Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gáll Éva: Adalékok Nagyberki szőlőművelésének XVIII-XX. Századi történetéhez

106 GALL EVA 5. kép: Szalacskai présház részlete SMMI. F: N-5505. Gáli Éva felvétele 1984. Ez az irat említi először Kata hegy nevét. A szőlőhegyekhez fűzött monda napjainkban is elevenen él az idősebbek emlékezetében. A Szálacska várhoz fűződő történetet elsőként Pesty Frigyes említi 1864-ben, később többen is jegyeztek le különféle variánsokat.

69 A kérdéskör részletezése meghaladná a dolgozat kereteit, ezért csupán egy rövid részlet közlésére van mód, amelyből kiderül, miért is kapta a Szőlőhegy a Kata nevet. „Szalacskán egy időn régi vár vót. Ezt István király sehogyan se tudta több hónapi ostrom után se bevenni. Eccer gondolt egyet, rongyos ruhába öltözött és elindult, hogy kitudakoljon valamit. Ahogy jött a szőlőhegyi horhón fölfelé, eccer csak eltörött a kocsijának a kereke. Bekopogott a legközelebbi házba... - ahol segítségére voltak, sőt még vacsorával is megkínálták Vacsora közben beszélgettek, szóba került Szálacska vára is. Mondja ám az asszony: - Ha lönne esze István királnak, könnyen bevehetne Szálacska várát. Ha mindegyik katonájával vitetne egy sapka fődet egy-kettőre elfoglalhatná. Beszélgettek még egy darabig aztán elkészült a kocsikerék, és az idegen elköszönt. Az asszony kikísérte az útig, az idegen meg búcsúzóul gyorsan az asszony fülébe súgta, hogy - Hónap röggelre fösse be a háza végit pirosra, akkor nem lesz bántódása. Az asszony előbb nem értette, de amikor bement és elpakut mögtaláta az idegeny tányérja alatt az aranypénzt. Akkor gyütt rá, hogy nem szegény vándor vacsorált nála, hanem maga a királ. Nagyon megijedt és ijedtibe megfogadta a királ tanácsát, de mivel nem vót piros festéke, mögvágta a kezét, és a vérével tett piros gyeiét a háza falára. Nem is lett bántódása. Mivel Katának hívták az asszonyt aki elárulta a Szalacskaiakat, rajta maradt a szőlőhegyen a neve, Kata högynek hívjuk a mai napig is."

70 Szalacskán az uradalom saját kezelésében lévő szőlőjére nagy gondot fordított az 1820. évi megyei tisztviselők feljegyzése szerint: elvezettettünk a Szalatskai Szőlőben hol az M[é]lt[ósá]gos Uraságnak cir. /<?/?<?/£/allodiális szőleje vagyon, ezt igen helyesen megmunkálva és mintegy harmad részét jó magas karókkal felruházva lenni tapasztaltuk. Itt a régi allodiális szőlőnek szomszédságában megmutattatott azon szaporéttás is, mellyet sokszor tisz-