Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Varga Éva: „A cseperkekalap” K. Pap János színművei

„A CSEPERKEKALAP" 243 К. Pap János darabjai erényeként említhetjük, hogy a régi népszínművek követőjeként, valamint neveltetésének köszönhetően a szimpatikus, jólelkű zsidót mutatja be. (Az 1930-as években vagyunk!) A következő kocsmai beszélgetés is ezt támasztja alá. A poharazó legények az uzsorás zsidókról beszélgetnek, amikor közülük többen is a zsidók védelmére kelnek: „A zsidónak a pénz az ekéje, kapája, abbul él... Ki volna a botba..? Kitül venne ked sót, kocsikenyőcsöt, korbácsnyelet, gyojtót, pipaszopókát, pipacsutorát, meg dohányt...?" - szól az egyik. Mire a másik tézisszerűen hozzáteszi: „Zsidóra szükség van; anékün nem élhet a szegény embör, mer ha mögszorul, kihöl mönjön pénzér... A pógár nem ad neki, haván is inkább möghagyi penészesönyi a ládafiába, még se adi oda..." (A birtok) Az igazi szórakozást a darabok humoros epizódjai nyújtják. Például a falusi bíró salamomi ítéletei, vagy amikor a falu szegénye le akar mondani koldusi állásáról, mert már meggazdagodott a segélyekből, a falu pedig koldus nélkül nem maradhat - most mi lesz? (A falu esze), avagy a zsidó kereskedő szellemes „geseftjei" (Hej, Rákóczi, Bercsényi...), illetve a szőlőpásztor választása körüli móka, mely a választások „demokratikusságát" csúfolja ki. A mulatságos elemet sokszor a dalszövegek is hordozzák. Mint ez a kupiészerű dalbetét is, mely az özvegyasszony férfiéhségéről szól. Bús élet az asszonyé, ha Nincs neki ura Mert az élet férfi nélkül Oly nagyon fura Csókkal ébred, csókkai alszik M ig a férje él S hogyha özvegy, mit tehet mást Egyre csak REMÉL (Szuhay Mátyás) De a falusi nótárius latinos beszéde (Szuhay Mátyás), a beszélő nevek alkalmazása (pl. Csutorás, a nagyivó, Gánica, a nagyevő henyélő mezőgazdasági idénymunkások A vő című darabból) is a humor forrásai. X. K. Pap János műveiben kerüli a direkt politizálást, de ha a téma engedi, a szerző alkalmat talál rá, hogy a trianoni országvesztésre emlékeztessen, s ne hagyja ezért csüggedni a magyart. A politikus népszórakoztatás jegyében a meglévő tömegpszichózisra, szenvedélyre épít. Pl. dalbetét A magyar nóta, a Vén cigánjloőY. ...Lesz még tavasz s újból zöldül piros rózsa, fehér mályva Zöldleveles szára Nem lesz mindig a mi hazánk, szegény hazánk ilyen Nagyon árva. Nem lesz többé a magyarnak keserű rabsága, Piros rózsa, fehér mályva áldást hoz majd nagy Magyarországra. Erre igazi lehetőséget a történelmi tárgyú népszínmüvei, színművei biztosítottak (Kossuth Lajos azt izente, Szuhay Mátyás, Csinom Palkó, Áldozat stb.), s a könyvalakbán megjelenő darabok előszavában sem felejtette el megemlíteni a szerző. Az egyetlen Prológja olyan, melyre a legnagyobb tolerancia mellett is állíthatjuk, hogy rettenetes, direkt irredentizmustól csöpögő, elviselhetetlenül giccses. Az Áldozat'című, 1849-ben játszódó darabjához készítette. A színműben megnevezi a magyar nép ellenségeit is: az oláhok és az osztrákok. Ebből a néző asszociálhatott a korabeli politikai helyzetben (1940-ben jelent meg a könyv!) a románokra és a németekre. További érdekessége a darabnak az oroszok szimpatikus beállítása. A szerző a darabban saját németellenességének ad hangot. Mivel a kurzus politikája nem teszi lehetővé a nyílt állásfoglalást, ezért a prológ irredenta hókuszpókuszához folyamodva tereli el a figyelmet színművébe rejtett véleménye megfogalmazásáról. K. Pap Jánosnak történelmi színműveivel - melyeket Magyar átok címmel köt csokorba - az a bevallott szándéka, hogy bemutassa, a magyarok széthúzása okozza az ország vesztét. A Kiskirály rémséges, öldökléssel teli históriája, mely Rómeó és Júlia megduplázott háttértörténetével tragikus igazán, a szerző jó fantáziáját bizonyítja. A Rákóczi szabadságharcról szóló tragédiája inkább történelmi népszínműnek nevezhető. A <j*7/^év'sikerült legjobban, melyben felmondja részletesen a szabadságharc fejezete című történelmi leckét. Elolvasva rájövünk, hogy egyáltalán nem az előszóban megfogalmazott gondolatát, hogy ti. Görgei diktatúrája menthette volna meg a bukástól a magyar szabadságharcot, kívánja igazolni, hanem éppen ellenkezőleg, Görgei gáncsoskodása, hatalomvágya lehetetlenné teszi Kossuth politikájának érvényesülését. K. Pap János ifjúsági színműveket is „alkotott" szép számmal. A bennük rejlő „példaértékű" erkölcsi tanulság a vidéki, vallásos fiatalság épülésére szolgált. E műkedvelő, ifjúsági előadásokra szánt darabjai - a mondandó, a téma szerint - igazán egyházi iskolákban és külvárosi körökben válhattak honossá. A fiatal generációnak a jótékonyságot, a megbocsátást, az ellentétek elsimítását írja elő. Az ifjak okulására szolgáló művei - melyek primitív pedellusdramaturgia szerint dicsérik a földi és mennyei hatóságokat - egyszerű, könnyű kikapcsolódást nyújtó színműveinél sokkal színvonaltalanabb, silányabb szépirodalmi termékek. Ám a kispolgári, falusi mentalitásnak megfelelő tanulságaikkal (azaz valláserkölcsi tanulság szociális jótékonykodással vegyülve: pl. a gyerekek az óraközi szünetben ennivalót adnak nélkülöző osztálytársuknak - Jószívű kisiskolások; a szegény özvegyasszony gyerekei is kapnak karácsonyi ajándékot - Szomorú karácsonyok)) a csekély műveltségű nézőben (falusi ifjak és szüleik) az irodalmiság illúzióját kelthették. Jelen munka keretei között nem kerülhetett sor K. Pap János müvei zenei anyagának (néhány kinyomtatott műhöz tartozik kotta), a dalok, nóták szövegének (amit általában nem a szerző írt, de a darabok részét képezik) részletező vizsgálatára. További kuta-