbi kielégítésére, miként saját házaikat, sövényből és fából építették újjá templomaikat is. A szegénység és a szükség miatt plébániánk visszaállítása idejében első templomunk fából épült fel a mostani helyén. A fatemplom (boronafalas, oratórium ligneum septum, oratórium ligneum et luto plasmatum): fatalpra gerendákból vagy vastag pallókból csapokkal összefogott falat építettek, és ezt többnyire sárral tapasztották. A tetőzete nádból készült. 1735-ben már közei volt a pusztuláshoz. 17 A török hódoltság után Siófokon az első plébános Újhelyi János volt. A templomnak tornya nincs, az épület kicsiny, a berendezés meg nagyon szegényes és kezdetleges. 19 Az első anyakönyv feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1720-ban 45 font súlyú Szűz Mária és Szent György tiszteletére szentelt kis harangot a templom melletti egyszerű, kétlábú, fából készült haranglábra helyezték el. A fatemplom felépítése körüli időkben a veszprémi egyházmegyében 59 plébánia működött. Ezek közül csak ötről jegyezték fel, hogy szép, kőtemploma van. A többiek fából, sártömésből (8 templom) épültek, vagy pedig kőből készültek a falak, csak megrongálódott az épület. A kaposvári templom is fából készült. Öt filiánál említik, hogy templom található a faluban. 20 A kegyúr és a hívek adományaiból 1735. július 10-én valóra válhatott a templom alapkőletétele. Tévesek dr. Meszlényi Antal adatai, melyek szerint 1736!-ban már felépült a „tornyos templom" és „Máriának Erzsébetnél tett látogatása tiszteletére szentelték fel". 21 Hadd hivatkozzam e helyütt a Veszprémi Püspöki Levéltárban végzett kutatásaimra, (Prot. Eppale I. 69-70. p.). Idézem a jegyzőkönyv ide vonatkozó szövegét: „Die 10-ma julii (Anno 1735.) Dominica utpote sexta post Pentecosten per me Martiпит Biro sua solita solemnitate positus est primátus lapis Ecclesiae Possessionis Nostrae Capitularis Fok, in honorem Beatissime Virg. sine originális peccati labe conceptae dicatae". Azaz, „1735. július 10én Pünkösd utáni hatodik vasárnapon általam, Bíró Márton által a szokásos szertartással lett letéve az alapkő, a káptalanunk birtokán lévő Fokon, a szeplőtelenül fogantatott Boldogságos Szűz tiszteletére". A továbbiakban olvashatjuk: a káptalant, mint földesurat Zádory Mihály nagyprépost és Szabady János éneklő kanonok képviselték. Veszprémből még két franciskánus: P. Skerlecz Imre házfőnök és P. Ignác is eljöttek. Az ünnepi beszédet Borsothy Péter mezőkomáromi plébános, kerületi esperes, a jónevű egyházi szónok tartotta. Az egész község és a környék is jelen volt az alapkőletétel! ünnepségen, Karányi Péter siófoki plébánossal az élen. 22 Újabb bizonyíték még az 1747-es Canonica Visitatio (A 8/6. 72. p.) adata is, mely szerint az épület két év múlva elkészült. A püspök megbízásából 1737. július 2-án (Sarlós Boldogasszony ünnepén) Pöstényi Mihály püspöki helynök szentelte fel. A szentély és a hajó a mostani Fő-út vonalának megfelelően épült fel. A szentély a lebontott 24 plébánia felé nyúlott, míg a főbejárat a jelenlegi plébánia felé 25 nézett. A templom hossza 17, a szélessége pedig 5 öl. A három öl hosszú és két öl szélességű sekrestye az északi részben foglalt helyet. A falakat téglából rakták. A hajót és a szentélyt téglával padlózták. Atemplom „padlása boltozott" volt. A hajó déli oldalán három (felső részén gömbölyű, 2,50 m magas és 1,60 m széles, egyszeres rostéllyal ellátott) ablak adta a világosságot. Az északi oldalra csak két ablak nyílt. Az ablakok még 1872-ben is szimplák voltak.
