Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gál József: Páloskolostor Nagyszakácsiban.

228 GÁL JÓZSEF legszörnyűbb sorsnak néz tehet elé: Nincsenek fiú, de még leány örökösei sem!... Hiába övé annyi telek, erdő, rét, szántó - nincs kikre hagyja mindezt! ... Vagy haszonleső rokonokért szállt perbe a mezőváros kisnemeseivel? - Ideje van még, az emberi élet utolsó évtizede azonban ritkán kárpótol ifjúkori mulasztásokat. Csak a remény pislákol még: „ha gyermekei születnének..." - Ez esetben érvénytelen az adomány: tíz forintért visszaválthatják, amikor egy telek fele 15-ért kelt el! A birtokszerzőt furfangja tehát itt sem hagyja el: távollétében őrizze, gondozza birtokait a kolostor, országos, európai (római) és égi pártfogóinak tekintélyével... Ha szüksége lesz udvarházaira, - kiváltja majd gyermekeinek... Am az üzlet ezegyszer rosszul volt kifundálva. Ha t. i. a „megadományozott" fiút ad jutalmul az adományokért - hűségesebb szakácsi tisztelői, a pálosok veszítenek azon! - A Weres dinasztia alapítása tehát elmaradt... Vásárlásait még folytatta, talán a királyi szakácsok rovására is. Az adományozás évében (1475) ugyanis azzal vádolja 3 szakácsi szakács, hogy a „fizetségül járó só árát" Weres György nem fizette ki, 3 forintjukkal adós maradt. Ő tagadja ezt, de újabb tárgyalásra a panaszosok nem jelentek meg: nyilván megegyezéses rendezés következtében.

72 Az esztendő igazi nagy csapása hátra volt még: Budán november 25-én Báthori István országbíró vizsgálatot rendelt el 18 szakácsi nemes, köztük Weres Gy. és mások panaszára, mely szerint „a Zenyer-i várnagy Zegedy Pál fegyveres embereivel Kyszakach, Gede és Nagzakach birtokra tört". Számos marhát, disznót, egyebeket elvitt. E júniusi akciót novemberben megismételték Merkén, amikor a malmot kirabolták, fosztogattak, férfiakat, nőket vertek és sebesítettek meg, Nagzakách-on és Gede nevű helységben pedig két ember házát felgyújtották és felégették.

73 Az országos történetírás lehetősége - nagyszámú helytörténeti feltárás ismeretében - megítélni ezen (Mátyás kedvezményezett nemesei elleni) akciót, annak esetleges összefüggéseit az uralkodó politikájával szembeni elégedetlenség 1471-es eseményeivel. A helytörténet egyedi forrásai alapján csak a magyar állam „virágkorának" kérdőjeleit sorolhatjuk itt! ... Nagyjából ezekkel egyidőben - 1472 elején - még súlyosabb atrocitás érte a király kedvenc szakácsának famíliáját. Érdekes lehet, miért csak 3 év múlva tettek erről panaszt - Korothna-i Györggyel együtt. Báthory István országbíró a zalai konventet kérte fel az ügy kivizsgálására, akik jelentésükben a panaszokat jogosnak találták: „Feyeregház birtokon" megölték és kifosztották Weres György fivérét, Horwathkuth-i Gergelyt. Okot a panaszosok sem mondanak: Gergely „átment" Feyeregyházi János házán (udvarán?) mire ez utóbbi fivére megölte, a feleség és sógornő, Borbála és Anna, valamint Horwatkut-i Demeter és László felesége, illetve özvegye, Zsófia és Veronika egyetértésével. (Az egy férfit tehát 4 hölgy biztotta cselekedetében.) A következő évben a szakácsi Pap János (anyja, Ilona és Pap Antal özvegye, Orsolya beleegyezésével) elvette Weres Gy. zálogos telkét, az erdőt kivágatta, a fát elvitte.

74 A közéleti és egyéni sikergörbe lassan lejtőbe fordult, a sok szerzett birtok tarthatatlan volt a kisnemesi környezetben, s ezt egy határon túl a királyi védelem sem biztosította. György szakács közben még mindig vásárol és adományoz: 1473-ban újabb nemesi telek birtokába iktatja be a somogyi konvent Mátyás parancslevele alapján a pálosokat, Weres Gy. lelki üdvéért heti egy misemondása fejében.

75 1480-ban olvashatunk egy békét hozó birtokcseréről az oklevelekben: a Paperdeje erdő melletti földet korábban Weres Gy. „valami okból elfoglalta". Most visszaadja, 1 arany forintot is hozzáadva...

76 De ehhez ugyanez évben templomi kiközösítése járul, mely döntés Kató Lászlót és feleségét, Ágotát, valamint Weres Györgyöt érinti. Oka nem derül ki, 5 év múlva viszont már nem él Weres György: Ágota, özvegye azonban igen... Aki eltiltja Imre deákot és másokat bizonyos zalai birtokai elfoglalásától.

77 1503-ban Weres György már csak földrajzi név:egy birtok határa a „Weresgeurgh-telek", illetve a „Weresgeurgh-zele" nevű szántó!... Élete értelme, a birtokszerzés a sikeres, a tehetséges jelzőt ragaszthatta rá. Mire kiderült, hogy nincs kiért, nincs kinek, már a makacsság, s Ágota sem segített. Egy mezőváros élvezte és rettegte kölcsöneit, hogy aztán századok ködében aláhulljon a nagy szakács, György mester. Saját sorsát ugyanis rosszul főzte ki: egyetlen ránk maradt „receptje" odaégett... 3. Gondos János és Kovách György nemesek, királyi szakácsmesterek főztje 1495 szeptemberében veszi le lábáról a királyt, II. Ulászlót. „Zakachy birtokon" 3 lakott telket és 1 elhagyottat adományoz a két ételművésznek. A telkek, mellesleg, néhai Therpe Péter birtokában voltak, akinek gyermektelen halálára nagyapja végrendelete óta (1401) várakoztak a szerzetesek. A király esetleg nem, Gondos János azonban bizonyára tudta, miféle birtokot kapott. Sőt úgy tűnik, a kolostoriak iránti tiszteletlenséget cinizmussal tetézte: nem árulta el nekik, hogy már adománylevél lapul a zsebében. A szerzetesek ugyanakkor épp a Weres György rokonság bőkezűségétől voltak eltelve, melyet Orros Péter adott át, illetve Zsigmond király szakácsa, Péter özvegye, Orsolya végrendelete értelmében jutott nekik. A szerzetesek így 3 év múlva kezdtek csak gyanakodni. II. Ulászlóhoz, az adományozóhoz fordultak panaszukkal. Állításuk szerint a Therpe család azért bízta Gondos Jánosra a birtokot, hogy az átadja a kolostornak. Ám azt az illető mind ezideig elmulasztotta, „s még a király parancsára sem adta át"... Az alispán feladata lesz tehát a vizsgálat és Gondos János kényszerítése a 97 éves végrendelet végrehajtására. 1 év telik el, mire az igazság kiderül: Máté, a perjel saját és a mezőváros egyháza nevében is tiltakozik tehát a somogyi konvent előtt amiatt, hogy a rájuk váró örökséget „Gondos János II. Ulászló királlyal magának adományoztatta".

78 írásban is eltiltja Ulászlót az adományozástól, Gondos Jánost és másokat a foglalástól... (1499). Gondos János azonban jól „kifőz-