Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gáll Éva: Adalékok Nagyberki szőlőművelésének XVIII-XX. Századi történetéhez

104 GALL ÉVA Szőlőtermő területek Berkiben A jó szőlőtermő vidékek a XVIII—XIX. században is azonos területeken helyezkedtek el, jelezve, hogy ennél a művelési ágnál a legdöntőbbek a termőhelyi adottságok. Somogy megyében a XVIII. sz. elején - a bécsi udvari kamara egyik összeírása szerint - a 90% termőterületnek mindössze 25%-a volt megművelve (ebből 1%-ot tett ki a szőlő) a többi legelő, erdő és cserjés volt.

56 Acsády Ignác számítása szerint 1720-ban összesen 6334 1/4 kapás szőlő volt Somogy megyében. 11/2 cseber volt a minimális termés, sőt a legtöbb szőlő 2 1/23 1/2 csebret hozott. Berkiben az 1720-as összeírás szerint „14 kapa szőlő van. Szőlejük 3 akót terem kapánként, 57-75 akónkénti árral. Ekkor a településen 10 család él, ebből is kettő nincstelen zsellér."

58 Az adatokból csupán becsülni tudjuk a kapánkénti átlagtermést: Somogyban kb. 108-150 I között, Berkiben 165I.

59 Berki bortermelése a XVIII. sz. elején a megyei átlagon felüli lehetett. A XVIII. században a megye egész területén a hegyoldalak erdőségeinek kiirtásával nyert területeken szőlőt telepítettek a jobbágyok. A gazdálkodásnak ezt a munkaigényes ágát szívesen vállalta a jobbágyság, mert az írtásfölddel szabadabban rendelkezhetett, elzálogosíthatta, eladhatta. A hegyvám, melyet a szőlők után fizetniük kellett viszonylag nem volt magas, a szőlők aljában lévő füves terület pedig legelőhiányuk pótlására kitűnően alkalmas volt. Mérey Klára kutatásaiból tudjuk, hogy a földesurak a szőlőhegy létesítése céljából elvállalt irtásokra Somogyban is lényegesen több kedvezményt adtak, mint a szántóföldekre. Pl. 1736-ban a miklósiaknak 7 évi, a sandiaknak 10 évi adókedvezményt adott a földesúr a szőlő betelepítésére.

60 A II. József kori térképen jól látszik, hogy a Berki határában lévő szőlőhegyeket sűrű erdő veszi körül, a terület egykori lakóinak ki kellett irtania az erdőt, hogy szőlőt telepíthessenek.

61 Minden bizonnyal a berki jobbágyok is kaptak kedvezményt az irtott erdők szőlővel való betelepítésére, erre vonatkozó konkrét számadatunk nincs. A helynevek azonban napjainkig őrzik az irtás emlékét: „Kengyeles Irtás", „Göllei Irtás", valamint az ,,/4szaíá^'"elnevezést is ebbe a csoportba soroljuk.

62 (II. térkép) Aszalóaljnak nevezik a szalacskai hegy alatt húzódó bokros, fás területet. Takács Lajos kutatásaiból tudjuk, hogy az aszalás különösen a XVIII. században olyan erdőrészt jelentett, ahol a fákat kiölték és a száradó fák még a földben maradtak. Ez a száradó erdő élesen elvált az élő erdőtől, különösen akkor, ha a területet nem engedték újra erdosödni; hosszú ideig nevében is megőrizhette az aszalás emlékét,

63 mint esetünkben az Aszalóalj. hz 1767-ben felvett 9 kérdőpontra adott válaszok alapján T. Mérey Klára kimutatta, hogy Somogy „295 helysége közül mindössze 131-ben (41%) volt ekkor szőlő, sok helyen elhagyatottnak jelzik a szőlőhegyeket. Az említettek közül 5 helységnek csupán a határában a pusztákon volt szőlő művelés alatt. ,m 2. kép: Szálacska hegy kocsi útja SSMI. F: N-5583. Gáli Éva felvétele 1984.