Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Takács Éva: Egy parasztcsalád hétköznapjai „Fonai György írásos könyve” 1836-1912

EGY PARASZTCSALÁD HÉTKÖZNAPJAI 209 Az idézet önmagában több továbbgondolásra érdemes kérdést vet fel. Ismeretes a szakirodalomból,

17 hogy a fonói jobbágyok és a Kegyes Tanítórend között már az 1848-as forradalom előtt egyezkedés kezdődött a földek jogállását illetően. 1848-ban pedig egy határozottan a község számára előnyösebb egyezség jött létre a jobbágyok és az uraság között. A nagyvonalú egyezséget, melynek ilyetén alakulását talán a forradalmi hangulat is befolyásolta, a későbbi években a földesuraság évekig tartó pereskedéssel próbálta semmissé nyilváníttatni. Minderre vonatkozóan azonban semmiféle bejegyzést nem találunk Fonai György füzetében. Úgy tűnik, számára nem bírt olyan jelentőséggel földjei helyének, nagyságának alakulása, mint pl. a robot és a dézsma megszűnése vagy a „rátzok" bejövetele. Ennek látszik ellentmondani, hogy a saját földjeire vonatkozóan sehol, semmiféle bejegyzést nem tartalmaz a füzet, tehát nem lehet véletlen, hogy ezt a változást sem jegyezte fel. Találunk azonban két, tulajdonképpen pénzügyleteire vonatkozó feljegyzést, melyek áttételesen utalnak arra, hogy gazdálkodási lehetőségeihez és igényeihez képest kevés földdel rendelkezett, illetve alkalomadtán élt a földhasználat bővítésének lehetőségével: „1849-be Egerszegi Béninek adtam Szőlő vételre 75 váltó forintokat oly egyezés mellyett hogy a 75 forintokat minél előbb kezemhez vissza fogja adni de a pénzt viszsza adni nem tudta igy hát más egygyességre léptünk. Hogy Egerszegi Béni a Pálházára dűlő rét földjeit nékem Fonai Györgynek bírásomra át adta és engedte, hogy így a 75 váltó forintokat azon rét föld 8 azaz nyoltz Evekig fogja behajtani Évenkint 9. v. kilentz forintokat és még fönt marad 3 azaz három forint de ezt többé nem fogom követelni. Kelt március 3 kán 1850-be."

18 Ugyancsak rétföld használatára vonatkoznak a következő sorok: „Egygyesség Levél 100 forintrul Hogy én Fonai György adtam felső Fonai Josefnek 100 mondván száz váltó forintokat hogy ezen Száz forintokér nekem a nevezett Fonai Josef a Pálházai réti dűlő Rét földjét 9 mondván kilentz esztendei bírásom át adta és engedte hogy én azon földet kilentz évek folytáig minden háborgatás nélkül bírhatom és 9 évek folyta után a 100 forintokat többé nem követelhetem. Kezdete lészen ezen földbírásának 1851-be és avége 1859-nek mútával Fonai György és Fonai Josef egyező felek Kis Fonai János Öreg bíró jelenlétiben történt az egyeség 1851-be".

19 A fentieken kívül egy helyen konkrét utalást találunk arra, hogy id. Fonai György családja bővítette földterületét. Ez a század utolsó negyedében történt földvásárlás már komoly területet jelenthetett, hiszen összesen 600 osztrák értékű forintot fizettek érte.

20 „Fizettünk Szabó Annának földjei árába foglalót 50 írván ötven forintokat o. é. április hó 30. án 1880ba ugyan Május hó 2án ismét fizettünk 150 irván Százötven forintokat o. é. Büki Lajos mester úr jelen létében és a Miklós Ferkó jelen létében 1880ba. Ismét fizettünk Szeptember 27én 400 frt Fonai Miklósnál 880ba.

21 Ez utóbbi bejegyzések arra engednek következtetni, hogy a földterületekre vonatkozó adatok nem a füzet jellegéből adódóan hiányoznak (elvileg ugyanis elképzelhető lenne, hogy erre vonatkozó feljegyzései számára külön könyvecskét rendszeresített Fonai György), hanem egyszerűen nem volt több feljegyzésre érdemes ügy, vagyis a család birtokviszonyai nem változtak. Az évszázadok során kialakult paraszti gondolkodás és talán a „nagypolitikával" szembeni ösztönös óvatosság az oka, hogy az úrbéri birtokrendezések, pereskedések során az érintettek közül csupán néhányan vállalták a nyílt fellépést. Egyébként nehezen találhatnánk magyarázatot arra, hogy az úrbéri per korai időszakában keletkezett iratokon csak néhány sajátkezű aláírást találunk. Nem lehet véletlen, egyben Fonai György egyéniségének, habitusának felfejtéséhez is hozzásegít a tény, hogy ő volt az, aki vállalta, hogy ezeken a hivatalos iratokon társai helyett aláírja nevüket, így azok csupán kereszttel jelölték személyes jelenlétüket. Ez az eljárás általában csak akkor volt szokásos, ha az illetők írástudatlanok voltak. Az adott esetben azonban nem erről volt szó, hiszen a pár évvel később - ugyancsak a per folyamán - keletkezett iratokon már saját kezű aláíróként szerepeltek, s annak igazán kicsi a valószínűsége, hogy időközben tanultak meg írni. Ebben a magatartásban inkább egyfajta (felelősség)elhárító mechanizmust, másrészt a Fonai György iránt megnyilvánuló bizalmat, az érintettek előtti tekintélyét és saját magabiztosságát, bátorságát látjuk kifejeződni.

22 A falu társadalmában elfoglalt tekintélyes szerepére egyébként más számos utalást találunk a füzetben, melyre a későbbiek során részletesen is kitérünk. A falu életében jelentős eseményt örökít meg az alábbi feljegyzés, mely egyben helytörténeti adalékul szolgál: „A Fonai Templom tetejére vagyis a torony tetejére fel tétetett a kereszt augusztus holnapnak 24én 1856dik Évben."

23 Ugyancsak a templommal, illetve a hitélettel kapcsolatos a következő személyes hangvételű néhány sor, mely ugyanakkor Fonai György vallásosságára is utal. Istenhitére, vallásos neveltetésére számos más bejegyzés megfogalmazásából is következtetni lehet. „Az Isten szent nevében egy mise mondó ruha árat füzettem amely tészen 60 mondván hatvan osztrák értékű forintokat 1861 be Isten vedd jónéven tőlem ezen ajándékomat."

24 Nem hagyható figyelmen kívül a gesztusnak egy áttételesebb társadalmi vonatkozása sem, az t. i. hogy itt egy morális befektetésről és a „do ut des" (adok, hogy adj) gyakorlatáról is szó van. Fonai György igyekezett megfelelni a már kialakult személyes társadalmi presztízsének, státuszának, egyben tovább kívánta erősíteni, növelni is azt úgy, hogy ugyanakkor megerősítette jó kapcsolatát az egyházával, ezen keresztül Istennel.

25 Az 1861-es évben találjuk az első olyan feljegyzést, mely a családban történt halálesetre utal, s részletezi a temetés kiadásait. Ilyen jellegű bejegyzés ezen kívül csupán Fonai György feleségének elhunytával kapcsolatosan van a füzetben tehát például a gyermekhalálozások alkalmával nincs. Ebből arra következtethetünk, hogy közeli felnőtt csa-