Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gáll Éva: Adalékok Nagyberki szőlőművelésének XVIII-XX. Századi történetéhez

110 GALL ÉVA meg, de ahogy ettél rögtön indulj is! - Az asszonyok persze tiltakoztak: - Minek má megen az a főd, hiszen így is van ölég, még sok is, mi a rosszakat akartok annyi főddel! - Én se értettem, de nem kérdeztem semmit, vő vótam a háznál, igaz nagyon jól bántak velem, de mégse mertem beleszólni, ha az apósom így látta jónak, akkor az jó is vót, nekem az ő szava parancsnak számított. Leintette az asszonyokat: Halgassatok, tik nem értetek ehhöz! Olyan akar odagyünnyi, aki nem kívánatos a mi szomszédságunkban. Bármi áron, de ezt meg köll akadályozni. Tudom, hogy az is megadná az árát, akit mink nem kívánunk oda, ha másképp nem megy ígérj rá! - Úgy is lőtt, ahogy az apósom mondta. Mire én mentem, az a másik már szóba megállapodott a gazdával, de mégis a mijenk lett, mer én ráígértem és ott vót nálam a foglaló, megírtuk a papírt és mingyár oda is adtam a pénzt. 20 ezer Ft-ot kért a szőlőjér, nagy pénz vót ám az akkoriba, mikor begyütt a forint, de első szóra meg is adtam, mer tudtam, hogy itt nem lehet alkudni, ha meg akarjuk szerezni." Olyan esetet is számon tartanak, amikor: „estefelé valaki kimondta véletlenül, hogy eladná a szőlejét, és éjjel már zörgött az ablakán a vevő, fölkeltette álmából a gazdát, vitte a pénzt is, nehogy valaki más megelőzze a vételben, még a reggelt se várta meg, hogy biztosan ő legyen az első vevő."

88 Szalacskán apárul fiúra szállt a szőlő, vérágon öröklődött. A vidékre férjhez menő lányokat kifizették a testvérei a birtokból, csak akkor adták ki a lányoknak az anyai szőlőrészüket, ha már sehogy másképp nem tudtak megegyezni, amint ezt az alábbi konkrét eset példázza: „A hegyen szőlőt vennyi fogalom vót, aki oda bekerült, az aranybányába jutott. Az én apámnak a nénje Attalába ment férhő, jó gazdához, 50 holdas nagy paraszthoz, vót ott minden amit csak el lehet képzelnyi. Mikor öregapám möghalt és osztódásra került a sor, akkor a néném is megkapta rá eső öt ezer öl fődet, abba járt 800 szögöl szőlő is. Az én apám ígért neki mindent, hogy cserélje el vagy adja el neki a szőlőt, de a néném nem állt kötélnek. Eccer gyütt haza látogatóba, akkor is előhozta neki apám a dogot, egyezkedett vele a szőlőre, a néném nem akart veszekednyi, azt mondta: Ha odaadjátok a kutatókat, itt hagyom a szőlőt. Mióta elmentem Attalába nem tudok egy jót innyi, messze is van a kút, meg rossz is a vize. Az igaz, hogy nálunk az udvarba vót egy kút, meg jó ízű hideg vizet is húztunk belüle mindig, az attalai vízre meg mindenki panaszkodott, de a néném ezt csak azér mondta, hogy úgyis tudta, nem lehet elvinni a kutat. Hát persze nem vót bolond ü se, hogy lemondjon a príma szőlőrül. Inkább eljárt gyalogosan művelni, ha kölött naponta megtette azt a nagy utat. Apám attul fogva mindig mondta neki viccbül, hogy odaadom a kutunkat, ha lemondasz a szőlőrészedről, de neked köll elvinni Attalába."

89 A nagyberkiek ragaszkodtak szőlőterületükhöz. 6. kép: suszter Tar Gyula szőlősgazda SMMI. F: N-5957. Gáli Éva felvétele 1984. A szóbeli közléseket megerősítik a telekkönyvek adatai is. A helybéli és más falubeli birtokosok megoszlását a földkönyvek alapján a 8. táblázat szemlélteti.

90 8. táblázat Helybeli és más falubeli szőlőbirtokosok Szálacska hegyen Év Összes szőlő- Más falubeli % birtokos szőlőbirtokos 1851 85 2 fő kisberki 2 fő mosdósi 2 fő vidéki 1 fő gödrei 1 fő gyaláni 8~fő 9,4 1881 99 1 fő batéi 1 fő szabadszentkirályi 1 fő göllei 1 fő szabadi 1 fő nosztányi 5lő 5