Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)
Géger Melinda : Galimberti Sándor indulása (A művész tanulóéveinek rekonstrukciója 1883-1903-ig Kaposvártól-Nagybányáig)
GALIMBERTI SÁNDOR INDULÁSA 129 A gimnáziumi évek viszonylag nyomtalanul tűnnek el: Sándor kiváló testgyakorlásban, sorra-rendre nyeri futásban az iskolai tornaversenyeket, míg öröklötten jó zenei érzékét külön hegedűórákon, Faragó Lajos főgimnáziumi tanárnál fejleszti. 26 Az iskolai rajzolás mellékes, a többi foglalkozásokhoz hasonló, közömbösnek tűnő tantárgy számára. Nem csoda: ekkoriban az iskolai rajzoktatást a rajzoló geometria című tantárgy jelenti. A megfigyelés csupán a geometriai fogalmak elsajátítását szolgálja, és a végső cél az ipari termelés számára szükséges vizuális készség kifejlesztése. A rajz csupán eszköz volt ehhez. Maga a szabadkézi rajzolás teljesen kiszorult az iskolákból. A XIX. század végén joggal merült fel a kor rajzoktatásában egy pedagógiai reform gondolata, amely a művészeti nevelés fontosságát felismerve az általános vizuális-plasztikai kultúra és a művészi ízlés kifejlesztését tűzte ki célul. 27 A rajzpedagógiai reform hullámai Kaposvárt is elérték, és a tantestület értekezleten foglalkozik is vele. 28 Galimberti új rajztanára, Mihalik Gyula 29 sokat tett azért, hogy a modern rajzoktatás alapelveit elfogadtassa. (Mihalik a gimnázium IV. osztályában tanítja Galimbertiéknek a rajzoló geometriát.) Korszerű művészetszemlélettel bíró szakemberként személyében a századelő jelentős művészeti írója és pedagógusa került Kaposvárra még Rippl-Rónait megelőzve 1899ben. Kiállításokat rendezett, előadásokat tartott, egyúttal műgyűjtői tevékenységet is folytatott, és gyakran közölt művészeti írásokat, kulturális cikkeket a helyi és fővárosi lapokban. 1900-ban a kaposvári líceumban „Divatos jelszavak a modern művészetben" címmel tartott felolvasást, és a modern rajzoktatás alapelveiről kialakított elképzeléseit is leközli egy tanulmányban a kaposvári főgimnáziumi értesítő. Mihalik Gyula a rajzoló geometria oktatásakor a testek, különféle metszetek szerkesztésére, az ékítményes rajzra és épületek jellemzését tanította. A kötelező iskolai órákon túl érdeklődő növendékeinek külön foglalkozást nem tartott még ebben az időben. Mégis feltételezhető, hogy alapvető szerepe lehetett Galimberti életének további alakulásában, hiszen Sándor 1901-ben a IV. osztályt befejezve megszakítja a tanulmányokat, és a budapesti Iparművészeti Iskolában jelentkezik. Sándor lépését úgy értékelhetjük; mint első ízben érzékelhető határozott törekvést a művészeti pálya felé. Érdekes párhuzamot vonni a fiatal növendék iskolaválasztása és Mihalik későbbi tevékenysége között. Mihalik a hazai iparművészet - elsősorban a textilművészet - szakértőjének számított. 1907-től a budapesti Iparművészeti Múzeumban dolgozik. 1910-től pedig tanár az Iparművészeti Iskolában. Galimbertire gyakorolt befolyása ebben az irányban érvényesülhetett, ezért nem lehet véletlen a 18 éves fiú választása. A körülményeket számbavéve más hatásokkal is számolnunk kell. Közülük legfontosabbként az apai útmutatásokat kell megemlítenünk. Galimberti Alajos fia indíttatásában sokkal nagyobb szerepet játszhatott, mint azt a korábban már említett gyér adatok alapján gondolhatnánk. Ő maga is iskolázott festő volt, aki Magyarországra ugyan azzal a céllal települt, hogy gazdálkodjék, de ideje nagy részét - eleinte legalábbis - festegetéssel töltötte. Korábban Velencében, az ottani festészeti Akadémián tanult. (6. kép) (Természetesnek kell tartanunk, hogy a kifejezetten németes orientáltságú bécsi vagy müncheni iskolák helyett az olasz képzést választotta, mert bár a múlt század második felében Trieszt, a szülőváros közigazgatásilag a Monarchiához tartozott, kulturális téren inkább az anyaországhoz fűződő kapcsolatait ápolta.) Galimberti Alajos művészete nagy megbecsülést élvezett családjában. Sándor későbbi festményeit világlátottsága és kiállításai ellenére sem értékelték annyira, mint apjáét. 31 6. kép. Luigi Galimberti (Galimberti Alajos): Akt papír, ceruza, 28x40,5 cm, Lsz: 67. 11 J. n. A Somogy Megyei Múzeum tulajdona „Igazi művésznek" odahaza inkább Galimberti Alajos számított. A fennmaradt képekből következtethetünk valódi művészi rangjára: olaszosan derült színvilág és akadémikus modor jellemzi munkásságát, némi rajztudásbéli hiányossággal. Mint Velencében klasszikusan iskolázott mester, a szakma - így a festészet minden válfaját kipróbálhatta és művelte. Legnagyobb vállalkozásaként a szentbalázsi templom részére ké-