Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Matyikó Sebestyén József: A siófoki zsidóság története

190 MATYIKÓ SEBESTYÉN JÓZSEF vett. Szaktudása, embersége, sportdiplomáciai tevékenysége minden alkalommal növelte a magyar sport hírnevét.

34 A szellemi életben kivételes tisztelet illeti dr. Friss Emilt, aki közéleti tevékenységében magasra emelte a hitközség tekintélyét a városi hatóságok és a lakosság előtt. A harmincas évek derekáig faji megkülönböztetés jele nem jelentkezett a községben. A község vezetésében, a község kulturális, művelődési életében, az ország háborúba lépéséig sem történtek antiszemita kilengések. Adatközlőim vallomása szerint: „Itt Siófokon a Wohlmuth Imre (akkori katolikus plébános) csak a Strumpf Sámuelnélvagy a Hirscnéknél väsäroW"...

36 „Barátságban éltünk a keresztényekkel - emlékezik vissza Glanez Gusztáv- a magyar zsidók itteni élete többé-kevésbé összeolvadt a becsületes életű siófoki polgárokéval."

37 Ezt kitűnően példázza, hogy „Wohlmuth Imre karonfogva sétált a Grosz Farkas főrabbival és héberül beszélgettek."

38 Meglehetősen élénk közélettel és széles körű, eléggé összetett művelődési törekvésekkel ért el Siófok az első világháborúba. A háborús kényszergazdálkodás nagymértékben hátravetette a fürdőtelep fejlődését és ezzel kapcsolatban a siófoki, az országos, a helyi, lokális intézmények tevékenységét is. Mindennél nagyobb volt az a veszteség, ami Siófok zsidóságát 15 hősi halottjában, a mintegy 30 sebesültjében érte. A hitközség hősi halottai emlékének szép emléktáblát emelt. A Tanácsköztársaság bukása után Siófok és környéke a zsidóüldözésnek vált színterévé. Szinte hihetetlen, hogy ugyanakkor a Horthy-korszak antiszemita politikája a siófoki zsidósággal szemben semmi atrocitást sem követett el. Az Ipartestületben, valamint a Kaszinó berkeiben felekezeti ellentét soha nem volt.

39 A községi képviselő-testület ülésein békésen megfért egymás mellett a katolikus plébános, a módos paraszt, református presbiter és a gazdag zsidó hitközségi elöljáró. Siófok példája lehetett sok korabeli községnek. Itt békében élt egymással zsidó és keresztény. Szükséges ezt megjegyezni az utókor számára, mivel Siófokot, mint a fehérterror szülőhelyét szokták felemlegetni. Valóban itt volt a rendszer bölcsője, de ami akkor Siófokon és a környékén történt, azt az idegenből érkezők „végezték"! A siófokiak előtt korábban ismeretlen volt a faji és a vallási türelmetlenség. A legbátrabbak bújtatták, mentették az üldözötteket. Köztük említhetjük Sárközi Mátyás (Budapest, 1937-) Londonban élő írót, aki 1944-ben Balaton ki litin Böhm Lőrinc hentes családjánál talált menedéket.

40 A már tárgyalt zsidó népiskolában 1936-ig négy osztály volt. 1925-től Herczog MórvoW a tanító. „Az iskolában - amikor én jártam, 1930-ban - akkor négy osztály össze volt vonva és körülbelül 30 fő volt a tanulói létszám."

41 1934-ben Goldberger Pál nevű tanító került Siófokra, aki 1940-ig tanított az iskolában. Goldberger Pál'tanító 1915-ben született Miskolcon. Tanítói oklevelét Budapesten szerezte. Az iskolán kívüli népművelésben kivette a részét és mint a Kiss József Ifjúsági Körvezetője számos műkedvelő előadást is rendezett. Pedagógiai cikkírója volt az Izr. Tanügyi Értesítőnek. 1934-ig a zsidó elemi iskolát a községi elöljáróság jelentős összeggel támogatta. A 287 létszámú hitközség, 1934-ben 226,73 pengő iskolai segélyt kapott a községtől.

42 A siófoki osztatlan izr. elemi népiskola tanulóinak létszáma 1940-ben 21. A tanulók megoszlása: I. o.=4, II. o.=4, III. o.=4, IV. o.=6, V-VI. o.=3. Goldberger Pálkatonai szolgálatot teljesített, majd munkaszolgálatos lett, őt követően Kabos Endre tanított, akit 1942-ben szintén munkaszolgálatra hívtak be. A hitközség utolsó tanítója az 1943-44-es tanévben Dorogi Ferenc volt: „Az én időmben már nagyon kevés gyerek járt iskolába, összesen 19, teljesen osztatlan iskola volt."

43 1944. április 15-én, a németek bevonulása után, a csendőrök megszüntették az iskolát. „Egyszerűen felfüggesztették a tanítót. Bejött két csendőr és azt mondta, hogy zárjuk be az iskolát."

44 Az iskola ezután véglegesen becsukta kapuit. 1940-ben átalakították a siófoki hitközséget, a XI. Községkerülethez tartozott, amely kiterjedt Fejér és Veszprém vármegyékre. Idecsatolták Ádándot, s így a rabbiság alá tartozó községek a következők voltak; Bábony, Nagyberény, Endréd, Faluhídvég, Városhídvég, Jut, Kiliti, Megyer, Nyim, Ságvár, Som, Szabadhegy, Zamárdi.

45 A második világháború kitörésének évében mintegy 550 lelket számlált a hitközség. 1944. március 19-én jöttek be Siófokra a németek. Bezárták az iskolát, leverték a Mózestáblát. Összegyűjtötték az ártatlan, kiszolgáltatott, védtelen embereket, a vallásosság és a humánum emlőjén nevelődött híveket, a város teljes zsidó lakosságát. A Siófokról elhurcoltak többsége 135 fő (68,5%) nő volt. A férfiak 62 főt (31,5%) tett ki. A legidősebb, az 1854-ben született özv. Neubauer Pálné, míg a legfiatalabb az 1944. április 30-án született csecsemő, Márkusz István volt.

46 1944. június 29-én a csendőrség bevagoníroztatta a Siófokról Veszprémbe szállított szerencsétlen embereket, majd Sárvárra, s onnan a lengyelországi auschwitzi koncentrációs tábor birkenaui részlegébe szállították őket. A deportáltakból mintegy 15 nő és 3 férfi, a munkaszolgálatos férfiakból 38 fő, a Budapestre menekültek közül pedig 16 fő lehetett 1945 elején a hazatértek száma. A Veszprém Megyei Levéltár nyilvántartásában Siófok községből 197 főt,

48 Balatonújhely és Balatonkiliti községekből kb. 80 főt, deportáltak Auschwitzba. 1944. április 29-én 78 főt „politikai okokból" deportáltak, akiknek nagy részét valamelyik koncentrációs táborba, főleg Mauthausenbe vitték. Munkaszolgálatra vittek 85 főt és Budapestre menekült kb. 50 fő. így körülbelül 490 zsidó volt az üldözöttek száma, amelyből 72 fő jött vissza Siófokra.

49 Nincs szó, amellyel le lehetne írni a magyar, illetve a siófoki zsidók szenvedéseit.