Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Ábrahám L. – Papp Z.1994: A magyarországi Neuropteroidea fauna kutatásának története Flora of the preservation area of Csokonyavisonta

160 ÁBRAHÁM LEVENTE-PAPP ZOLTÁN osztva ismerteti, melyekből a Neuropteroideakra vonatkoztatva 3 nemet és 3 fajt említ: 55. nem Fátyolka, Egynapéltű. Hemerobius Hemerobius Perla (= Chrysopa perla) - zöld fátyolka 56. nem Hangyales, Myrmeleon Myrmeleon formicarius - hangyapazér hangyales 58. nem Tevenyakbogár, Raphidia Raphidia ophiopsis - kígyófejű tevenyakbogár Ezeket kitűnő morfológiai leírással látja el, sőt kiegészíti azt a fajok életmódjáról, fejlődéséről és természeti környezetben való előfordulásáról szóló ismeretekkel is. Könyvének érdekessége még a köznapi magyar nevek első nyomtatásban megjelent használata. A XIX. század első feléig a külföldi irodalmakból sem tudunk meg sokkal többet a hazai Neuropteroidea faunáról. Magyarországon fogott Neuropterákról Rambur készít először fajleírást fő művében „Histoire naturelle des insectes"— 1842-ben. Itt említi Kindermann Albert által Budáról küldött barnafátyolkát, melyet Megalomus torticoides-nek nevezett el. Az általa Ascalaphus hungaricus (= Libelloides macaronius Scopoli, 1763) néven szintén leírt faj junior szinonimának bizonyult. Munkájában hazánk területéről öt fajnak az előfordulását ismerteti. Rambur rovarrendszere jelentősen túllép az eddigi rendszereken. Az imágók taxonómiai besorolását egymáshoz hasonló alaktani tulajdonságok alapján végzi (pl. a Raphidia és a Mantispa megnyúlt előtora miatt egy rendbe kerül). Rovarrendszeréből kiragadva a recésszárnyúakra vonatkozó részt mutatjuk be: Planipennes Panorpates Nemoptera Bittacus Panorpa Boreus Myrmeleonides Myrmeleo Ascalaphus Hemerobides Hemerobius Sialis Termites Mantispa Raphidia Termes Psocus Ebben a munkájában választja szét a Myrmeleontidae és az Ascalaphidae családokat. Nem sokkal később Schneider (1851) elkülöníti a Hemerobiidáktól a Chrysopidákat is. Kutatások az első hazai faunakatalógusig (1850-1900) Az első hazai Neuroptera (Linné névhasználata szerinti Neuroptera melyben: Odonata, Plecoptera, Ephemeroptera, Trichoptera, Neuroptera, stb rendek voltak) gyűjteményt Frivaldszky János állította össze hazai és törökországi anyagok alapján 1850-ben (80 faj, 190 példány), majd további anyagokkal gyarapították: Vidra Ferdinánd, Kovács Gyula, Májer Mór 1853-1865-ig (Mocsáry 1903). Ezt fejlesztette tovább Frivaldszky Imre 1864-ben 698 példánnyal, és természetesen számos expedíciós anyag is került a gyűjteménybe, pl. Zichy expedíció Csiki Ernő (60 pld.), Bíró Lajos ausztráliai és új-guineai (1578 pld.) Xantus János kelet-ázsiai (77 pld.) gyűjtéseiből. Mint említettük, főleg a külföldi szerzők - Brauer & Löw (1857 2 faj), Löw (1885 2 faj), Brauer (1867 21 faj) osztrák entomológusok - munkáiban találunk még több hazai lelőhelyi adatot. Brauer (1876) Magyarországról Debrecenből említi a Chrysopa walkeri előfordulását. Ezt a fajnevet Európa szerte ekkor már széles körben használták, de a faj leírását McLachlan (1893) adja meg, megtartva a walkeri nevet a leírás során (Aspöck & Aspöck 1964). Ugyanakkor, amikor részint megjelentek az első komoly európai faunát feldolgozó munkák, Magyarországon csak ekkor indult meg a Neuropterák vizsgálata. Az első publikációkban - Frivaldszky (1871 1 faj, 1872 11 faj, 1873 11 faj, 1876 7 faj, 1879 6 faj), Mocsáry (1872 6 faj, 1875 1 faj, 1876 15 faj, 1878 3 faj, 1886 2 faj), Kuncz (1880 3 faj), Schuk (1882 8 faj), Kertész (1890 4 faj), Simonkai (1893 2 faj) - egy-egy közigazgatási terület környékének a faunáját dolgozták fel. A hazai Neuroptera tanulmányok közül a múlt század végén Bíró, 1885-ben „Magyarországi hangyaleső fajok /., //."című tanulmánya igazán kiemelkedő. Ebben a tanulmányban a hangyalesők meghatározásához határozó kulcsot adott, rövid jellemzést írt a megtalált fajokról és lelőhelyeikről. A Neuropterák rendszertani sokfélesége már régóta szétfeszítette a Linné által alkotott rendet. A XIX. század hetvenes éveire ebben a témakörben három rendszerezési nézet vált a leginkább ismertté. Packard a Linné féle Neuroptera (Corrodentia, Plecoptera, Ephemeroptera, Odonata, Trichoptera Planipennia, Megaloptera, (Mecoptera mint család szerepel)) rend változatlansága és további kiegészítése mellett szólt. Szerinte a nem teljes átalakulással fejlődő rovarokkal együtt a Neuropterák az Orthopterákhoz tartoznak. Erickson rendszerében az egyedfejlődés minősége szerint szétválasztja a rendet az 1880-as években. Felosztása szerint Pseudoneuroptera-nak tekinti mindazon rovarcsoportokat, melyek nem holometamorfózissal fejlődnek (Plecoptera, Ephemeroptera, Odonata) és a teljes átalakulással fejlődő csoportok alkotják az igazi Neuropterákat (Trichoptera, Planipennia). McLachlan még módosítja Erickson felosztását is és a Neuropterákat három rendbe sorolja Pseudoneuroptera, Planipennia, Trichoptera. Munkáiban a Megaloptera, Raphidioptera, Mecoptera család