Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Bálint Zs.1994: Magyarország lepkéi a természetvédelem tükrében The butterflies of Hungary in the scope of nature conservation

MAGYARORSZÁG NAPPALI LEPKÉI 191 ciói találhatók Fót, Csornád és Göd környékén. A Cserháton a Cupido osiris két ismert élőhelye (Vác: Naszály: Szécsény: Kőkapu) található, ahol a Polyommatus admetus-nak és a Maculinea ligurica-nak is gazdag populációi tenyésznek. A Scolitantides orion-nak érdekes homoki előfordulásairól tudunk a területen, egyes kolóniák egyedszám-denzitása rendkívül magas (Fót: Somlyóhegy, Csornád: Öreghegy, saját mf.), de a fajt mészkövön is megtalálhatjuk (Vác: Naszály). A S. orion lelőhelyein ugyancsak előfordul két homoki szemeslepkefaj, a Hipparchia statilinus és a Hyponephele lupina. A Lybithea celtis helyenként igen nagy egyedszámban lép fel (Fót, Csornád, Vácrátót). A Börzsöny patakvölgyeiben helyenként gyakori volt a Nymphalis xanthomelas, de napjainkra teljesen eltűnt. Viszont még ma is igen szép Apatura iris és A. ilia populációk tenyésznek (Királyháza, Királyrét, Magyarkút). DUNAZÚG Védett területek: Pilisi TK. Referencia: nincs. Jegyzet: A területen Blattny Lajos (Esztergom és környéke) és llosvai-Varga Károly (Szentendre-Pomáz) gyűjtött aktívan, de eredményeiket sohasem publikálták. Adataikat Kovács Lajos dolgozta fel faunaművében. Gyűjteményeik Kovács halála után kerültek a MTM Állattárába. A Polyommatus dámon egyik hazai populációja (Esztergom: Vaskapu) erről a tájegységről ismeretes. Blattny Esztergom környékén Lycaena hippothoe-ka\ és Maculinea alcon-kat gyűjtött. A Nagykovácsi fölött lévő dolomitkopárosok (Nagyszénás és Kisszénás) lepkefaunája igen gazdag, a terület igen alkalmas a következő fajok tanulmányozására: Parnassius mnemosyne, Maculinea xerophila, Polyommatus bellargus, P. corydon, P. dorylas, Melitaea britomartis, M. cinxia, M ogygia, Hyponephele lycaon, Arethusana arethusa, Chazara briseis, Spialia orbifer, Pyrgus chartami és P. alveus. Az említett fajoknak szokatlanul nagy egyedszámú kolóniái találhatók itt. MATRICUM-BAKONYICUM PILIS, GERECSE és BUDAI-HEGYSÉG Védett területek: Budavidéki TK, Gerecséi TK, Sashegyi TT. Referencia: újabb összefoglaló faunisztikai munka nem jelent meg a vidékről, annak ellenére, hogy a legtöbb lepkész itt tevékenykedik és a fauna jelentős mértékben megváltozott. A régi adatokat Kovács (1953 és 1956) dolgozta föl. Jegyzet: A területről, ezen belül is főként Budapest környékéről, az utóbbi évtizedekben számos faj eltűnt (pl. Apatura iris, Limenitis populi, Coenonympha oedippus, Lasiommata achine, Leptidea morsei, Maculinea alcon, Plebejus sephirus, Polyommatus admetus). Az egyetlen még meglévő hazai Polyommatus dámon populáció Budapest közigazgatási területén belül található (Normafa, Harangvölgy). Gazdag kolóniái ismertek a Polyommatus thersites, P. amandus és a Maculinea xerophila (Budapest: Harangvölgy, Farkasvölgy és Farkastorok) boglárkalepkéknek. A Neptis rivularis a Budai-hegyvidéken, különösen Budapest zöldövezetében helyenkéntigen gyakori (Farkasvölgy, Zugliget). Megemlítendő még a Melitaea ogygia kovácsi több, kicsiny, elszigetelődött populációja (Budakeszi: Hársbokorhegy, Budapest: Farkasvölgy, Budaörs: Csiki-hegyek). Az Anthocharis gruneri hajnalpír-lepkefaj egyetlen példányát itt gyűjtötték (Budaörs). VÉRTES és BAKONY Védett területek: Devecseri Széki erdő TT, Farkasgyepüi TT, Fenyőfői kisfenyves TT, Magas-Bakonyi TK, Sümegi TT, Tapolcafői láprétek TT, Uzsai csarabos erdő TT, Vértesi TK. Irodalom: Ábrahám 1987, Ábrahám és Uherkovich 1986, Dietzel 1973 és 1979, Fazekas 1980, Rézbányán 979, Szeőke etal. 1988, Szőcs 1968, Tallós 1963. Jegyzet: A Várpalota környéki dolomitpusztákon a Colias chrysotheme és a Chazara briseis a két legértékesebb Rhopalocera-faj. Ugyanitt 1991-ben Maculinea arion-t gyűjtöttem. A Maculinea ligurica és a Pieris ergane a VárpalotaÖskü-Csákvár környéki karsztbokor erdők jellegzetes nappali lepkéi. A Vértesben szép Maculinea xerophila kolóniák tenyésznek, továbbá ezen a területen Erebia medusa és Brenthis ino reliktum-jellegű populációi ismertek. BALATONFELVIDÉK Védett területek: Badacsonyi TK, Balatonfüred-erdő TT, Káli-medence TK, Keszthelyi TK, Tihanyi TK. Irodalom: Buschmann 1985, Herczig at al. 1981, Szécsényi 1981, Németh 1991. Jegyzet: A Tapolcai-medence Maculinea nausithous és Euphydryas aurinia populációi, továbbá a Káli- és a Tapolcai-medence lápréti Maculinea alcon kolóniái fontosak a hazai lepkefauna szempontjából. Több helyütt előfordul még szép számban a Boloria euphrosyne és a B. selene. A Pyronia tithonus ugyancsak előfordul (Salföld). A Balaton-felvidék szubmediterrán gyepeiben és bozótosaiban számos melegkedvelő faj fordul elő (Jolana iolas, Polyommatus amandus, P. admetus, Maculinea ligurica, Pieris ergane), legújabban a Limenitis reducta-X gyűjtötték ezen a területen (Németh Lajos közlése). TRANSDANUBICUM capitules GÖCSEJ Védett területek: Lesencetomaji láprét TT. Irodalom: Uherkovich 1982a. Jegyzet: A terület nappali lepke faunája szinte teljesen ismeretlen. ŐRSÉG és VASI-HEGYHÁT Védett területek: Őrségi TK, Szentgyörgyvölgyi TK. Irodalom: Ekk 1979 és 1981, Uherkovich 1973a, 1975a, 1977 és 1983. Jegyzet: Országos jeletőségűek a Colias myrmidone szalafői és a Maculinea alcon szentgotthárdi élőhelyei. Ahogy rendkívül fontosak az országban itt található legstabilabb és a legnagyobb egyedszámot produkáló Limenitis populi kolóniák. Tudunk a Nymphlis l-album régebbi előfordulásáról, bár legújabban nem gyűjtötték. Kifejezetten gyakori a Brenthis ino, Euphydryas aurinia, Maculinea nausithous, M. teleius, L. dispar. Az Aricia eumedon-t régen Sárváron gyűjtötték, de újabb előfordulását nem jelezték.