Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Közlemények - Witt Lászlóné: Fejezetek Porrogszentkirály néprajzából

FEJEZETEK PORROGSZENTKIRÁLY NÉPRAJZÁBÓL 331 ablak közti részen. (A kert felé is két ablak volt.) Asztal a sarokpaddal, mely a déli és a keleti ablakok között helyezkedett el. A hátsó szobában is megjelent a szekrény, helye az ágyak végénél volt. Ez időben is a fűtési eszköz a „szömös-kályha". A pitart felváltja a zárt folyosó. A konyhák többsége nyitott kéményű, melynek az az előnye, hogy a füst már nem az ajtón távozik. De még így is füstös konyhának mondható. Nyitott kéményű házat még ma is találni, de már nem használják. Viszont ettől függetlenül már az 1910-es évektől elkezdődik a fokozatos megszűnése. A zárt kéményű konyhákba már rakott tűzhelyet csináltattak. Berendezése is gazdagabb lett. Sarokpad az asztallal, „kászli", melyben kenyeret és konyhai eszközöket tároltak. Az edény tartó „telázsli" és vizespad, melyen a víztároló edények voltak. A vaslábas, vasfazék megjelenése után a cserépedény még jó ideig betölti szerepét. Még az 1930-as években is használják főzésre. A cserépedény használatának megszűnése függött attól is, hogy 1945. után nem működtek fazekasműhelyek. A zománcozott edények háttérbe szorítják a vasedényt és a cserépedényt, hisz tartósságuk és tisztántartásuk előnyösebb. A faedények szerepe minden időben jelentős. A teknőé a kenyérsütésnél, tésztadagasztásnál, disznóölésnél - forrázáshoz, sózáshoz, béltisztításhoz használták. A melence használata mosakodasnal, zöldségfélék tisztításánál jelentős. A fakanál a főzésnél, melyet evőeszközként is használtak. A fakanalat a vasból és alumíniumból készült evőeszköz váltja fel. Teljes elkülönülésről még 1945. utáni időben sem beszélhetünk, mert éppen úgy megtalálható a cserépedény, faedény, vasedény, mint a zománcozott edény. Igaz kisebb mértékben, és csak a falusi nép háztartási eszközeként. Azt is meg kell említeni, hogy az 1950-1960 közti idő talán teljességgel igyekezett elsöpörni a múltat és egy gyökeres átalakulásra törekedett, melynek következtében az előbb felsorolt használati tárgyak közül a cserép-edény, a vasedény teljes pusztulásra lett Ítélve. 2. Hagyományos táplálkozás A porrogszentkirályiak táplálkozásukban lehetőleg önellátásra törekedtek, azaz saját gazdaságukban megtermelt növényi alapanyagokat, saját tenyésztésű állataik húsát, tejét, tojását használták fel. Kivételt talán az ünnepi étkezések képeztek, amikor boltban vásárolt alapanyagokat (rizs), Ízesítőket (cukor, mazsola), fűszereket (bors, fahéj) is felhasználtak. Most csupán azokat az ételeket ismertetem, amelyeket már nem készítenek. Ha mégis akad a felsoroltak közül olyan, azt is eltéréssel főzik. Édesrépa-leves: A megtisztított répát kockára vágták, vöröshagymás zsírban feltették dinctelni, fölengedték vízzel és átfőzték. Laza-leves: Édeskáposztát vízben megfőzték, fokhagymát, krumplit főztek bele és végül berántották. Keszőce-leves: A vízzel kevert aludttejet forralták, tejföllel behabarták. Paradicsomos-leves: A pirított rántást paradicsommal és édes tejjel engedték fel. Forralás után főttkrumplira merték és úgy ették. , Rántott reszelek: A rántásba a vöröshagymát belesütötték. Felengedték vízzel és forralás után befőzték reszelt tésztával („zsurmókával"). Túrós keszőce-leves: A fazékban kevés vizet (kb. 1 litert) forraltak, beleöntötték az aludttejet, tejet is öntöttek hozzá tetszés szerint. Rövid ideig átfőzték - összeforralták. Kenyeret ettek hozzá. Vargányás zsurmókás leves: A vízben főtt vargányát behabarták fejföllel, de legtöbbször csak tejjel és „zsurmóka" tésztával befőzték. Fokhagymás tejes-leves: A forrásban lévő vízbe 2-3 girizd fokhagymát aprítottak. Mikor megfőtt, tejjel felengedték, fejföllel behabarták. Kenyeret aprítottak bele, úgy fogyasztották. Kortyolgató tészta: Gyenge tésztát gyúrtak, liszttel és vízzel. Nagy darabokra szaggatták és kifőzték. Zsírral vagy tejföllel megöntözték. De előfordult, hogy kopaszon ették - zsír és tejföl nélkül. (Nagyokat kellett nyelni, azért mondták kortyolgatónak. Kapkodásnak is modták.) Bubota-tészta: Kenyértésztából készült. Gömbölyűre formálták a tésztát, melyet kenyérsütéskor a kemencében sütöttek meg. Majd sülés után forró vízben átfőzték. A meggyöngült tésztát zsírral, tejföllel megöntözték. Káposztás béles: A rétestésztát először csak kissé lapították el. A tészta közepére tették a sült káposztát, ráhajtogatták a tészta szélét, majd újból lapították, - sodorták. Kemence lapján megsütötték. A megsült tésztát háromszögletűre vagdalták és a káposzta levével megöntözték, hogy meggyöngüljön. Utána tepsibe tették és zsírral, tejföllel megöntözték. Melegen ették. Kukorica gánica: A kukoricalisztet megfőzték, utána kiszaggatták tepsibe, megöntözték édes tejjel és úgy kanalazták egy tálból az egész család. Zsírban sült perec: Kelttésztából készült, s közepét kiszaggatták lyukasra és forró zsírban megsütötték. Kukorica kása: Az apróra darált, megmosott kukoricakását megfőzték. Főzés után kiöntötték tepsibe. Zsírral megöntözték és töpörtyűt tettek rá. Említésre méltó az is, hogy maguk készítette sajtot, vajat, füstölt túrót fogyasztottak. A sajt készítéséhez szárított borjúgyomrot használtak, melyet megtörtek mozsárban. A vajat cserép vagy faköpülőben készítették.