Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Juhász M.1994: A csokonyavisontai fás legelő flórája Flora of the preservation area of Csokonyavisonta

A CSOKONYAVISONTAI FÁS LEGELŐ FLÓRÁJA JUHÁSZ MAGDOLNA Juhász, M.: Flora of the Preservation Area of Csokonyavisonta, Hungary. Abstract. This floristic list includes all species of vascular plants for the preservation area till 1992 and it consists of 266 species. Localities of 8 preserved plants species are represented on the map. The analysis of the flora based on the nature conservation ranks shows that the native species are in vast majority, and the percentage of natural disturbance tolérants is the highest caused by the indicating degradation species. 1. ábra. Idős kocsányos tölgyek (Quercus robur) a fás legelőn Bevezetés A csokonyavisontai fás legelő 424 ha területtel 1977 óta természetvédelmi terület. Védetté nyilvánítását gazdaságtörténeti és tájképi szempontok indokolták, természeti értékeiről a mai napig szinte semmit sem tudtunk. A környéken egykor igen jellemző legelőerdő gazdálkodás emlékét őrzi, hatalmas, öreg kocsányos tölgyei valóban lenyűgöző látványt nyújtanak (1. ábra). A terület nagy részén, ahol az utóbbi évtizedekben felhagytak a legeltetéssel, megindult a másodlagos szukcessziós folyamat, a terület beerdősülése. A legeltetés felhagyása után beerdősülő területeken a spontán felnövő fafajok elsősorban a gyertyán (Carpinus betulus), a mézgás éger (Alnus glutinosa), a nyír (Betula pendula), a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica). Sajnos az erdőgazdálkodás legtöbb helyen beavatkozott a természetes folyamatokba, és homogén (égeres, akácos, kocsányos tölgyes)állományokat telepített illetve alakított ki. Ily módon napjainkra a tényleges legelőerdő területe a Bikácsi-legelő egy részére szorult vissza. A fiatal kultúrerdők mellett helyenként idősebb, spontán feljött fafajokból álló, üde-félnedves természetes erdők is előfordulnak. A terület növényföldrajzi helye A természetvédelmi terület Belső-Somogy déli részén található (2. ábra), tengerszint feletti magassága 124-144 m között váltakozik. A savanyú homok alapkőzeten (az erdészeti üzemtervek termőhelyleírásai szerint) rozsdabarna erdőtalajok, réti talajok és humuszos homoktalajok alakultak ki. A vegetációt eredetileg gyertyános-tölgyesek, homoki és cserestölgyesek, égerligetek, égerlápok, fűzlápok alkották, valamint kisebb foltokban a Hosszúnyíres területén savanyú homokpusztagyepek is előfordultak. A gyertyános-tölgyesek inkább a bikácsi részre jellemzőek, míg a szárazabb tölgyesek a magasabb fekvésű, tagoltabb Hosszúnyíres területén voltak nagyobb kiterjedésben. A természetvédelmi terület növényföldrajzilag a Pannóniai Flóratartomány (Pannonicum) dél-dunántúli flóravidékének (Praeillyricum) belső-somogyi flórajárásába (Somogyicum) tartozik (Borhidi 1958).