Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Honti Szilvia: Későbronz-kori kincslelet Nagyberki-Cseh-rétről

KESOBRONZ-KORI KINCSLELET NAGYBERKI-CSEH-RETROL HONTI SZILVIA 1980. tavaszán Virág István mosdósi traktoros szántás közben bronz kincsleletet talált, melyet behozott a múzeumba. A sekély mélységben (20-30 cm) előkerült lelet egy korábban rétként hasznosított, frissen szántott területen került elő. A lelőhelyen végzett hitelesítő ásatás során egy további karperec és a spirálhuzalok kerültek elő. A fémkeresővel végzett utólagos vizsgálat újabb bronz tárgyat nem hozott felszínre. A kincslelet nem edényben volt elrejtve. Az öntött karperecek egyik oldala erősebben korrodálódott, ez is arra utalhat, hogy a tárgyak szabadon feküdtek a földben. A lelet a szalacska-pusztai korai vaskori halomsírok közelében kerültek elő, a Kemenczei T. által leírt (Kemenczei 1975, 163. o.) első, észak-déli irányú halomcsoport és a Tüskés-patak közti területen. Csehrétnek a Tüskés-patak menti, korábban vizenyős részt nevezik. A leletek leírása: Pillangószárny-alakú, füles díszlemezek (1. к 1-4.) Füllel egybeöntött, kissé asszimetrikus lemezek. Szélük kikalapált, ez az U-alakú kivágásnál látszik legszembetűnőbben. А Ъ-А. számú egy öntőmintában készült, az anyagösszetétel alapján is ez a kettő tartozik össze (Id. Függelék). Átm.: 8-8,2 cm, 8,6-7,4 cm 8,4-8,8 cm, 8,6-8,6 cm. V.: 1, 3, 4.: 1,3 mm, 2.: 1,1 mm. Ovális, üreges lemezkarperec (1. к 11.) Elkeskenyedő vége lekerekített. Sűrű rovátkolással kísért hosszanti, kereszt- és ferde irányú vonalak kombinációja alkotja a mintát, s ezt 2 keresztirányú vonal zárja. Atm.: 6,4-7,6 cm. Lemez sz.: 3,1 cm. Ovális, üreges, öntött karperecek Kör keresztmetszetű, súlyos, öntött karperecek. Azonos díszítésűek, a mintát a külső oldalon cikcakk, keresztirányban és átlósan húzott vonalak kombinációja adja. Belső oldalukon az összeillesztés helye egyenetlen, a zárt részeket szabálytalan nyílások szakítják meg, ez öntéshibából adódhat. A 7. számú karperec végén a külső oldalon 2, a másikon egy lyuk van. Átm.: 8,0-7,2 cm, V.: 1,5-1,7 cm. Egymásra hajló végű, öntött karperecek (1 . к 6, 12.) Kör alakú, kör keresztmetszetű karperecek, elvékonyodó végük egymásra hajlik és levágott. A 12. sz. díszítése jobban megmaradt: két vége kivételével külső oldalán váltakozó irányú ferde vonalcsoportok díszítik. A 6. számút keresztirányú, sűrű vonalak borítják. Átm.: 7,6 cm. V.: 0,9 cm. Ovális, elvékonyodó végű, öntött karperec (1. к 5.) Kör keresztmetszetű, vége kihegyesedik. Díszítetlen. Átm.: 7,6-6,6 cm. V.: 1,2 cm Kör alakú, elvékonyodó végű, öntött karperec (1 . к 9.) Kör keresztmetszetű, elvékonyodó vége levágott. A külső oldalát díszítő vonalcsoportokat fenyőág-mintához hasonló rovátkolás szakítja meg. Átm.: 7,8-8,4 cm. V.: 0,85 cm. Arany huzal (1. k. 10.) Kör keresztmetszetű, vékony huzal, összehajtogatva. A találáskor néhol megsérült, egyik végén friss törés látszik, jelenlegi, szabálytalanul összehajtogatott formáját is ekkor kapta. Egyik részén egyenes és megmunkált: a huzalt laposra kalapálták, és kettős csavarodással záródó hármas kört hajlítottak belőle. A huzalon megfigyelhető eredeti hajlatok alapján ún. végnélküli huzalból készült karperec lehetett. A huzal átm.: 0,9 mm, súlya 17,6 g. Spirálhuzalok Laposra kalapált bronz huzalból tekercselt spirálhuzalok, 7 töredék. Spirál átm.: 0,5 cm, huzal sz.: 0,15 cm. Tör. h.: 1,5-3 cm között. A lelet ép tárgyakból áll, kivéve az aranyhuzalt és a spirál huzalokat, melyek azonban nem eredeti formájukban kerültek a múzeumba. Ékszereket, ruhadíszeket tartalmaz, s ezekből több párosával fordul elő: 2-2 díszlemezt, 2 öntött üreges- és 2-2 köralakú, elvékonyodó végű karperecet találunk a leletben. Egyedülálló darab csak a lemezes karperec, ez összetételében (Id. Függelék) is különbözik a többi, öntött bronz tárgytól. (Nem zárható ki azonban, hogy ennek párja elkallódott). A Nagyberki-Cseh-réti lelet kapcsolatait azonos korú, egy régióhoz tartozó leletek körében találjuk meg. A pillangószárny-alakú díszlemezek (1. k. 1-4.) a Dunántúl DK-i részén a kurdi, keszőhidegkuti, palotabozsoki (Mozsolics 1985, 24. t. 33, 35. t. 21, 75. t. 3.) és a nagyvejkei leletekből (Mészáros 1971-72, IX. t.