Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Henkey Gyula: Somogy Megyei Népességének Etnikai embertani képe

SOMOGY MEGYEI NÉPESSÉGEK ETNIKAI EMBERTANI KÉPE 109 mind a tiszántúli őslakosokhoz közel állnak, egyben bizonyítják azt is, hogy a Somogy megyei, jelentős részben telepes és nagyrészt horvátokkal, dalmátokkal (az utóbbi a bunyevácok és sokácok közös megjelölése) kevert magyar népességek igen közel állnak az ottani őslakosokhoz, sőt az 1910-ben túlnyomóan horvát anyanyelvű dél-somogyi népességek is alig térnek el a Somogy megyei őslakos és telepes magyaroktól. A taxonómiai összetétel A taxonómiai elemzést az általam típusonként részletesen leírt szemlélet (Henkey 1978) szerint végeztem el. Álláspontom e téren megegyező a régebbi Lipták (1955, 1958), Nemeskéri és Gáspárdy (1954), valamint Bartucz 1955 utáni müveiben (1957, 1960, 1961) megnyilvánuló szemlélettel. Az általam is követett álláspont azzal tér el az újabb Lipták (1962) nézettől, hogy a turanid típusnak nagyobbrészt europid és csak kisebb mértékben mongoloid jellegű formáit, melyek Liptáknál újabban cromagnoid-C, cromagnoid-C + turanid és pamiro-turanid megjelöléssel szerepelnek, én továbbra is a turanidok közé sorolom. A vizsgált Somogy megyei magyaroknál három típus, a turanid, a pamiri és a dinári típus gyakorisága jelentős (23. táblázat). Az előfordulás szempontjából első helyen álló turanid típuson belül az alföldi változat (7-15. kép) a leggyakoribb, melyre a magas vagy nagyközepes termet (1956-1988. évi típus standarjaim szerint az alföldi változat átlagos termete férfiaknál 171,43 cm, nőknél 160,60 cm), a fej nagy méretei mellett brachyhyperbrachycephal (rövid-túlrövid) fejjelző, szélesigen széles, középmagas arc mellett europrosopia (széles arcjelző), frontálisan lapult (előreálló) járomcsont, meredek homlok, az arc síkjából közepesen kiemelkedő, egyenes, vagy enyhén konvex orrhát, enyhén domború tarkó, sötét, vagy zöldesbarna szemszín, és barna-fekete hajszín a jellemző. Eléggé gyakori az erősen andronovói (észak-kazahsztáni) jellegű változat (3-6. kép) is, melynek termete csaknem kivétel nélkül magas (1956-1988. évi típus standardjaim szerint e változat átlagos termete férfiaknál 174,61 cm, nőknél 162,59 cm), a fej méretei fokozottabban nagyok, mint az alföldi változatnál, az arc és az állkapocsszöglet is kissé szélesebb, a járomcsont teste nagyobb, frontálisan lapultabb, a gonion táj gyakrabban enyhén kiugró, a glabella erősebben fejlett, a közepesnél gyengébben kiemelkedő orrhát pedig kissé gyakrabban fordul elő. Az erősebben mongoloid jellegű változat (1. kép) és a turanid középtípus (2. kép) csak ritkán volt észlelhető. A turanid típusba sorolt kevert formák közül a turano-pamiri (16-21. kép) előfordulása a legnagyobb, de eléggé gyakori a turanid + dinári (40-41. kép) és a turanid + keleti mediterrán (46. kép) keveredés is. A turanid típus magyar őslakos népességeknél általában gyakoribb és ez Somogy megyére is érvényes, de Somogyban e típus aránya a bevándoroltaknál és 37,3%-os előfordulással a dél-somogyi horvát származásúaknái is nagyobb a 30,2%-os összmagyar átlagnál. E típus a szuloki németeknél 18,0%-ban észlelhető, ami 15,3%-kal több, mint a hajósi németeknél (Henkey 1981). A második helyen álló pamiri típus Somogy megyében is nagyobb mértékben észlelhető az őslakos népességeknél. A markáns pamiri típus (28-29. kép) jellegei: az átlagban nagyközepes termet (19561988. évi típus standardjaim szerint az átlagos termet férfiaknál 168,94 cm, nőknél 157,54 cm), a fej kis méretei mellett hyperbrachy-brachycephalia (túlrövid-rövid fejjelző), enyhén széles-középszéles, középmagas vagy enyhén magas, mesoprospp arc (közepes arcjelző), lekerekített járomcsont, meredek homlok, az arc síkjából a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orrhát, csőrszerűen befelé és lefelé görbülő orrcsúcs, enyhén domború, vagy ritkábban lapos tarkó, sötét, vagy kevert (zöldes) szemszín és barna-fekete hajszín együtt csak ritkán észlelhetők. A markáns pamirinál Somogyban is gyakoribb a pamiro-turanid átmeneti forma (22-27. kép), melynél a fej méretei nagyobbak, az arc szélesebb és a járomcsont is előreálló. Előfordul a markáns pamirihoz közeli, pamiroid forma (30. kép) és a pamiri + dinári keveredés (47. kép) is. A pamiri jellegek kissé nagyobb mértékben mutathatók ki a somogyi őslakos, mint a telepes népességeknél. A pamiri típusba soroltak között a markáns pamiri és a pamiroid Darányban és Látrányban gyakrabban észlelhető, mint a többi somogyi népességeknél. A pamiri típus a somogyi horvátoknál 14,1%-ban, a szuloki németeknél 5,6%-ban mutatható ki. A harmadik helyen álló dinári típuson belül egyenlő arányban határozható meg a balkáni dinári és a keleti dinaroid változat. Az utóbbit a grúz antropológusok kaukázusi változatként (Natishvili-Abdushelishvili 1960) említik. A balkáni dinári jellegei: magas termet - 1956-1989. évi típus standardjaim szerint az átlagos termet férfiaknál 175,78 cm, nőknél 164,86 cm -, a fejnek a magyar átlagnál kisebb méretei mellett a fejjelző hyperbrachy-brachycephal (túlrövid-rövid), középszéles vagy enyhén széles, igen magas-magas arc mellett az arcjelző keskeny, a járomcsont előre keskenyedő, a homlok férfiaknál enyhén meredek, a nőknél meredek, az orrhát az arc síkjából erősen kiemelkedő, konvex, a tarkó lapos, a szemszín sötét (barna, sárga) vagy kevert (zöldes), a hajszín barna-fekete. Skerlj (1938) Jugoszláviában meghatározta sötét hajú, világos szemű szávai, valamint világos szemű és hajú nór formáját is, de Somogy megyében e két forma nem volt kimutatható, sőt markáns balkáni dinári is csak egy horvát férfinél volt észlelhető. A balkáni dinári változathoz a 31-32., képekkel be-