Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Bálint Zs.1994: Magyarország lepkéi a természetvédelem tükrében The butterflies of Hungary in the scope of nature conservation

184 BÁLINT ZSOLT kenységet folytat, csak kevesen foglalkoznak tudományos kutatással és publikálják eredményeiket. A tudományos tevékenységet folytatók nagy része faunisztikai kutatásokat végez, taxonómus-szisztematikus, biogeográfus vagy ökológus igen kevés kerül ki soraikból. Néhányuk alkalmazott lepidopterológiával foglalkozik mezőgazdasági szakterületeken. Folyóirat: Folia entomologica hungarica. Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya. Székhely: Budapest. - A szervezet elsősorban hivatásos és nemhivatásos biológusokat tömörít, közülük sokan tagjai a Rovartani Társaságnak is. Az üléseken elhangzó előadások anyagai kerülnek publikálásra a szakosztály orgánumában. Folyóirat: Állattani közlemények. 2.1.2. Intézmények és folyóirataik Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya, Pécs. Hazai viszonylatban jelentős, mintegy 250.000 példányt számláló Lepidoptera-anyag található Pécsett. Az anyag tekintélyes része a Dunántúl faunáját reprezentálja, de nagy számban képviseltetik magukat a Balkán különböző vidékeiről származó nappali lepkék {Bálint 1993a) is. A JPM Természettudományi Osztálya vezetőjének, Uherkovich Ákosnak köszönhetően, a JPM különböző regionális faunisztikai kutatások központja. Folyóirat: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, Dunántúli Dolgozatok (Természettudományi sorozat). Kossuth Lajos Tudományegyetem Állatrendszertani és Evolúciós Tanszéke, Debrecen. Hazai viszonylatban jelentős, mintegy 250.000 példányt számláló Lepidoptera-anyag található Debrecenben, amelynek nagy része Heterocera, de fontos a Tornai Karsztról és balkáni magashegységekből származó Rhopalocera anyag is. A tanszéken jelenleg, lepidopterológus professzorának dr. Varga Zoltánnak érdeklődéséből fakadóan, lepkékkel kapcsolatos állatföldrajzi-, evolúciós- és rendszertani kutatások is folynak. Ennek során néhány olyan szakdolgozat, doktori értekezés készült Debrecenben, amely a taxonómia legújabb módszereit alkalmazva néhány érdekes jelenséget vizsgált kárpát-medencei Rhopalocerákon (Tóth 1977 és Moskát 1983). Folyóirat: Acta biologica debrecina. Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest. A hazai zoológia központi intézménye a MTM Állattára. Itt található az európai viszonylatban is jelentős, legnagyobb magyarországi lepkegyűjtemény (kb. 2,5 millió példány). Az Állattár lepkegyú'jteményének kurátorai rendszerint a magyar lepidopterológia vezető egyéniségei, külföldön is elismert szakemberek voltak (Frivaldszky Imre, Schmidt Antal, Szent-lvány József, Gozmány László; a vezető jelenleg dr. Vojnits András ismert Eup/Mec/a-specialista), így az intézményben mindig magas szinten folytak a kutatások. Folyóirat: Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici. A közölt intézmények a magyar lepkekutatás „fellegvárai". Természetesen vannak egyéb rendszeres vagy időszakos kiadványaik is, de én csak a lepidopterológia szempontjából általam fontosnak tartott periodikákat említem meg. Néhány vidéki múzeumban is található kisebb lepkegyűjtemény. Ezek az intézmények többnyire saját folyóirattal is rendelkeznek. A hazai lepkészet szempontjából a fontosabbakat sorolom fel, betűrendben: Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc. Folyóirata: Folia Musei historico-naturalis Bakonyiensis. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. Folyóirata: Natura Borsodiensis. Komlói Helytörténeti Múzeum, Komló. Folyóirata: Folia Comloensis. Mátra Múzeum, Gyöngyös. Folyóirata: Folia historico-naturalis Musei Matrensis. Savaria Múzeum, Szombathely. Folyóiratai: Prenorica, Folia historico-naturalis. Somogy Megyei Múzeum, Kaposvár. Folyóirata: Somogy Megyei Múzeumok Évkönyve. A fent említett múzeumok és intézmények kutatógárdája nemcsak a felsorolt folyóiratokban, hanem az Ácta Zoologica Hungarica-ban is rendszeresen publikál. Ez utóbbi folyóirat kiadója a legutóbbi időkig a Magyar Tudományos Akadémia volt. A felsorolt közgyűjteményen kívül jelentős magángyűjtemények is léteznek. Ezek tulajdonosai mind tagjai a Magyar Rovartani Társaságnak, tárgyalásuk túllépné a dolgozat kitűzött céljait. 2.1.3. Könyvek A magyarországi könyvkiadás a lepkékkel mostohán bánik. Egészen a mai napig Abafi-Aigner (1907) és Gozmány (1968) munkáján kívül szakkönyv a témában nem jelent meg. S ha tudjuk, hogy Abafi-Aigner egy jól ismert német munkát fordított és alkalmazott magyar viszonyokra, fény derül arra, hogy tulajdonképpen Gozmány faunafüzete az egyetlen eredeti magyar nappali-lepke határozó. Abafi-Aigner könyve volt a magyar lepkészek alapműve egészen Gozmány említett munkájáig, annak ellenére, hogy szakmai szempontból már igen régen elavult. Ma már Gozmány munkája sem felel meg a modern igényeknek, nemcsak alkalmazott taxonómiája és szisztematikája, hanem kiállítása miatt is (pl. színes táblák hiánya, vö. Higgins and Riley 1983). Ugyanígy igen szűk a választék a népszerűsítő irodalom terén is. Az első népszerű lepkéskönyveket Pozsonyban és Budapesten adták ki (Emich 1868 és Cserey 1901). Ezt követően közel egy évszázadot kellett várni az újabb ismeretterjesztő könyvek meg-