Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Ábrahám L. – Papp Z.1994: A magyarországi Neuropteroidea fauna kutatásának története Flora of the preservation area of Csokonyavisonta

MAGYARORSZÁGI NEUROPTEROIDEA FAUNÁJA KUTATÁSA 167 Vizsgálatok a II. világháború kezdetétől napjainkig (1939-1992) Hazai recésszárnyúkkal foglalkozó publikáció a két világháború között alig akadt (Szilády 1933), Sátori (1938). Sátori a debreceni egyetemen dolgozott, innen a környező tájegységekre (Bükk, Mátra, Erdély) járt gyűjteni s ezekről az anyagokról készített beszámolókat. Munkája faunisztikai jellegénél fogva fajfelsorolásokra szorítkozott Sátori (1938) 4 faj, (1939a) 2 faj, (1939b) 9 faj, (1940) 8 faj. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében megtalálható az a Macronemurus bilineatus (Brauer, 1868) példány, melyet Sátori gyűjtött Debrecen környékén. E példány alapján került később irodalmunkba (Steinmann 1967). A II. világháború után a hazai recésszárnyúak vizsgálatában két kutató jeleskedett Steinmann Henrik és Újhelyi Sándor. Steinmann-nak a hazai faunában végzett vizsgálatai kétirányúak voltak. Kutatásainak egyik része a recésszárnyúak általános taxonómiai revíziójára irányult. Steinmann Raphidiopterákkal és Neuropterákkal foglalkozó munkáiban (1963a, 1963b, 1964a, 1964b, 1967) 15 taxont ír le hazánkból, melyet később junior szinonimának sorolt be Aspöck & Aspöck (1966, 1969) Aspöck et al. (1980), Sziráki (1992). Először ismeri fel és különíti el a Chrysopa nemtől a Chrysoperla nemet. A Metachrysa és a Nigrochrysa nemeket Tjeder (1966) munkája után szinonimának tekintjük, de több francia kutató még ma is használja őket. A magyar faunáról íródott összefoglaló taxonómiai munkájában a Magyarország Állatvilága sorozat XIII. Neuropteroidea (1967) с kötetben előforduló fajok számát mai ismereteink alapján négy kategóriába osztva a 2. táblázatban ismertetjük. Kutatásainak másik részét a hazai faunában végzett elterjedési (Steinmann 1963) és természetvédelmi célú vizsgálatok eredményeinek publikálása jelenti (Steinmann 1981, 1987). Magyarország Állatvilága Neuropteroidea kötete megjelenése után Újhelyi ( 1968, 1974, 1978, 1981) több dolgozatában számol be újabb fajok hazai felbukkanásáról. Hazánk faunájából kimutatott 2 Chrysopidát, 7 Hemerobiidát, 1 Sisyridát, 6 Coniopterygidát. Újhelyi Sándor Kis Bélával - a Kolozsvárott élő kiváló neuropterológussal - együtt írja le 1965ben a Chrysopa commata fajt, összehasonlítva azt a Chrysopa phyllochroma-val. A faj önálló létét a hatvanas évek elején egymástól függetlenül mindketten felismerték. A hetvenes évek végétől Sziráki György intenzíven tanulmányozza a Coniopterygidák előfordulását gyümölcsösökben, valamint természetes növénytársulásokban. Munkájának eredményeképpen 9 újabb lisztesfátyolka faj vált ismertté faunánkban (Sziráki 1979, 1985, 1989, 1990a). Napjainkban dolgozta ki a nőstény Coniopterigidak genitalia morfológiai alapon történő elkülönítését, melynek során a közép-európai fajok határozhatókká váltak (Sziráki 1992b, 1992d). A recésszárnyúaknak nagyrészben aphidofág életmódjuknál fogva különös jelentőségük van a mezőgazdasági kultúrákban. Hazai kutatóink közül Szentkirályi Ferenc foglalkozik életmódjukkal, ökológiájukkal és rendkívül jelentős publikációs tevékenységet fejtett ki (Szentkirályi 1982, 1983a, 1983b, 1984a, 1984b, 1984c, 1984d, 1985a, 1985b, 1986a, 1986b, 1987a, 1987b, 1987c, 1988a, 1989a, 1989b, 1989c, 1989d, 1991, 1992a, 1992b, 1992c, 1992d, Szentkirályi et al. 1980, 1981, 1983a, 1983b, 1983c, 1985, 1986, 1987, 1989). A másik kutatási irányvonalat képviselik azok a szakemberek, akik a múzeumi munkához kapcsolódva a faunafeltárással és a taxonómiával is foglalkoznak (Sziráki Gy., Ábrahám L). Érdemes röviden néhány gondolat erejéig megemlékezni a hazai Neuroptera gyűjteményekről is. Gyűjteményi anyagok ma már nem koncentrálódnak teljességgel a Természettudományi Múzeumra. Vidéki múzeumaink anyaga az 1.960-as évektől jelentősen gyarapodott. Ebben Újhelyi Sándornak nagy érdeme van, sőt több vidéki múzeumi gyűjteményben végzett feldolgozó munkát is. Az egyik leggazdagabb anyag található a Mátra Múzeumban (Gyöngyös), ezt a gyűjteményt Újhelyi Sándor is tanulmányozta. A preparált gyűjtemény adatait Ábrahám (1989) adta közre. A Janus Pannonius Múzeum (Pécs) gyűjteménye mintegy 2 rovardoboznyi preparált anyag. Két kiemelkedően ritka faj egyede található ebben a kollekcióban, az egyik a Nineta quadarramensis (Pictet 1865,) a másik pedig a Myrmeleon bore (Tjeder, 1941,) amelyet Uherkovich Ákos gyűjtött. A Bakonyi Természettudományi Múzeum (Zirc) preparált gyűjteményének bakonyi anyagait Újhelyi (1979) publikálta. Ezenkívül még az Alpokaljáról tartalmaz néhány érdekesebb fajt, melyet Tóth Sándor gyűjtött. A vidéki múzeumok között a legjelentősebb gyűjteménnyel a Somogy megyei Múzeum büszkélkedhet. Ebben a gyűjteményben az egész ország területéről találhatók példányok, gazdag lelőhelyi adatokat képviselve, a gyűjtemény zömét alkoholban tárolják. A hazai anyagon túl palearktikumi anyagokat js találunk itt. A magyar neuropterológiai gyűjteményeket 1956ban érte a legnagyobb veszteség, amikor a Természettudományi Múzeum gyűjteményének egy része leégett, köztük a Neuroptera gyűjtemény is. Intenzív gyűjtőmunka eredményeképpen ma ismét hazánk legjelentősebb kollekciója. A múzeumi gyűjteményeken túl jelentősebb anyagot találunk még a Növényvédelmi Kutató Intézetben, amely Szentkirályi Ferenc munkája alapján állt össze, a hazai növényvédelmi fénycsapdahálózat által fogott anyagot tartalmazza.