Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Horváth János : A Rippl-Rónai hagyaték

150 HORVÁTH JÁNOS gyázzon rá, és vezesse vissza őt minél előbb magukhoz. Lazarine néni és (Józsi) bácsi velem együtt szívből üdvözli és csókolja mindnyájukat. Unokahúguk, aki sokat goldol mindnyájukra Anella 1915. febr. 10." A harmadik lap már a szabadulás után íródot a svájci Vevey-ből 1915. április 16-án: „Monsieur Rónai Lajos Pénzügyi tanácsos Anna utca 3. Kedves Nagybácsi és Nagynéni! Néhány napja kaptunk egy levelezőlapot Ödön bácsitól, aki Húsvét napján írta azt nekünk a Turulban. Nagyon örülünk annak a hírnek, hogy ismét vannak híreik Gusztiról. Kedves Lajos bácsi, nagyon megköszönném, ha lenne kedves írni nekünk és megadni az ő címét. Józsi bácsival kerestem azt a helyet a térképen, amit Ödön bácsi jelzett, de nem találtuk meg. Valószínűleg fejből írta a nevet és valószínűleg rosszul írta. Érkezett egy csomag újság is Kaposvárról, de nem tudjuk, kinek köszönhetjük, mert a feladó nem volt ráírva. - Pubi küldött nekünk egy lapot, amit 11-én írt, és 14-én kaptuk meg. írja, hogy volt Kaposváron az ünnepek alatt és festett néhány képet. Nagyon kíváncsiak vagyunk rájuk. Hamarosan írni fogok neki, megírom, hogy gyakrabban írjon. Maga is kedves Lajos bácsi, írjon nekünk gyakran hosszú, jó sűrű leveleket. Annyira örülünk, ha híreket kapunk otthonról és mindenről, amit szeretünk. Nemrégen írtam Ödön bácsinak egy hosszú levelet amit nagyon szeretném, ha megkapna. Azt hiszem, magát is nagyon érdekelné. írjon magyarul, hiszen ez könnyebb magának. Józsi bácsi írt 3 hosszú levelet magyarul, megkapták őket? Lazarin néni, Józsi bácsi és én szeretettel csókoljuk mindnyájukat. Szerető unokahúga Anella" (Ceruzával Rippl és Lazarine is aláírták a címzés felett) „Üdv mindenkinek! Jóskátok és Lazarine." A sorokból a rokonsággal tartott szoros levélváltás igénye süt ki. A jelek szerint Ödön a levelének írásakor azt is jelezte, hogy a kaposvári Turul Szálló művészasztalánál ül. Pubi név alatt a még gyermek Martyn Ferencet kell érteni, aki Pécsen járt gimnáziumba. A húsvéti szünetben a Mester dekoratív stílusában lefestette a Róma-hegyi kápolna belsejét, és a támadó bosnyákokat. Ödön begyűjtötte tőle ezeket a munkáit.

10 A képeslapok zárásául következik Móricz Zsigmond szerető, megható hangú búcsúzása az utolsó őszét élő festőbaráttól. A lapon Székely Aladár egyik Adyarcképfotója van. „Nagyságos Rippl-Rónai József festőművész úrnak Kaposvár Drága szép Jóskám, lásd milyen rossz nyaram volt, ötven napot feküdtem. Már fent lógok. Sokat beszélünk rólad, nagyon szeretünk és mindenki szeret. Te vagy a büszkeségünk, akibe sose csalódtunk. Mindig igaz művész voltál. Dolgozol-e sokat. Szeretnélek látni Budapest 1927. IX. 27. IV, Fővámtér 2. Móricz Zsiga Csókolom Lazarin kezét Téged ölel Zsigád" Az együttérzés biztosítékául hozza csak elő Móricz Zsigmond a saját betegségét. A „már fent lógok"-kal kettejük közel megegyező, könnyelmű, virgonckodó természetére emlékeztetve vidítja Rippl-t. A következő mondattal mintha a súlyos állapotáról elterjedt borúlátó hírekre reagálna. A szeretet kötelékével vonja közel magához és férfias elérzékenyülésként az örök dicséret útravalójával elbúcsúzik. Aztán megrázó a gondolatváltás: „dolgozol-e sokat." Nem is tesz kérdőjelet hozzá. Ez nem kérdés, hanem felszólítás a figyelem elterelésére a szenvedésről, a halálról. Az alkotóművész számára narkotikum, ha a közelgő vég ellenére tovább és tovább dolgozhat.