Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Józan Zsolt: 1992 A Zselic darázsfaunájának (Hymenoptera, Aculeata) állatföldrajzi és ökofaunisztikai vizsgálata Zoogeographical and ecofaunistic examination of the Zselic Hills digger wasp fauna (Hymenoptera, Sphecoidea)

A ZSELIC DARÁZSFAUNÁJÁNAK VIZSGÁLATA 281 A csak a Zselicben előkerült fajok közül alig 46, míg a csak Bugacon gyűjtöttek több, mint 90 százaléka eremophil (7. táblázat). Ugyanezt fordítva láthatjuk, ha a Zselicet a Bükki Nemzeti Parkkal hasonlítjuk össze, bár a két fajcsoport aránya kevésbé szélsőséges (9. táblázat). A többi összevetésben is megmutatkozik az egyes területek hegyvidéki vagy alföldi jellege az eltérő részarányok kialakulásában. Különösen az eremophil fajok túlsúlyát kifejező hányados nagysága mutatja ezt kifejezően. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a Zselic Sphecoidea faunájában a legszélesebb tűréshatárú fajok részesedése elég alacsony, a meleg- és szárazságkedvelőké közepes mértékű és mintegy kétszerese a hideg- és nedvességkedvelő faunaelemek számának. A Zselic recens Sphecoidea faunájának kialakulásában a domborzati és klimatikus tényezőknek és a természetes növénytakarónak döntő jelentősége volt. A dombvidék mintegy 1200 négyzetkilométeres területének domborzata igen változatos, a völgyhálózat sűrű, a dombgerincek átlagmagassága 250-300 méter között van, a legmagasabb pont 357 méter. A felszínt túlnyomórészt lösz és sárgaföld rétegek fedik. Északon, a Kapós völgye mentén kis területű folyami homokleplek találhatók. A dombvidék területén néhol másutt is felszínre bukkannak pliocén korú homokrétegek. Ezeken sehol sem alakultak ki jégkori eredetű futóhomokfelületek, mint például Belső-Somogyban. A vizsgált terület éghajlati szempontból Magyarország mérsékelten meleg és mérsékelten nedves, enyhe telű dombsági területéhez tartozik, ahol az óceáni hatások vannak túlsúlyban. Az összehasonlított területek közül az alföldiek jóval melegebbek a nyári évszakban. Egész évben vagy a tenyészidőszakban elégtelen nedvességűek. A Barcsi Borókás klímája áll legközelebb a Zselicéhez. A Balatoni Riviera faunakistáj a tenyészidőszakban elégtelen nedvességű. Ezek a klimatikus vonások jó összhangban vannak az egyes területek ökofaunisztikai és állatföldrajzi jellegzetességeivel. A Zselic erdősültsége jelentős mértékű. Területén túlnyomórészt illír jellegű gyertyános tölgyesek (Helleboro-Carpinetum) és bükkösök (Helleboro-, Vicio oroboidi-Fagetum) vannak. A völgyekben sokfelé mocsárréteket találunk, a magasabb térszinteken másodlagos, üde gyeptársulások vannak, melyeket főképp kaszálóként használnak. A legeltetéssel hasznosított gyepek az utóbbi időben sokfelé elgyomosodtak, ökológiai jelentőségük a fullánkos fauna szempontjából sajnos csökkentek. Jelentős a szerepe az erodált, vízmosásos domboldalaknak, ahol fészkelési lehetőségek adódnak. A mocsárréteken és a kevésbé kaszált gyeptársulásokban, gyepszegélyekben a fészkesvirágú növények táplálékforrást nyújtanak a darázsnépességeknek virágnektár és zsákmányállat tekintetében egyaránt. A gyűjtések során gazdag darázsnépességet találtunk az előbbieken kívül a sokfelé megtalálható löszpartokon, löszmély utak mentén. Itt a földben fészkelő fajok mellett elsősorban a fészekparaziták számos faja került elő, főleg a fémdarazsak (Chrysidoidea) közül. A települések területén más fajösszetételű, de szintén gazdag fullánkos Hymenoptera népesség él. Itt a régi építésű házak, présházak falai, gerendái, kerítésoszlopai nyújtanak jó fészkelési lehetőséget. A fémdarazsak közül az Omalus és a Chrysis fajok többségét, továbbá a kaparódarazsak több faját, pl. a N/te/a, Chalibion, Polemistus, Spilomena fajokat, a Pompiloidea öregcsalád néhány nemzetségét {Aupiopus, Agenioideus) szinte kizárólag itt lehetett megtalálni. A mocsárrétek és kaszálók, útszéli gyeptársulások ernyősvirágú növényein repül a Pemphredoninae, a Crabroninae, a Nyssoninae alcsalád legtöbb faja. A Larrinae, Sphecinae és a Philanthinae alcsalád tagjai főleg a meleg-száraz biotópokban élnek (lösz- és homokfeltárások, erodált gyeptársulások). A nektártáplálék megszerzése szempontjából a leglátogatottabb növények az emyősvirágúak közül kerültek ki: Angelica silvestris, Pastinaca sativa, Heracleum sphondylium, Daucus carota, Aegopodium pod

agraria, Pimpinella saxifraga, Peucedanum cervaria. Az Eryngium campestre a meleg-száraz biotópokban jelentős, hasonlóan a Falcaria vulgárishoz. Sok darázsfaj látogatja az Eupho

/ЫаЩск virágait is. A Reseda lutea leggyakoribb darázslátogatói a Cercerís fajok. Jelentősebb fajok faunisztikai értékelése Notozus bidens Förster, 1853 - Zselickisfalud: Fehér-hegy, 1983. 07. 05., 1 hím. - A Pastinaca sativa virágáról. - A palearktikum melegebb területein szélesen elterjedt fémdarázs. A faunaterület több pontján előkerült, de hazánkban ez az első publikált lelőhelye. Néhány példányát sikerült még Mernye környékén is gyűjteni. Dolichurus comiculus (Spinola, 1808) - Kaposvár: Nádasdi erdő, 1965. 08. 06., 1 nőstény. - Európa középső és déli részén elterjedt ritka faj. Hazánkban először Kőszegen került elő {Bajári1957). Az utóbbi évtizedben kimutatták a Kiskunságban {Józan 1986), és a Barcsi Borókásban {Józan 1983). Sikerült megtalálnunk a Bükkben és a Mátrában is. Mimumesa atratina (Morawitz, 1891) - Kaposvár: Cser, 1965. 08. 22., 1 nőstény, 2 hím; Zsibót: Hidegvölgy, 1988. 06. 29., 1 hím. - Magyarországon csak igen szórványosan előkerült palearktikus faj. Psenulus schencki (Tourner, 1889) - Szenna: Gályipatak-völgye, 1985. 07. 30., 1 nőstény. - Az Angelica silvestris virágán repült. - Észak- és Közép-Európában elterjedt hideg- és nedvességkedvelő állat. Régebben csak a Nyírségben és a Kőszegi-hegységben került elő. Később megtalálták a Hortobágyi Nemzeti Parkban {Józan 1981 ) és a Bakony négy pontján {Benedek 1979). A Dél-Dunántúlon ezek az első ismert lelőhelyei. Polemistus abnormis (Kohl, 1888) - Lipótfa: Bánya, 1989. 07. 04., 1 nőstény. - Igen ritka faj, melyet eddig Közép-Európában (Orsova, Karintia) és Japánban találtak meg. Balthasar(1972) szerint az utóbbi helyen egy közeli rokon faj előfordulásával kell számolni. A zselicin kívül további két nőstényt sikerült gyűjtenünk