Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)
Géger Melinda: Galimberti Sándor művészete
242 GÉGER MELINDA 2. kép. Galimberti Sándor: Domboldal (1903) (Fotó: Gáspár Boldizsár) már eléggé érett szemléletű festő ahhoz, hogy - szinte megelőlegezve későbbi festészetének fő problémaköreit - a tájban elfekvő, ugyanakkor egymásnak is feszülő felületek, síkok mozgásélményét meggyőzően közvetítse a néző számára a szerény tájképi részlet kapcsán is. Úgy tűnik, színmegoldásaiban még nem eléggé választékos - érezhetően kereső, szürkével kevert színei azonban arra utalnak, hogy Galimberti - az Iparművészeti Iskola ilyen szempontból visszafogó jellegű ráhatásai mellett a szabadidőben festett munkáiban is - kevesebb figyelmet fordított a kolorisztikus megoldásokra. Mindezt összevetve a kis vázlat meggyőz bennünket arról, hogy a fiatal festő számára a friss, spontán élményekre és benyomásokra apelláló nagybányai iskola nyújthatta a továbblépési lehetőséget. Az alkotói módszer, ami Nagybányán dívott, igen sokban különbözött az akadémikus intézményekben megszokottaktól. Nem osztrák vagy német, inkább francia szabadiskoláktól átvett liberális elvek alapján szerveződött, és népszerűségének jelölésére is a „Kelet-Európa Académie Juliania" kifejezést használták, mivel a párizsi Julian Akadémia kedveltségéhez való hasonlóságra utaltak. „A városkerttel csaknem szemben van a gyönyörű sétatér, a Széchenyi-liget, a melyről már megnyílik a várost környező panoráma, fölfelé a Kereszt-hegy és Virág-hegy képe, a klastrommező elbájoló, mély tónusú zöld pázsitja mögött. Nem csoda, ha ezen a részen választotta ki telepét a nagybányai festőiskola. Itt áll a közelben az egyszerű félszer, a hova eső és napsütés elől vonul be vázlatozni a fiatal művészgárda... A város a Széchenyi-liget legszebb pontján faműtermet állított föl az iskola számára..." 12 A körülmények- ahogyan a korabeli tudósításból is kiérezni, rendkívül egyszerűek, sőt mostohák voltak. Az a vasúti szabadjegy, amit a magyar állam a kolónia számára minden évben biztosított a magyar határtól Nagybányáig és vissza, Hollósi Simon és növendékei 1901-es távoztával ugyanúgy megszűnik, mint a telep számára biztosított évi 2000 Ft-nyi szubvenció, amelynek ellenében köteles volt a telep az évi mun-