Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Géger Melinda : Galimberti Sándor indulása (A művész tanulóéveinek rekonstrukciója 1883-1903-ig Kaposvártól-Nagybányáig)

GALIMBERTI SÁNDOR INDULÁSA 135 sőt a rövid idejű kifulladás jellemzi.

42 Az 1901-es évben, tehát Galimberti jelentkezésének idején már csökkent a jelentkező növendékek létszáma is. A nehéz körülményekre panaszkodva ezt írja az egykori évkönyvi beszámoló: „Csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudunk ifjainknak megfelelő foglalkozást szerezni munka hiányában, a művész-iparosok műhelyei vizesek, díszítőfestők, épület- és ornamentális szobrászok, stb. félerővel, ha nem még kevesebbel dolgoznak."

43 (Örülünk a díszítőfestők említésének a nehézségek kapcsán, mert Galimberti erre a szakra jelentkezett.) Az iskolai felvétel előfeltétele a 4 középiskolai osztály elvégzése, illetve a 15. életév betöltése volt, és maga a tanulmányi idő 2 éves előkészítő és 3 éves szakképzéssel együtt 5 évre terjedt ki. A díszítőfestők szakosztályát 1884-ben állították fel, és kezdettől fogva súlyos nehézségekkel küzdöttek mintalapok hiánya miatt. A tanmenet színes lapminták másolásával kezdődött, majd gipszöntvények, természetes virág- és gyümölcsminták tanulmányozása után önálló térkitöltési feladatok megoldásával zárult. A fő szakmabeli tanulmányon, a díszítőfestői tanulmányokon kívül szabadkézi perspektívát, elemi geometriát, majd ábrázoló geometriát tanultak. Az iskola nagy súlyt fektetett a geometria ismeretére: „A geometria, kiváltképpen az ábrázoló geometria- írja Gróh István - az iskola, minden műszaki tudás alapját képezi, s elkerülhetetlen segédtudománya annak, aki adott terv után valamit kivinni és még inkább annak, aki önállóan tervezni kívánt."

44 Az ornamentális stúdiumok túlzott szorgalmazása mellett azonban az iskolában a tervezett művek kivitelezése rendre elmaradt. Az építészeti feladatokban árnyékok, különböző sík- és térmetszetek megszerkesztése, tehát a szerkezeti konstrukciók tanulmányozása volt a cél. Az ékítményes rajz az elmúlt korok klasszikus diszítményeit ismertette meg a növendékekkel - lényegében a másolás, a különböző korszakok művészi stílusainak leutánzása révén. Az előkészítő osztályokban beiktatták a „természet utáni" alakrajzot is - úgy tűnik Galimberti a kapott érdemjegyek alapján ebben a tárgyban érte el a legjobb iskolai eredményét. A bizonyítvány

45 szerint közepes a teljesítménye, kiugró, az akadémikus oktatás szellemében „kiváló" tanítvány nem volt, ennek lehetséges okaira később visszatérünk. A Galimbertit tanító oktatók között Papp Sándor, illetve Feichtinger J. György a hivatalos-retrográd szellemű, inkább akadémikus oktatás híve. Gyalus László építész ugyan a Schulek Frigyes-féle történelmietlen restaurálásokkal szemben úgy újabb, rekonstrukciós igényű építészeti szemléletet képviselt, Galimbertit azonban - mint eredménye is mutatja - aligha kötötték le ezek az ismeretek. (16-17. kép) Az iskolában uralkodó szellemről nagyon érdekesen tudósít bennünket Csáky József, aki szobrásznövendékként Galimbertivel egyidőben járt az intézetbe. Csáky a kezdeti lelkesedés után hamar kiábrándult az iskolából akadémikus szellemű, tekintélyelven alapuló mechanikus munkamódszere miatt. „A rajz- és színkompozíciók is lehangolok voltak, egyre újabb és újabb díszítő motívumokat keresni és minden cél, gyakorlati felhasználás nélkül megkomponálni őket. Sosem mondták nekünk azt, hogy itt egy tányér, egy váza, egy valamilyen más tárgy, és találjunk ki rá valamilyen mintát, komponáljuk meg az egészet. Ez nem volt más, mint kompozíció a kompozícióért. A díszítőrajzot bizonyos Gróh professzor tanította. Száraz, pedáns ember volt, parancsolgató és gonosz. Nagyon sok egyéni megrendelést kapott, de lustaságból vagy pedig, mert ő maga képtelen volt ezeket kivitelezni, nagyrészt ránk számított ezeknél. Este is dolgoznunk kellett otthon, megkövetelte, hogy mindig új meg új motívumokat keressünk és sok-sok vázlatot hozzunk, ezeket azonban nem kellett kidolgozni mert csak az ötlet volt számára érdekes."

46 Csáky kissé elfogultan beszél Gróh Istvánról, ezt másutt ő maga is elismeri. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gróh, aki Galimbertinek is tanára volt, a modern szellemű Magyar Iparművészet című folyóirat írói gárdájának egyik tagjaként, a kor legjobb szakemberei között említhető. Nagy hatású pedagógiai munkát végzett a „magyar anyanyelvű" díszítőművészet kifejlesztése és elterjesztése érdekében. Tovább folytatva Csáky József visszaemlékeséseit az Iparművészeti Iskola oktatási módszereiről, ezt olvashatjuk: „Csak azok az órák tudták felkelteni érdeklődésemet és lelkesedésemet, amikor élő modell után rajzoltunk. Egy modellnek két héten át kellett ugyanabban a pózban állnia. Ez volt az egyetlen dolog, ami miatt ragaszkodtam az iskolához. De nem túl sokáig. Tanárunk, aki élő modell utáni rajzolásra oktatott, csak ritkán jött el megnézni bennünket és akkor is csak néhány pillanatra. ...Átvonult a termen, néhány szóval megkritizált egy-kettőt a mintegy 25 rajzból, majd ásított egyet, és visszament a műtermébe. Boldoguljunk, ahogy tudunk. A festők is elégedetlenek voltak. Csak tojástemperát tanítottak nekik. Szép technika ez, de már eljárt felette az idő. Ha egy tanítvány behozta az otthon készített olajfestményt, és megmutatta az öreg professzornak, az csípősen így szólt: Nocsak! Olajjal és ecsettel készült? Látszik is. Mintha csak saláta lenne."

47 Csáky József rosszkedvű megjegyzései az iskola régies, elavult másoláson alapuló tanítási módszerét támadták, azt az oktatási rendet, ami az akademizmus esetében a friss művészetszemlélet kialakulását és gyakorlását is támadta, gátolta. Csákyhoz hasonlóan Ziffer Sándor is növendéke volt az intézménynek, az a festő, aki későbbi nagybányai tartózkodása során Galimbertihez közel álló alkotó volt. Csáky József véleményét tűnik alátámasztani a tény, hogy Ziffer számára is kellemetlen emlékeket jelentett az iskola, unja a gipszfejek és díszítőmunkák folytonos másolását, amire Feichtinger József - Galimbertinek szintén mestere - kötelezi. E közvetett beszámolók alapján képet alkothatunk a Galimbertit is érintő tantárgyak oktatásáról, és az oktatók módszereiről is. Nincs semmi okunk feltételezni, hogy Galimberti esetében nem hasonlóképpen történt az iskolával való szakítás, mint