Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Közlemények - Witt Lászlóné: Fejezetek Porrogszentkirály néprajzából

FEJEZETEK PORROGSZENTKIRÁLY NÉPRAJZÁBÓL 335 val. (Jegygyűrű nem volt.) A menyasszonyi szoknya színe nem egységes. Mindenki a maga által választott színű szoknyát vette fel. Az 1930-as években már fehér menyasszonyi ruhát készítettek. Fehér blúz mizlis nyakkal, eleje csipke betétes és hosszúujjú, ami szintén csipkével díszített. A bokrosinghez hasonlóan a blúz is szoknyába bekötős. A kötény fehér, körül csipke, alul három nagy caknira kivágva. A szoknya fehér anyagból, mely nem kebeles, hanem „szödött". Művirágból a csokor. A lábra fehér harisnya és fél cipő került. A falusi viselethez szorosan kapcsolódó fejkendőről röviden annyit, hogy volt atlaszé anyagból készült kendő, ami fekete alapszínű és körbe a szélén gépihímzésű virágminta díszlett. Több színű delin kendő. Magába virágos és nagyrózsás selyem kendő egészítette ki a választékot. A ma élő idősebb asszonyok még ma is fejkendőt viselnek a falusias jellegű öltözetükhöz. Említést kell tenni arról is, hogy a katolikusok ruházkodása szegényesebb volt az evangélikusokénál. Kevesebb anyagból készült például a szoknya. A szoknya alá 1-2 alsószoknyát vettek fel. A kasmírkendő is hiányzott az öltözetükből. Akadt azért jobb módú katolikus család is, akik igyekeztek lépést tartani az evangélikusokkal minden téren, így az öltözködésben is. A férfiak öltözete kevésbé tért el. Az adatközlők elmondása szerint a következő hajviseletet jegyeztem fel: Az öregember hajviselete hosszú volt még az 1910-es években is. „Körülhajas" vállra érő, elől egy fürt csomóba megkötve.

22 Befonva nem volt senkinek, de középen választott oldalt lógó igen. A középkorú férfiak oldalra fésült rövid hajat viseltek, ami kupába érő hosszúságú volt. A legények frizurája az előzővel megegyezik. A kisfiú haját legtöbb esetben kopaszra nyirták. A borbély megjelenése a faluban változást jelentett a férfi hajviseletben. Bár az idősebb korosztály nehezen adta rá magát a hajvágásra. Ellenben a fiatal férfiak annál inkább igyekeztek igénybe venni a borbély munkáját, mivel addig maguk vágta hajat viseltek. Előfordult, hogy a hozzáértőbb férfiak végezték a hajvágást. Visszaemlékezés szerint az 1920-as években egy borbély mester dolgozott Porrogszentkirályon. Öregasszony hajviselete: középen elválasztott, a befont haj hátul kontyba tekerve. Menyecske haja középen elválasztott két felé pödörve és hátul búbosra tekerve. 16 éves lány haja hátrafésült, hátul copfba fonva, hajvége pántlikával megkötve. A menyasszony hajviselete is ilyen. A kislány, haja szorosan bepödörve. (Mondták: „Úgy bepödörték, hogy tavaszig sem kell kibontani.") A női hajviselet változása 1945. után indult meg. Ma már sokan fodrász által vágott és gondozott frizurát viselnek. 6. Házivászon készítése A házivászon készítésének másik fontos szerepe az öltözködésen kivül a minden napi használatra készített szőttesek jelentősége a háztartásban. Ilyen az abrosz, kosárruha, szakasztóruha, törölköző és a lepedő. De a kevésbé használt díszes szőttesek szerepe sem kisebb, mivel azok szokásokhoz kötődnek. Mint például a halottaslepedő, karácsonyi abrosz és a paszitos vékaruha. Az 1800-as évek falusi asszonyát és különösen a századforduló idején élőt elképzelni sem lehetett szövőszék nélkül. Természetesen volt olyan falu is, ahol kevésbé szőttek. Ilyen Somogycsicsó és Szenta, hogy példát erről a környékről vegyek. Az említett falukban megrendelésre készített szőttesek vannak. Csurgói, csurgónagymartoni, alsoki szövőasszonyokkal szövettek. Különösen a staférungba vitt díszes szőtteseket. Az említésre méltó minimális szövést is csak az egyszerűbb díszítésű és durvább vászon készítése teszi ki. Porrogszentkirály viszont gazdag múlttal rendelkezik ezen a téren is. A kendertermelés és feldolgozás nehéz munkálatait a szövés tette színessé és gazdaggá. A szövőszékre egész télen fel volt vetve a fonál, melyet tavaszig le kellett szőni. Aki nem végzett tavaszig a szövéssel, azt megszólták. Porrogszentkirályon fonó ugyan nem működött, mégis éjszakákba nyúlóan dolgoztak a falu asszonyai. Különösen akkor, ha staférungot készítettek. Ilyenkor a rokonság is besegített. Fontak, gombolyítottak, szőttek, hímeztek, varrtak. Ezen a téren ugyan zárkózottak voltak, viszont akadtak olyan közös munkák is, melyek a rokonságon kívül a szomszédok és jóbarátok részvételével történt. Ide sorolhatom a tollfosztást, kukorica-fosztást, gabonahordást, melyeknél a munka végeztével kis dínomdánomot rendeztek. De közben is vidáman folyt a munka. 7. Párválasztás, lakodalom, fiatal házasok élete A szokásokhoz fűződő szórakozások terén nem nagyon tündököltek, kiemelést csak a lakodalmi szokás gazdag hangulata érdemel. Már az ismerkedés is a falusi szabályok alapján történt. A szokások formalitását mindig betartották. A párválasztásnak egyik kezdete a „húsvéti kertben" való közös játék. „Itt volt észrevétel, hogy ki kihez andalog." Ki, kit szeret. Fontos megjegyezni, hogy még az öreg „szülék" is elmentek megfigyelni a fiatalokat. Előfordult, hogy nézeteltérés alakult ki a fiatalok és szülők között. A szülők szemszögéből történt választási elv volt az uralkodó. Ha tetszett, ha nem, úgy kellett lennie, ahogy a szülők parancsolták. Ha a falubeli fiatalok között nem akadt pár, akkor a szomszéd faluból házasodtak vagy oda mentek férjhez. Elsősorban Porroggal tartottak házassági kapcsolatot. De előfordult, hogy Gyékényessel, Csurgóval, Csurgónagymartonnal és Surddal. Vegyes házasság csak a református és evangélikusok között volt. (Ma már nincsenek előítéletek. Ezt bizonytíja az is, hogy Berzencével is felvették a házassági kapcsolatot.) (A húsvéti kert adott helyet az ajándékozásnak is. A keresztszülők itt adták át a keresztgyereknek az ajándékot.)