Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Bárdos Edith: „KOPT” bronzedény a Zamárdi Avar temetőből

„KOPT" BRONZEDÉNY A ZAMÁRDI AVAR TEMETŐBŐL 13 JEGYZETEK 1 244. sír: Felnőtt egyén (férfi) rabolt, diszöves, koporsós sírja. Dúlás következtében csak a combcsontok a helyükön, karcsontok, koponyatöredékek secunder helyzetben. A jobb combcsont, s részben a medence alatt öntött bronz tál, csuklósan mozgó ómega alakú fülekkel, s áttört talpgyűrűvel ellátva. Belsejében apró magvak. A medencék helyén korai, préselt övdíszek maradványai, csak a br. felerősítő pántok, s az ólomtöltés, s a bronzpántok által konzervált bőrmaradványok, bolygatott állapotban, 1 db vascsat. Jobb kéz vonalában 1 db kisméretű vaskés. Sfh: 220 cm Sfsz: 65 cm Sm: 120 cm T: NYK О A bronz tál adatai: M: 7 cm száj d: 26,3 cm talpgyűrű d: 16,5 cm m: 1,5 cm fül: 8x5,5 cm Ltsz.: 84. 110. 7. 2 ErdélyiIstván-Németh Péter:A Várpalota-gimnáziumi avar temető (A Bakonyi Múzeum avarkori leletanyagainak ismertetése) Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (1962) 167-195. o. A temető 204. sz. sírjában tártak fel egy öntött bronz edényt (177. o. 23., 24., 25. képek) „Bronz üst, rövid csonkakup alakú lábbal, tömör kerek átmetszetű fogantyúval. Nyomópadon készült (23-24. képek) felületén egy-két helyen füsíaranyozás nyomával. Valószínűleg későrómai vagy bizánci munka." (189. o.) Az üst méretei: m: 13,5 cm d: 21 cm Ltsz.: 63. 379. 54.) 3 Budakalász-Dunapart, 740. sír. (Régészeti Füzetek Ser. 1. No. 43. 1991/1989. év régészeti kutatásai), 85. o. „A leletek közül említésre méltó a 740. sír késő-antik jellegű öntött bronz korsója, amelyen amphiteatralis és vadászati jeleneteket láthatunk." 4 Nem véletlen, hogy pont a zamárdi avar temetőben jelenik meg a Kárpát-medence eddig egyetlen, klasszikus típusú „kopt" tálja. A Balaton és a Duna által bezárt területen, Kelet-Pannónia területén körülhatárolható egy sáv, ahol a VI—VII. században germán elemekkel kell számolni. (Id. Csákberény, Kölked-Fekete kapu, Környe, Várpalota, Budakalász és Zamárdi.) A zamárdi avar temető ezek között központi helyet foglal el. A bizánci kultúrréteg erőteljes jelentkezése a temető VI. sz. végi - VII. század eleji (első harmada) anyagában komoly bizánci kapcsolatokat tételez fel. 5 N. Áberg: The Anglo - Saxons in England, Uppsala, 1926, 102-106. о. N. Àberg:D\e Goten und Langobarden in Italien, Uppsala, 1923. D. Cooney: Late Egyptian and Coptic Art, 1953 L Matzulewitsch: Byzantinische Antike, Berlin-Leipzig, 1929. J. Strzygowski: Koptische Kunst Catalogue General des Antiquités Egyptiennes du Musée du Caire, Wien, 1904. К. Wessel: Koptische Kunst, Recklinghausen, 1963. 6 J. Werner: Italisches und Koptisches Bronzegeschirr des 6. und 7. Jahrhunderts nordwärts der Alpen/Festgabe aus Athen, Theodor Wiegand dargebracht, 1936. p. 74-86. J. Werner: Der Fund von Ittenheim. Ein alamannisches Fürstengrab des 7. Jahrhunderts im Elsass. Strassburg: Hünenburg, 1943 J. Werner:Zvje\ gegossene Koptische Bronzeflasche aus Salona, Antidoren Michael Abramiĉ, l. Vjesnitia archeologiju i historiju dalmatinsku, Split, 1954-7. J. Werner: Das alamannische Fürstengrab bon Wittislingen, München, 1950. (Münchener Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte, 2.) J. Werner: Das alamannische Gräberfeld von Mindelheim. Kallmünz, Lassleben, 1955. (Materialhefte zur Bayerischen Vorgeschichte 6.) J. Werner:Fernhandel und Naturalwirtschaft im östlichen Merowingerreich nach archäologischen und numismatischen Zeunissen 1961. 7 N. Âberg:Dïe Goten und Langobarden in Italien, Uppsala, 1923. 153. old. 303. kép B1 típus, d: 26,5 cm 8 fí. Mengarelli: La necropoli barbarica di Castel Trosino, „Monumenti Antichi délia R. Accademia dei Lincei," XII. Roma, 1902. Fi. 4, 34., 198., 221. old. Castel Trosinoból 5 db B1 típusú bronztál 9 Cividale-ből összesen 9 db bronz edény származik, s ezek közül 6 db B1 típus, azaz a zamárdi tállal azonos. Kitűnő összefoglaló közlés az „I Longobardi" kiállítás katalógusa .(Milano, 1990) A 404. oldalon közli az A1 típushoz tartozó nyeles, emelt talpú tálat (X/73. ábra, szöveg a 402. oldalon) (Ltsz: 926.) Bibliográfia: ZORZI, 1899. p. 143., BROZZI, 1971, pp. 122-123. p. 127. CARRETTA, 1982., p. 21. (ómega füles, talpgyűrűs, de nem áttöri) B1 (típus a 3260-ltsz.-ú példány) I Longobardi, 386. old. X/47 g ábra, szöveg 385. o. (Bibliográfia: MARIONI 1943-51, p. 99, BROZZI, 1970. p. 103., CARRETTA 1982. p. 17. ómega füllel ellátott, áttört talpgyűrűs br. tállisz. 3737/ld. I Longobardi X/80 e ábra, 414. old. (Id. MUTINELL1196061, p. 76) „Scoperta di una necropoli famigliare longobarda nel terreno gia di S, St, Stefano in Pertica"-a Mutinelli által közölt temető 1., 11., 12. sz. sírokban volt 1-1, öszszesen 3 db öntött bronz tál, ugyanaz a típus (B1 ). A fent említett darab a 11. sír lelete, (m: 9,5 cm d: 23 cm.) A leltárkönyvbe „arte copta/alessandriaa"-ként van meghatározva. „Bacile in bronzo di tipo copto, ad anse mobili e con piede trasforato a V contrapposte". Kora: VII. század eleje. A 3763. Itsz.-u példány a 12. sír melléklete (Id. „I Longobardi", 416. o. X/81 f ábra, szöveg 414. o. VII. sz. eleje, adatai: m: 7,5 cm d: 23 cm, ugyancsak ómega füles, áttört talpgyűrűs öntőn bronz tál. (MUTINELLI 196061, p. 79., CARRETTA 1982. p. 18. n. 6.) A 3726-ltsz.-ú példány ugyanez a forma (B1) („I Longobardi, 408. o. X/75 ábra, szöveg 405. o.), /. sz. sír melléklete (St. Stefano in Pertica) (adatai: m: 7,6 cm d: 22,5 cm, VI. század vége VII. sz. eleje. (MUTINELL11960-1961, p. 70., HESSEN 1974, p. 393., CARRETTA 1982, p. 17. п. 4). А 3903. Itsz.-u tál Id. „I Longobardi 376. о., X/17. ábra, szöveg 375. о. VII. sz. közepe. Ugyancsak ómega füles, áttört talpgyűrűs típus (B1). (CARRETTA, 1982, p. 18. n. 7.) Mm: 9 cm d: 26 cm. A 670. Itsz.-ú tál egy nagyméretű példány (m: 16 cm, d: 40 cm), kissé deformált, anyaga vékonyabb. (I Longobardi, 376. о. X/18. ábra, szöveg 375. o.) Bibi.: ZORZI 1899, p. 127., BROZZI, 1971. p. 124, 128, CARRETTA, 1982. p. 20. n. 17) Itt megemlíteném a VII. sz.-ban szintén „divatos" bronzedény-típust, a gyöngyszegélyes, v. hólyagos peremű tálat, - ilyet láthatunk az „I Longobardi" katalógus X/19-es képén, szintén Cividale-ből (Ltsz. 1554. 376. o.), s ennek megfelelő típus került elő a várpalotai langobard temető 11. sz. sírjában is. (Id. Bona, Acta Arch. Hung. 7. 1956. 183-244.) valamint J. Werner: Die Langobarden in Pannonién, München, 1962.153 о. Taf. 4/5.). Ezeknek a lemezből készült tálaknak nincs közük az un. „kopt" tálakhoz, a forma az V. századtól kezdve gyakori germán területeken, elsősorban rajnai frank és alamann temetőkből ismert, a várpalotai példányt Bóna István a VI. sz. közepére datálja, mint Rajna vidéki kereskedelmi áru kerülhetett ide.