Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Majer József: Baláta-tó zoológiai felmérése (különös tekintettel a madárfaunára) (1989-1990) Zoological surveying of Lake Baláta (with special regard to bird-fauna)

324 MAJER JÓZSEF A 3. élőhely az égerláp és a vele szoros kapcsolatban levő sasos hely (Caricetum riparietosum) a vizsgált helyek közül a legkisebb kiterjedésűi Madárállománya igen fajszegénynek mondható és némi rokonságot mutat a fűzláppal. Az itt megfigyelt 14 faj (1. táblázat) kevés egyeddel van jelen. 4. A fűzláp madárnépessége. Egészen sajátos élőhely, ahol a jellegzetesen mocsári és erdei fajok keverednek. Ennek következtében egy fajgazdag, de egyedekben szegény együttest találunk (1. táblázat). 5. A kaszálórét madarai. A szomszédos élőhelyektől jól elkülönülő, viszonylag kevés fajt tartalmazó, a vonulókat nem tekintve, kis egyedszámú (1. táblázat) madáregyüttes alakult ki. A nyílt vizén észlelt fajokat külön feltüntettük, de ezt nem tekintjük elkülöníthető élőhelynek. A baláta tavi természetvédelmi terület madárvilágának eddigi elemzése során tehát megállapítható: Kialakult és a szomszédos élőhelyektől mennyiségi és minőségi viszonyaiban elkülöníthető népesebb madáregyüttese csak a fűzlápoknak és az eredeti keményfaligeteknek és erdőknek van. Úgy tűnik, ezek őrizték meg a terület eredeti madárállományát. Ezek a madáregyüttesek adják az ősláp madártani karakterét és jelenthetik természetvédelmi értékét. Ezt támasztják alá az alábbi diverzitási adatok is (2. táblázat, 1. grafikon). A korábbi, Marián által 1957-ben publikáltakat igyekeztünk pontosítani. Az említett szerző dolgozata sem egyedszámokat, sem élőhelyeket nem tartalmaz, gerincteleneket pedig egyáltalán nem közöl. Az 1. táblázat alapján látható, hogy 92 madárfajból24-et eddig csak mi észleltünk, ugyanakkor említettek 12 fajt, amit mi nem láttunk, de Marián említett. Ez lehet a felmérés hiányossága, de lehet a vegetáció változásának következménye is. e) Emlősök osztálya Cickány és rágcsáló fajok jelenlétét a területen gyűjtött bagolyköpetekből mutattunk ki. A zsákmányállatok fajait nemcsak a köpetekből, hanem a köpet törmelékekből is meghatároztuk. A határozásokat Schmidt Egon (1967) munkája segítségével végeztük, ami morfológiai elemzést jelentett. Az egyes fajokat az eltérő koponyabélyegek és fogazat alapján különítettük el. A részletes ismertetéstől eltekintve itt jegyezzük meg, hogy az Apodemus nemzetségen belül az erdei egér (Apodemus sylvaticus), a sárganyakú erdei egér (Apodemus flavicollis) és az aprószemű erdei egér (Apodemus microps) fajokat erdei egér (Apodemus sp.) néven foglaltuk össze, mivel biztos elkülönítésük az említett bélyegek alapján nem lehetséges. 63 bagolyköpetet dolgoztunk fel, amelyekből 16 kisemlős fajt sikerült meghatározni. Ezek közül 9 (Apodemus sp., Apodemus agrárius, Mus musculus, Clethrionomys glareolus, Arvicola terrestris, Microtus agrestis, Muscardinus avellanarius, Rattus norvegicus, Micromys minutus) a rágcsálók (Rodentia), 6 (Sorex araneus, Sorex minutus, Neomys fodiens, Neomys anomalus, Crocidura leucodon, Crocidura suavolens) a rovarevők (Insectivora) rendjén belül a cickányfélék (Soricidae) családjába, egy pedig a denevérekhez (Chiroptera) tartozott. A minták kis száma nem tette lehetővé a mennyiségi kiértékelést. Egyéb észlelt védett fajok: Nyuszt (Martes martes), menyét (Mustela nivalis), vakondok (Talpa europea). Összefoglalás Hazánk egyik kiemelten védett természeti értéke a Baláta-tó. Több évtizedes elzártság után, a kutatók számára 1989-ben ismét hozzáférhetővé vált. A zoológiai felmérésekre a rendelkezésre álló kevesebb, mint két év csak néhány csoport vizsgálatát tette lehetővé. Csak az avifauna részletesebb feltárására és a korábbi adatokkal való összevetésére volt lehetőség. Felméréseink faunisztikai vizsgálatok mellett, kiinduló adatokat kívánt szolgáltatni a diverzitás változásának figyelemmel kíséréséhez. Ezt szolgálják a mintakvadrátokban történt mennyiségi felvételezések. Mivel a korábbi adatok kizárólag faunisztikai jellegűek és elsősorban madarakra terjednek ki, ilyen irányú összehasonlításokra csak a madaraknál volt lehetőségünk. Még a Baláta-tó aktuális faunaképe megadásához is további, jelentős mennyiségű felvételezésre és gyűjtésre van szükség. A korábbi, Marián által 1957-ben publikáltakat igyakeztünk pontosítani. Az említett szerző dolgozata sem egyedszámokat, sem élőhelyeket nem tartalmaz, a gerincteleneket pedig egyáltalán nem vizsgálta. 92 madárfajból 24-et eddig csak mi észleltünk, ugyanakkor van 12 faj, amit mi nem láttunk, de Marián említett. A különböző élőhelyekre a madár faunára vonatkozó diverzitás értékeket grafikusan ábrázoltuk, a kiértékelések eredményeit táblázatokba foglaltuk össze. A terület faunájának kielégítő mennyiségi és minőségi megkutatása teszi majd lehetővé a természetes szukcesszió előrehaladásából és az esetleges emberi behatásokból eredő változások leírását. Sajnos a gerinctelenek felmérése 2, szélsőségesen csapadékszegény évben történt, a gyűjtések eredményét ez nagyban rontotta. Ehhez adataink még messze nem elegendőek (nem is ez volt a feladatunk), de a téma aktualitása miatt adatainkkal, a terület faunája feltérképezésében szerettük volna az első lépést megtenni. Ezúton mondok köszönetet dr. Borhidi Attila tanszékvezető egyetemi tanárnak, botanikusnak, aki volt szíves hozzájárulni ahhoz, hogy a vegetációs térképét e munkában illusztrációként felhasználjam. Helyismerete, értékes társulástani tanácsai és nem utolsó sorban anyagi támogatása nélkül, még e szerény munka sem készülhetett volna el. A grafikus ábrázolás Korponai János tanársegéd úr gondos munkáját dicséri.