Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Géger Melinda : Galimberti Sándor indulása (A művész tanulóéveinek rekonstrukciója 1883-1903-ig Kaposvártól-Nagybányáig)

138 GÉGER MELINDA növendéktársai esetében: jellemző, hogy Nemzeti Szalon-béli pályaképének vázlatában meg sem említi ezeket az éveket, és a későbbiek során is kifejezetten önálló, a Réti-féle normatív hajlamú gondolkodással szembehelyezkedő alkotás irányába tesz lépéseket. Rippl-Rónai József szerepe 1903 nyarán, mielőtt Galimberti első ízben Nagybányára látogatott, valószínűleg módja volt személyesen is megismerkedni Rippl-Rónai Józseffel, aki akkoriban települt haza Kaposvárra hosszas franciaországi tartózkodás után. Még 1902-ben megvásárolja a Fő utcai kis házat, rá jellemző artisztikus ízléssel rendezi be és sajátos hangulatú otthonná teszi - többek között Franciaországból hazahozott emléktárgyait is felhasználva. Barátok, ismerősök visszaemlékezéseiből, leírásaiból tudjuk, hogy későbbi lakóhelyén, a RipplRónai villa szobáiból ugyanaz az intim módon szuggesztív hatás áradt, mint a művész enteriőr képeiből. Rippl-Rónai maga is feltűnő jelenség Kaposváron, eredeti öltözködésmódjában, magatartásában kifejezésre jut - már a külsőségeket is tekintve - Párizs nagyvárosias művészi atmoszférája. Hazaérkezését követően hamar szétfutott híre a kaposvári polgárok között. A szülőváros rendkívüli figyelmet szentelt a letelepedésnek, bizonyítékaként még soha annyi újságcikk, kiállítási beszámoló nem jelent meg róla a somogyi sajtóban, mint az 1903-as évben. A szünidőre hazalátogató fiatal Galimberti számára a Rippl-Rónaival kötött ismeretség és barátság fokozatosan kialakuló új távlatokat, új művészeti dimenziókat nyitott meg. Általa olyan embertől hallhatott a művészet legújabb eredményeiről, modern stílusokról, Cézanne, Gauguin, a Nabis-k és a többi neves francia festő felől, aki addig maga élte át hasonló körülmények közepette, hasonló célkitűzésekkel ezt a gazdag időszakot. RipplRónai jobb tanítómesternek bizonyul, mint az Iparművészeti Iskola: mélyen ható egyéniségével komoly benyomást tesz a fiatal festőre. Mégsem tartjuk valószínűnek, hogy kifejezetten Rippl-Rónai tanácsára látogatott volna Nagybányára: a művésztelepnek budapesti művészberkekben és az Iparművészeti Iskola növendékei között nagyobb híre volt, mint amennyit a Magyarországra frissen hazakerülő Rippl-Rónaitól hallhatott. (Az Iparművészeti Iskola tehetséges növendékei között egyébként többen is vannak, akik előbbutóbb Nagybányán kötnek ki.) Különben is Rippl-Rónai a művészteleppel szorosabb kapcsolatba csak 1906 után kerül, közös kiállításokra csak a nagybányai fiatalabb nemzedék fellépése után vállalkozik velük. Igazából nincs is valami nagy véleménnyel a nagybányai festőkről; Rónai Ödönnek írja egy Viesbadenből küldött levelében 1897-ben, a nagybányai festők fellépésének idején: „A nagybányaiak között van két határozott tehetség és művészi temperamentum: Ferenczi és Glatz, a többiben nem bízom, habár Grünwald sem az utolsó - igen szép dolgai vannak. Az egész kiállításon nincs egészen jó dolog, de feltehető, hogy közülük majd - kiválik egy vagy kettő. Thormának Rembrand helyett kellett volna születni: Csóknak pedig kár is volt a világra jönni. Hollósyban sohasem bíztam, Rétiben pedig nagyot csalódtam. Horthy dolgait nem láttam - beszélgetéseiből azt lehet kivenni, hogy komoly művész akar lenni. (De hát ki nem akarna?)"

49 Rippl-Rónai tehát egyelőre csak a fenntartásait fogalmazza meg. Ugyanakkor Galimberti Sándor számára Rippl művészi hitele, tekintélye, komoly tapasztalatai és talán nem utolsósorban a családi hagyomány, a személyes vonzódás is példaszerű ösztönző lehetett. Érdekes és figyelemreméltó adat Rippl-Rónai és Galimberti kapcsolatára vonatkozóan Jurasich Rózsa megjegyzése. „Sándor" valahányszor hazajött nyaranta szünidőben vagy külföldi útjairól, minden szabad idejét a Róma hegyi villában töltötte. Látogatásai során mindig Rippliék voltak az elsők, akiket felkeresett. A családja szerint ott élt, ott tanult, és édesanyja szeretetteljes szemrehányással korholta: „Te Rippl-Rónaiék gyereke vagy." Ez a barátság majd a későbbiekben, 1907 körül mélyül el igazán, és egészen Galimberti haláláig fennmaradt. Kapcsolatukról érdemes megjegyezni, hogy a fiatal festő oldaláról odaadó lelkesedés nyilvánul meg, míg Rippl atyai visszafogottsággal, de bátorító támogatásával segíti. Lázár Bélához írt levelében például mint „fiatal, egész tehetséget" ajánlja az író figyelmébe a pályakezdő művészt.

50 Rónai Ödönnek egy kaposvári kiállításról írt soraiban szintén úgy beszél róla, mint akitől sokat vár.

51 Rippl-Rónai körül egyébként mindig voltak fiatalok: Galimbertin kívül a fiatal Martyn Ferenc, később Bernáth Aurél vagy a rendkívül tehetséges, de korán elhunyt kaposvári festő, Balázs János. Az idős mester nem kis elégtétellel állapítja meg visszaemlékezéseiben: „több rendbeli kiállításom bátorítólag hatott a fiatalabb, tehetséges művészgenerációra. Észre kellett vennem - hiszen iskolaszámra jöttek néha kiállításomra a fiatalok - nemcsak érdeklődésüket, hanem az akadémiai békóktól való szabadulási vágyukat is."

52 1903 nyarától kezdve - részben tehát Rippl-Rónai feltételezhető hatására az Iparművészeti Iskola két előkészítő osztályának elvégzése után Galimberti Nagybányára látogat, az ekkor már javában működő szabadiskolába. Nem tudjuk, mikor jutott arra a gondolatra, hogy félbeszakítja budapesti tanulmányait, de az a legvalószínűbb, hogy az iskolában eltöltött idők során érlelődött meg benne az elhatározás. A legelső tartózkodást követően még többször is visszatér a telepre, arra a helyszínre, amely az 1900-as évek első éveiben alkotói mentalitásával, szellemével Galimberti művészi kibontakozásának elő állomása lesz. Nagybánya egy új korszak kezdete.