Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Deák András: Mikoviny Sámuel két „Monituma”

MIKOVINY SAMUEL KÉT „MONITUMA" 89 ve! együtt módfelett elburjánzott. Míg ugyanis a becsületes és lelkiismeretes férfiaknak a tudományból és művészetből nincs más hasznuk, mint maga a tudomány és művészeit, az átlagembert, oki anyagias vágyaikkal született, mégha tanult is, hajlamai az ellenkező irányba ragadják, és nem a köz, hanem a saját hasznát helyezi előtérbe, ezért aztán míg a tudományokkal és művészettel foglalkozik, vagy csak a népszerűséget, vagy pedig önös anyagi érdekeil hajszolja. Azt hiszem, a saját tudományterületén mindenki ismer ilyen embereket. Még a matematika sem mentes ezektől a silányságoktól, melynek pedig igazán isteni tudománya az okok kutatása és a bennük rejlő igazságok kibontása által felülmúlja az egyéb humán tudományokat. Azonkívül, nem elég, hogy korunkban lassan szokássá válik a számvetőket, földmérőket, üvegcsiszolókat, naptárok íróit, kőműveseket, kőfaragókat, gépek készítőit, és még sok hasonló mesterség űzőjét az aritmetikusok, geometrikusok és optikusok, asztronómusok, építészmérnökök, mechanikusok és matematikusok nevével felékesíteni és megtisztelni, ráadásul még a közönséges geográfiai térképeknek azok a készítői, akiket inkább a haszon, mintsem a mesterség szeretete vonzott a pályára, a geográfus nevet annyira kisajátították maguknak, hogy amit kiérdemelni nem tudtak, azt publica auctoritate — az állam tekintélyével - követelik maguknak. Ennek következtében a matematikusok már vonakodnak a kezüket mozdítani, hogy geográfiai munkát végezzenek, mivel attól tartanak, hogy a tudatIon emberek azokkal egy szintre helyezik, és esetleg azonos mesterséghez tartozónak vélik őket. Hogy pedig ezen álnok embereknek a térképeitől, mázolmányaitól elkülönítsem ennek a kiváló műnek az illusztrálására gondoson szerkesztett térképet, miként az méltányos is, néhány szóval kifejtem, általánosságban mit értek „geográfiai térképek" elnevezés alatt. A térképek első fajtájába azokat soroljuk, melyek nélkülöznek minden személyes tapasztalatot, csupán mások elbeszélése, leírása, vagy képzelődése, avagy éppen a szerző saját kitalálásai alapján készültek. Ezeket a fajtákat készítőik „atlaszoknak" hívják, nehogy valaki „több irmiint gigászi" munkáikról vakmerő módon feltételezhesse, hogy tévednek. Ezt pedig nyilván azért teszik, méghozzá akkora műgonddal, hogy egyetlen lakott, vagy lakatlan, scyta avagy paradicsomi területet se lehessen találni, mely bennünk Isten nagyobb dicsőségére gondosan megrajzolva fellelhető ne lenne. Hitre kell előbb szert tennie annak, aki hasonló odaadással akar ezekkel a térképekkel foglalkozni. Nehogy azt higgyék azonban róluk, hogy a tériképeknek ezt a „jeles" fajtáját a geographiaból ki akarjuk zárni, ha úgy tetszik, a geográfiai álmok között helyet adunk nekik. Második helyre tesszük a térképeknek azt a fajtáját, mélyeket olyan emberek állítottak össze, akik ugyan q területet jól ismerik, de nem járatosak g geometriában vagy éppenséggel földmérők, akik a felméréssel nem törődnek, csupán az érzékeikre hagyatkoztak. Ezek a térképek az első csoportbélieknél különbek, jóllehet térképnek még nem nevezhetők, legfeljebb a térképek ideájának, és mivel a jobbaknak szűkében vagyunk, és ezek által a tájakról mégiscsak képet alkothatunk, valamiféle hasznát ezeknek is látjuk. A térképek harmadik fajtája szerintünk a geometriai: mely a nagy gonddal alkalmazott földmérés segítségével a helységek fekvését, távolságát, a vidéki arculatát, egzaktul adja vissza. De asztronómiai, geográfiai, hajózási, vagy történelmi használatra, a helységek igazi szélességének és hosszúságának, valamint az égtájak szerinti fekvésének feltüntetése hiányában alkalmatlan. Ide tartoznak az összes olyan térképek, melyek vidékek, és körzetek egyedi térképei, melyeket a planimetria szabályai szerint készítettek, és kizárólag katonai vagy gazdasági célokra szántak. A negyedik féle térkép a geográfiai, vagy másképpen csillagászati-földrajzi, minden térképfajta közül a legtökéletesebb, mely nem csupán geometriai mérésekre, hanem asztronómiai megfigyelésekre is támaszkodik, s a tudományok meg a közélet bármely gyakorlatában egyaránt megbízhatóan eligazít és mogí;?lel. A térképeknek ez a fajtája amilyen jó, olyan ritka, és ha a Párizsi Királyi Tudományos Akadémia törekvéseinek eredményeként született Picard és Cassini-féle és Nordwoodnak a néhány angliai és Sneiusnak a hollandiai próbálkozásait nem számítjuk, csaknem teljesen példa nélkül áll. Sok matematikus verejtékezik ugyanis az asztronómiai, sok a geometriai munkákon, de kevesen egyszerre a mindkettőn. Három évvel ezelőtt a kiváló szerzőhöz írt levelünkben már kifejtettük, most újra előadjuk, hogy milyen módszerrel készültek azok a térképek, melyeket ebbe a jeles műbe beépítettünk. Az egyes fejezeteknek a lényegét, nehogy az olvasók előtt ismeretlen maradjon, ismét elmondjuk. Minden munkánkat négyféle alapra helyeztük. Elsősorban asztronómiai és geometriai, másodsorban megnetikai és hidrcgráfiai alapra. Az első alap az asztronómia, mely a helyek szélességét, hosszúságát, és a világ országainak a helyzetét nyújtja, amit asztronómiai megfigyelésekből vezettünk le. A szélességeket többnyire a Nap helyzetéből számoltuk ki, ahol ez lehetséges volt, többszöri megfigyelés alapján. Nem látjuk annak szükségességét, hogy e megfigyelések teljes sorát most idecsatoljuk, Aki ezt igényli, azt a térképek eligazítják, bennük az egyes helységeket a saját szélességük és hosszúságuk szerint elhelyezve felleli. Ettől függetlenül magának a kiszemelt dolognak a megfigyelését is fontosnak tartjuk. A hosszúsági fokok számolásában a geográfusoknak az első meridiánról való különböző véleményeit