Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Bálint Zs.1994: Magyarország lepkéi a természetvédelem tükrében The butterflies of Hungary in the scope of nature conservation

MAGYARORSZÁG NAPPALI LEPKÉI 201 63 Pyrgus alveus, P. armoricanus és P. serratulae - A három faj elkülönítése sokszor problémákba ütközik, de meghatározásukban a Gozmány (1968) által szemléletesen leírt morfológiai bélyegeken túl a fajok biológiájának ismerete is sokat segíthet. A P. alveus mezofil, dúsfüvű élőhelyek busalepkéje. Dombvidéken két-, hegyvidéken egy nemzedékes. A P. armoricanus korábban jelenik meg az alveus első nemzedékénél, és olykor három nemzedéke is kifejlődik, egészen késő őszig találkozhatunk példányaival. A P. amoricanus kifejezetten szárazságkedvelő faj, homokpusztákon és dolomitgyepekben fordul elő. A P serratulae két előbb említett rokonánál jóval ritkább, és egyben a leginkább nedvességhez kötődő. Csupán a Bükkben gyűjtötték nagyobb példányszámban. Renner (1991) monográfiája azt sugallja, hogy a mi a/veus-unk (részben?) egy másik taxont, nevezetesen az általa faji rangra emelt Pyrgus trebevicensis (Warren, 1926)-t képviseli. Renner a numerikus taxonómia módszereit alkalmazta, de magyarországi anyagokon nem végzett vizsgálatokat. 64 Pyrgus sidae - két „Budapest" lelőhelycédulával ellátott példányt őriz a londoni Natural History Museum lepke5. KITEKINTÉS A lepkék fontosságát hangsúlyozni kell a természetvédelemben, hiszen a madarak mellett a legnépszerűbb állatcsoport. A nappali lepkék csoportja pedig feltűnő megjelenésüknél fogva igen jó kutatási alany, segítségükkel számos környezeti változás kontrollja, természetvédelmi intézkedések eredményessége és sokféle ökológiai kísérlet eredményesen elvégezhető. Igen fontos hangsúlyozni a faunisztika és taxonómia mellett az ökológia-irányultságú kutatások fontosságát is. A jövőben megtervezett programoknak a hazai nappali lepke faunával kapcsolatosan elsősorban ilyen irányultságúnak kell lennie, felmérve a pannon lepkefauna érdekességeit, hogy még a közeljövőben megvalósulhasson minden értékes faj tudományos kutatások eredményein alapuló megtervezett természetvédelmi programja. A hazai lepidopterológia egyik nagy fegyverténye lenne a pannon lepkefauna egy részét bemutató tanösvény létrehozása (valamelyik gazdag nappali lepke faunájú Természetvédelmi Területen (pl. a fóti Somlyó, vagy a Nagyszénás Nagykovácsi felett, vagy az Aggteleki Nemzeti Parkban). Abafi, L. et J. Pável, F. Uhryk, 1896. Fauna Regni Hungáriáé. Animalium Hunariae Hucusque Cognitorum Enumeratio Systematica in Memóriám Regni Hungáriáé Mille Abhinc Annis Constituti. II. Arthopoda. Insecta. Ordo Lepidoptera - K.M. Természettudományi Társ., Budapest, 82 pp. Abafi-Aigner L., 1898. A lepkészet története Magyarországon - Kir. Magy. Term. Társ., Budapest, 202 pp. Abafi-Aigner L, 1907. Magyarország lepkéi - Kir. Magy. Term. Társ., Budapest, VI++XXXII+137 pp. Ábrahám L., 1987. Adatok a Bakony keleti része nagylepkefaunájának ismeretéhez - Folia Mus. hist.-nat. Bakonyiensis, Zirc 6: 117-118. gyűjteménye (De Jong 1972). Előfordulása olyan típusú helyeken, ahol a P. sephirus él, egyáltalában nem kizárt, de mivel fonákja igen feltűnő rajzolatú, nem valószínű, hogy gyűjtőink figyelmét elkerülte volna. Több, mint fél évszázada nincs magyar adata, kipusztultnak tekinthető. 65 Spialia orbifer és S. sertorius - Fazekas (1986) tanulmányában több dunántúli előfordulási pontját említi. Az általa megvizsgált anyagot (MTM Állattára) revideálva megállapítottam, hogy adatai mind a S. sertorius nővérfajára, a S. orbifer-xe vonatkoznak. A S. sertorius publikált és az MTM anyagainak alapján megerősített hazai lelőhelyei: Sopron, Mosonmagyaróvár. A Tornai Karszt szlovákiai oldalán (Gombaszög) és magyar oldalán (Varga Z. közlése), továbbá a nyitrai Zobor-hegyen (Darázsfalva) is előfordul. Az orbifer xerotherm pusztagyepek jellemző busalepkefaja, hernyójának tápnövénye hazánkban a Sanguisorba minor (saját mf.: Nagykovácsi, Nagyszénás és Csornád, Öreg-hegy). A sertorius láprétjeinken fordul elő szórványosan, hernyójának tápnövénye a Sanguisorba officinalis (Varga Zoltán közlése). Ahhoz, hogy a hazai lepidopterológia fejlődhessen, a természetvédelemben aktív szerephez jusson, a véleményem szerint elsősorban a következők szükségesek: - a magyar lepkészeti publikációk bibliográfiája, - modern kutatási módszerek (taxonómia, állatföldrajz, ökológia) ismertetése, és azok alkalmazása, - a faunatérképezés megszervezése, - igényes szakfolyóirat (amatőrök részére is), - modern határozókönyv(ek), - szélesebb körű ismeretterjesztő és tudományos publikációs tevékenység, - hazai lepkészeink rendszeres találkozója. Az előzőekban felsoroltak tulajdonképpen az én személyes kívánalmaim, tehát felfoghatók az én saját, hazai lepkészettel kapcsolatos kívánságaim listájának is. Az egyes pontok mindegyike magyarázatot, alapos kifejtést érdemelne. De mivel ennek a munkámnak elsősorban azt a szerepet szántam, hogy a magyarországi nappali lepkéket a természetvédelem tükrébe helyezzem és a lepkésztársaim szemét ráirányítsam az előttünk kibontakozó újabb távlatokra (vö. Mészáros és Vojnits 1972, utószó), a hosszabb fejtegetésektől és magyarázkodásoktól ezúttal is eltekintek, meghagyva annak örömét a következő évtizedekre. Ábrahám L, 1989. Nattán Miklós nagylepke-gyűjteménye a pécsi Janus Pannonius Múzeumban - Janus Pannonius , Múz. Évk., Pécs, 34: 63-71. Ábrahám L., 1992. A Zselici Tájvédelmi Körzet macrolepidoptera faunájának ismeretéhez (Lepidoptera) - Somogyi , Múz. Közi. 9: 293-306. , Ábrahám L és Uherkovich Á., 1986. Dudar környékének nagylepkefaunája - Folia Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis 5: 57-78. Ács, E. and Zs. Bálint, G. Ronkay, L. Ronkay, Cs. Szabóky, Z. Varga and A. Vojnits, 1991. The lepidoptera of the Bátorliget Conservation Areas. In: S. Mahunka (ed.): The Bátorliget Nature Reserves - after forty years, 1990 Magyar Természettudományi Múzeum 505-540. IRODALOM