Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Takács Éva: Egy parasztcsalád hétköznapjai „Fonai György írásos könyve” 1836-1912

210 TAKÁCS ÉVA ládtag - talán valamelyik szülő - elhunytáról van szó' s nem kizárható, hogy a miseruha adományozása ezzel a szomorú eseménnyel is összefügg. Különös egyedi bejegyzésnek számíthatjuk Fonai György 1874-es álmának leírását: „1874be november 28án álmomba egy egésséges nyelű és vasú fejszémet ki akartam mosni a sárbul és motsokbul a mint kezdtem mosni a kezem oly motskos lett hogy szinte a tenyerem között öszsze sodródott a motsok találtatott ott egy kis kupában egy kis tisztavíz avval nagy nehezen ki tudtam mosódni - ebbül azt következtetem hogy a mastani bajaimbul még ki tudok menekülni - továbbá ugyan akkor ismét találtam a folyóba más egy rósz fejszémet és fejszenyelemet az is igen ronda és motskos volt a folyónak lassan sergedező folyását mind rá mostam a fejszémre és a két kezem mosására még sem bírtam a két kezemrül a motskot lemosni, ekkor felébredtem - ebbül azt következtetem hogy még nagy bajba kerülök de abbul már többé kitisztulni nem bírok, az az meghalok."

27 Az álomfejtéshez nem értvén nem próbálkozunk meg az írás szimbolikus jelentőségű hasonlatainak megfejtésével, de azt valószínűsíthetjük, hogy Fonai György a felesége halála utáni évben, amikor még foglalkoznia kellett a hivatalos iratok intézésével, könnyen kerülhetett olyan nyomasztó lelki állapotba, hogy saját halálára következtetett az álomból. Ezen kívül a 70-es évekből származó egyéb feljegyzések arra utalnak, hogy a családnak anyagi nehézségei is lehettek ezekben az években - mindez együttesen pedig kiválthatta idős Fonai György borúlátó gondolatait. Azt viszont ránk maradt füzete bizonyítja, hogy a saját maga által megjósolt halála hamarosan nem következett be, hiszen kezétől származó bejegyzés még 1893-as dátumozással is szerepel a naplóban. Az egyedi bejegyzések sorába kívánkozik még egy feljegyzés, mely azonban már természeti jelenségről, az üstökös megjelenéséről tudósít: „1858ban September hó 12én kezdett látszani Üstökös Csillag, Este a Göntzöl Szekerinek irányába a rudjai hajnalban ismét a Göntzöl Szekerinek fordítván a rudjai."

28 Külön csoportot alkothatunk a könyvecskének azokból a bejegyzéseiből, melyek olyan eseményekről szólnak, amik valamilyen szempontból jelentős kihatással voltak a család életére, anyagi boldogulására, jövőjére. Ezek közül a tűzesetekről szóló feljegyzések a tragikusabbak, hiszen volt közöttük olyan is, mely jelentős anyagi romlást okozott a családnak. Ilyen volt az 1902-es tűzvész, amit a kézírásból ítélve Fonai Gábor jegyzett be a füzetbe: „A nálunk történt tűz veszélyről való jegyzék. A tűz történt 1902.be le égett félszer sertés oil istálló pajta takarmány mint egy 20 kocsival 200 kereszt gabona szalmájja, történt pedig 1902. November 18-án".

29 A veszteség listából megállapíthatjuk, hogy a századfordulón a Fonai családot a tehetős gazdák közé számíthatjuk, akik főleg gabonatermesztéssel foglalkoztak, de jelentős volt az állattartásuk is. A bejegyzésből nem tűnik ki, hogy csak őket érintette a tűzeset, vagy átterjedt a falu más portáira is. Ezzel ellentétben egy 1880-ból származó bejegyzés viszont csupán hangulatával érzékelteti a tűz megrázó élményét, de semmi konkrét támpontot nem nyújt annak méreteire, az okozott kárra: „Október 6-án volt Fonóban rettenetes nagy tűzvész ugy akkora vész volt hogy siralmas falunkra nézvel ez a nagy rettenetes vész a kitől mentsen Isten meg többé minden szegény felebarátainkat Kelt írásom október 10én 1880."

30 A természetnek teljesen kiszolgáltatott parasztember számára meghatározó volt az időjárás, nem véletlen tehát, hogy az írásos könyv bőségesen tartalmaz erre vonatkozó feljegyzéseket. Mint látni fogjuk, id. Fonai György bejegyzései lényegretörők, tárgyilagosak, kevéssé érződik belőlük az írójuk félelme, szorongása, öröme. Legfeljebb utólag tesz olyan megállapításokat, melyekből kitűnik a féltés, az aggodalom, a veszély elmúltával a megnyugvás. A család más tagjaitól származó bejegyzések már több hangulati, érzelmi elemet is tartalmaznak. Ezek a feljegyzések láthatóan többségükben évvégi összegzésként készültek, több-kevesebb rendszerességgel minden évben, valószínűleg a hosszú téli estéken, de van közöttük néhány olyan is, mely közvetlenül a megélt rendkívüli természeti esemény után íródott, ami túlfűtött stílusából is érzékelhető. „1843 Esztendőben a Télnek Sorsárul való jegyzés mely így következett Ujj Esztendő és Víz kereszt Tájban volt egy kevéssé hideg az utánn Farsangon de kivált Farsang utollyán semmi Fagy ások nem voltak és ollyan üdők voltak, hogy Mátyás hetiben a méhek igen Szépen virágot hordtak és ezen üdőtt fel Jegyeztem Emlékezetül Ezen Üdőben a Méheknek még sem jó tavaszszok lőtt mert hűs üdők jártak Hanem a Széna és a Gabona igen jól megnyőlt és még is minden bőséget tapasztalhattunk. Eljutván pedig az 1844dik Esztendőre amely esztendő tájékunkra nézve igen Siralmas mert Julius holnapnak 3dikán oly nagy Jég Essőtt botsátott reánk a Fölséges ur Isten hogy a gabonáink a Szárasság miatt Igen meg értek annak Szemét azon veszedelmes üdő igen kiverte Szőllőnknek pedig nemtsak levelit hanem a veszszejit is össze tördelte. (129. lap.) és ezen Esztendőben termett 3 akó 2 fertály borunk 845be Termett 17 akó borunk és két fertály 846ba Termett 32 akó borunk. 846ban oly drágaság volt hogy is egy kila Búzának volt az ára 30 forint 1 kila kukorica 22 for: 1 kila árpa 18 for: 1 kila Rozs 27 for: 1 kila hajdina 16 for: hanem ez a drágaság már 847ben volt tsak hogy 46diki termés volt 847 Évben Februáriusnak 20kán nagy dörgés és jég volt (130. lap) És ezen 847dik Évben bő termés volt a Méheim még augusztusnak 22kén 25kén és 26kán is Eresztettek, a melyre még üdősebb emberek sem igen emlékeznek de bezzeg ezen eresztő raj méhek és az