Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Ábrahám Levente: 1992 A Zselic Tájvédelmi Körzet Macrolepidoptera faunájának ismeretéhez (Lepidoptera) Contribution to the knowledge of Macrolepidoptera in Zselic National Park (Lepidoptera)

A ZSELICI TÁJVÉDELMI KÖRZET MACROLEPIDOPTERA FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ (LEPIDOPTERA) ÁBRAHÁM LEVENTE Bevezetés A Zselic lepidopterológiai vizsgálata már századunk 30-as éveiben elkezdődött. A nagylepkefauna feltárását azok az amatőr gyűjtők kezdték el, akik Kaposvárt a század közepétől - entomológus körökben - ismert lepkészeti centrummá tették {Pazsiczky1947). Szorgalmasan gyűjtögetve, kitűnő eredményeket értek el. Közöttük a leggazdagabb gyűjteménye Nattán Miklósnak volt {Ábrahám 1990). A kaposvári lepkegyűjtők főleg a Zselic város felé eső dombvonulatait vizsgálták. Az itt gyűjtött lelőhelyi adatokat {Kovács 1953, 1956) publikálta. A lepidopterológiai kutatások következő szakaszát már az egész Zselicre kiterjedő szisztematikus feltáró munka jellemezte. Ezeket a vizsgálatokat {Uherkovich Á. 1980, 1981 a, 1981 b, 1982) végezte és több dolgozatban számolt be ezek eredményeiről. Az irodalomban Zselic és Belső-Somogy határvidékéről szintén voltak már előzőleg ismereteink {Kovács 1953, Lad, és Uherkovich 1978, Mike, Hedrehely). A Zselic a Déldunántúli-dombság egy nagy kiterjedésű tipikus dombvidéki tájegysége. Területe túlnyomórészt még ma is erdővel borított. Ennek a területnek a legerdősültebb és a települések által a legkevésbé felszabdalt részét Zselici Tájvédelmi Körzet néven védetté nyilvánították 1976-ban. A tájvédelmi körzet nagyobbik része Somogy megyében található, innen rovartani adataink hiányosak. A Zselicben - jórészt a mai TK területén - az 50-es években végzett botanikai vizsgálatok eredményei {Borhidi 1984) azt mutatják, hogy természeti értékekben rendkívül gazdag terület. A fenti kutatási előzmények és ismeretek után feltétlenül indokoltnak látszott, hogy a TK nyugati részén lepidopterológiai gyűjtéseket végezzünk (Kaposfő, Lipótfa). Jelen tanulmányban Lipótfán fénycsapda által fogott és a Dennai-erdőtömbben személyes gyűjtések során előkerült anyagot ismertetem. A terület földrajzi viszonyairól A Zselic szerkezeti vonalak mentén, ill. alapkőzete révén határolódik el a Dunántúli-dombság szomszédos területeitől. Az alacsony tengerszint feletti magassága (150-250 m) ellenére a terület erős tagoltsága miatt tájképileg rendkívül változatos. Különösen az eróziós és deróziós völgyekre tagok keskeny dombhátak a jellemzők. Az éghajlati elemek közül külön ki kell hangsúlyoznunk az évi csapadék mennyiség bőségét (730-760 mm), melyet a kis táj délnyugati fekvése miatt kap. így a terület mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, szubatlanti éghajlatú {Marosi1 990). A területen a löszös talajképző kőzeten kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajok az uralkodók, növényföldrajzilag a Somogyicum flórajárásához tartozik. A gyűjtőterület a Zselici Tájvédelmi Körzet nyugati részén található. A fénycsapda és a lámpázások helyeinek körzetében a természetes vegetáció csak részben maradt meg. Itt az éger-kőris ligeterdők, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek és bükkösök voltak a jellemzők. 1. ábra. A gyűjtőterület vázlatos térképe Fig.1. Schematic map of the environs of collecting sites