Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Knézy Judit: Épületfa kitermelésének korlátozása és csökkenő lehetőségei két somogyi községben 1786-1814 között

172 KNÉZY JUDIT is volt, bizonyára külön a lovaknak, külön a marháknak. Felmerül a kérdés, hogy volt-e külön dohánysimítás és szárítás céljára épített pajta, vagy a meglévőkben alakítottak erre szolgáló részt. Ezen iratok alapján erre nem lehet válaszolni. A pajtákból egyetegyet kértek a gazdák, de nem tudjuk, hogy rendelkeztek-e már ilyennel az udvarukon. Alapterületüket illetően 5,5 ölx3 öl-től 9,5 ölx3,5 öl méretűig különféle méretűek voltak, de a legtöbb 7 vagy 7,5 öl-nél nem volt rövidebb. Nem esett szó a lakóépületekkel kapcsolatban kémények készítéséről. Valószínűnek tartom, hogy füstös-konyhákat építettek, mert favázas házakban ekkoriban még nem volt szokásban kémények emelése, inkább csak vert falu, vályog- vagy téglafalúak esetében

33 Széchényi Ferenc 1805-ben írt ún. Rendeléseit, közte az építkezés korszerűsítésére vonatkozó részeket a községekben fel kellett olvasni.

34 Szulókban is ettől kezdve történhetett erőteljes változás. 1811-ben készült kérvény már ezt az állapotot mutatta. Ebben tetőnek való fáért könyörögnek „mivel az Méltóságos Uraság rendelése és parancsolatja az volt, hogy mink az mi házainkat téglából és válogból rakjuk, mink ugyanazon Méltóságos Uraság parancsolatját bé tellesítettük és amennyire lehetett, kötelességeinknek eleget is tettünk".

35 De előfordult később is olyan kérvényező, aki a rendelkezést nem tartotta be. 1814-ben néhány szegény ember „víz által tönkrement és összedőlt házak" újraépítéséhez, illetve csak javításához kért talpgerendákat, semmi mást.

36 Az ismertetett dokumentumokkal igyekeztem Somogy megye paraszti építkezésének táji különbségeiről, a fából való és a sárból, vályogból való falak váltásának időszakáról, a XVIII. és XIX. század fordulójáról újabb részleteket közölni. Ebben az időszakban sok szó esett az uradalmi iratokban az épületfákról, de a feljegyzések többsége csak elnagyoltan, közvetve ismerteti a meglévő paraszti építkezés sajátosságait. Ezért becses minden olyan irat, amely a szokásosnál nagyobb árnyaltsággal utal a paraszti építkezés meglévő, illetve átalakulóban lévő hagyományaira. Külön szándékom volt olyan tudományos közhelyek cáfolása, mint pl. az, hogy a betelepített németek előbb tértek át az újabb építési technikák alkalmazására, mint a magyar jobbágyok. Pl. a jómódú Szulók német lakosai környezetükhöz hasonlóan tovább ragaszkodtak a faépítkezés hagyományaihoz, mint a külső-somogyiak, köztük a náluk szegényebb, de későbbi telepítésű pusztaszemes! németek. Ez utóbbiaknál már betelepülésük második évében érvényt szereztek az uradalom tisztjei az erdőt óvó, épületfa kitermelésének korlátozását célzó királyi, helytartótanácsi és földesúri rendeleteknek.