Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Henkey Gyula: Segesdi magyarok etnikai embertani vizsgálata

84 HENKEY GYULA pamiri, részben az előázsiai jellegek túlsúlyát látom, az e változatra megadott nagyközepes termet is a pamirihoz és az alőázsiaihoz áll közelebb. 2. Az alpi típusra a kerek arc és a konkáv orrhát a jellemző, ezzel szemben Enginalev az e típusba soroltak között csak 32,6 %-ban mutatta ki a kerek arcformát és 15,2 %-ban a konkáv orrhátat. 3. Az atlanto-mediterránnak minősített jellegegyüttes a türkméneknél gyakori, transzkáspinak nevezett keleti mediterrán változattal azonosítható

44 és a Burza 3. és 7. képeken igen jellegzetes formában látható. E változat magyar őslakos népességeknél is eléggé gyakori, elsősorban a Duna-Tisza közi kunoknál és a velük szomszédos községekben.

45,46,47

'

48 Az embertani közelállást történeti adatok is alátámasztják, mert az oszmán-törökök ősei Türkmenisztán területéről telepedtek át Anatóliába, a kunok pedig az Arai tó környékéről indultak el Európába, Türkménisztránnal határos vidékről. 4. Enginalev említi a gyakori széles állkapocsszögletet és ezt cromagnoid hatásként értékeli. Nem veszi figyelembe, hogy ez gyakran összefüggésben van a frontálisan lapult járomcsonttal, melyeket ugyan szintén említ, de a jellegegyüttest nem azonosítja a turanid típus túlnyomóan europid és csak kisebb részben mongoloid jellegű, erősen andronovói és alföldi változataival. Enginalev abból a szerintem téves hipotézisből indult ki, hogy az ősi török népekre a mongolid típus volt a jellemző, holott Középázsia északi felében a turanid típust az europid jellegű andronovói alapréteg határozta meg és csak kisebb mértékben kapcsolódtak hozzá mongoloid jellegek.

49

'

50 A turanid típus túlnyomóan europid jellegű változatai keleten elsősorban az északi és déli kazakoknál,

51 az északi üzbégeknél,

52 a kaukázusi oszéteknél és a bulgáriai tatároknál gyakoriak,

54 a mongoloid hatás Közép-Ázsiában is csak a 12-18 század között, a mongol hódítástól kezdve erősödött. Bár Enginalev nem ismerte fel az általa vizsgált törököknél a középázsiai török népeknél gyakori turanid, pamiri és transzkáspi jellegeket és az előázsiai típust is alulértékelte, adatai és a közölt szakfényképek mégis fontos ismereteket nyújtanak az oszmántörök nép embertani jellegeinek megismeréséhez, ami azért is fontos, mert az oszmán-törökök kb. 250 évig tartották megszállás alatt Magyarország jelentős részét, ezért a törökökkel való keveredéssel is számolnunk kell. Az oszmán-törökök a délszláv nyelvű népek által lakott területek túlnyomó részét is meghódították, Szerbiát, Montenegrót, Boszniát, valamint Horvátország délkeleti és északkeleti részét már korábbi időszakban, ezért a törökökkel való keveredés e területek népeinél fokozottabb lehetett. A Baja környéki bunyevácoknál és sokácoknál jelentős az előázsiai típus előfordulása, a magyar átlagnál lényegesen nagyobb. E típus Kelet-Törökországban gyakori,

55 ezért feltételezhető, hogy ez a bunyevácoknál és sokácoknál török hatás eredménye lehet. Összefoglalás A vizsgált dunántúli magyar őslakosoknál, így a segesdieknél is igen nagy arányban mutathatók ki a turanid és a pamiri típus. A segesdiek a típusok megoszlása szempontjából azon Somogy megyei népességek közé tartoznak, melyek a legközelebb állnak az oszmán-törökök által meg nem szállt nyugatmagyarországi területek őslakosaihoz, amit az őriszentpéteriek és a csömödéri férfiak vonatkozásában a Hiernaux-távolság számítások (5. táblázat) is igazolnak. A nyelvészeti szempontból legközelebbi rokonainknak tartott vogulokra és osztjákokra jellemző uráli típus Segesden nem volt kimutatható, a Dunántúlon eddig csak két személynél észleltem. Fentiekre való tekintettel fontosnak látszott e munka keretében a török népekre vonatkozó történeti és etnikai embertani tanulmányok egyes adatait is említeni. A súlypontilag Közép-Ázsiával, a Kaukázussal és Anatóliával foglalkozó kutatók számára is jó kiindulópontot nyújthatnak 118 magyarországi helységre kiterjedő adataim, melyeket jól kiegészítik a bulgáriai tatárokra vonatkozó eredményeim.

56 A segesdi adatok a közölt többi dunántúli eredményekkel együtt arra utalnak, hogy e tájegység magyar népe embertani szempontból az országos átlagnál nagyobb mértékben őrizte meg a honfoglalók törökös rétegének túlsúlyát, mely az oszmán-török megszállás alatt is folyamatosan lakott helységek népességeire fokozottabban érvényes, így a segesdeikre is.