Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

KAPOSVÁR MŰVELŐDÉSI VISZONYAI AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN 199 összegzés Miután végigtekintettünk Kaposvár kulturális életén, világossá vált, milyen kultúrfokon állt a város, milyen jellegű műveltséggel, milyen kulturális intézményekkel büszkélkedhetett. Ha seregszemlét tartunk kultúrintézményei felett, összefoglalva a következő hálózatot találhatjuk itt: 15 iskola (2 gimnázium, 1 felsőkereskedelmi, 2 polgári, 1 téli gazdasági, 7 elemi, 1 MÁV nevelő, 1 zeneiskola), 1 múzeum, 4 nagyobb könyvtár, egy szabadegyetem, egy népfőiskola, két mozi, egy színház, nagy számmal egyesületek, melyek közül egy kiemelkedő színvonalú kulturális tevékenységet fejtett ki, széleskörű kulturális tevékenység lehetőségét rejti magában. Kaposvár minden rendű és rangú embere megtalálhatta művelődési lehetőségeit különösen, ha a népművelési tanfolyamokat, ismeretterjesztő előadásokat, a Munkásotthon, a népkönyvtárak tevékenységét is szemügyre vesszük. A kulturális intézmények működése természetesen államilag szabályozott; de míg a tanterv, a népművelés programja közvetlenül központilag irányított és a VKM központi irányítása itt érvényesült leginkább, addig a kultúra egyéb szervezettsége a helyi gazdasági érdekek és a helyi művelődési igény által megszabott keretek között mozgott. A 30-as években az állam hivatalos kultúrpolitikája az ellenforradalmi rendszer arculatán bekövetkezett változásokat követte. Változások a kultúrpolitika terén is jobboldali, konzervatív irányba történtek. Továbbra is a „nemzetnevelés" és a ,,kultúrfölény" koncepció érvényesült, fokozatosan soviniszta jelszavakkal töltődött fel. A Klebelsberg-féle decentralizációt a fokozott központosítás, a fokozott ellenőrzés váltotta fel. Az 1935. VI. te. az egész magyar közoktatás szervezetének egységesítését hozta. A nevelés terén az erkölcsi, világnézeti, és a jellemnevelés került előtérbe, a kormány által képviselt ideológia hatásosságának növelése érdekében. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy a tananyag központjába a vallásismeret és az ún. nemzetismereti tárgyak kerültek. Tehát a rendszer konzervatív jobboldalisága, centralizált, ellenőrzött kultúrpolitikája csak az állam által finanszírozott intézményeken belül, a megye és a város anyagi támogatásai során jelentkeznek. A kultúra azon szférájában azonban, amely üzleti érdekeltségű (mozi, színház), illetve a magas kultúrát képviselő, demokratikus hagyományú egyesületek (Zenekedvelők, Berzsenyi, Múzeum) terén kevésbé érvényesültek a jobboldali tendenciák. De az is igaz, hogy a lakosság körében nem mutatkozott általános készség a magas kultúra pártolására, művelésére. A színháznak a bevétele meglehetősen leapadt, ha komolyabb darabot tűzött műsorára. A kulturális egyesületek tengődtek szűk anyagi lehetőségeik következtében. A Berzsenyi Társaság, a Zenekedvelők, a Múzeum Egyesület működésüket tekintve a körülmények dacára is színvonalas tevékenységet fejtettek ki. Az emberek gyakorlatias észjárása legfeljebb a szaktanfolyamok fontosságát ismerte fel, és a kultúrának csak szórakoztató jellegű ágait művelte és kedvelte. Mint ahogy a 13. oldalon látható statisztikai adatokból megállapítható, a lakosság körében csökkenő tendenciát mutatott a mezőgazdasági, az ipari és a nyugdíjasok foglalkozási kategóriája, ezzel szemben nőtt a kereskedelemben, a hiteléletben, a közszolgálatban és az egyéb ismeretlen foglalkozású kategóriában foglalkoztatottak aránya. Kaposvár fokozatosan elvesztette ipari, kisipari arculatát és kereskedői, köztisztviselői, kispolgári várossá alakult az 1930-as évek közepére. 1930-ban az iparban, kereskedelemben és közlekedésben foglalkoztatottak összes létszáma a keresők 48 százalékát tette ki. A város gazdasági jellegét a bontakozó modern gazdasági központtá válás, társadalmi arculatát a középosztály domináns szerepe jellemzi. Mindez természetesen Kaposvár közéletére és kultúrájára is kiható tényező. A középiskolákban az ő gyerekeik teszik ki a tanulók zömét, az ő érdeklődésük, illetve kulturális igényük fejeződik ki az egyesületi mozgalmaik területén is. A város kulturális életének sajátos helyi színezetét a kulturális, szociális, gazdasági, foglalkozások szerinti, vallási jellegű stb. egyesületek, a helyi sajtó, kiadványok, mozik, színház adja meg. A város széles spektrumú kulturális szervezettséget mutat fel, de ebből egyetlen szféra sem volt igazán meghatározó. A világgazdasági válság is szerepet játszott ebben, hiszen az egyesületi mozgalom anyagi alapját, így annak működési feltételét veszélyeztette. A napilapok közleményei alapján feltűnő, hogy gyakorta szerepelnek az egyesületi rendezvények keretében bálok, szórakoztató és kacagó estek, műsoros teadélutánok. Ezek elsősorban az egyesületek pénztárát voltak hivatottak gyarapítani. Mindenesetre e módszer általános voltát nagyon jellemzőnek tartom, hiszen az effajta szórakozási lehetőségeket alapjában a középosztálybeliek igényeihez szabták. Különösen akkor, amikor szervezői, szereplői is voltak a rendezvényeknek. Ugyanakkor a nívósabb kultúra művelésére csak morzsák jutottak, bár azok látványos körülmények között. A szétszórtan működő egyesületek, társulatok egymástól elkülönülve fejtették ki a maguk közművelődési tevékenységét, s ezek különböző társadalmi rétegek számára nyújtottak művelődési lehetőséget. Mindezekből mégsem bontakozik ki egy határozott profil, amely a város kulturális karakterét egyértelműen meghatározná. Az 1935-ös statisztikai évkönyv alapján Somogy vármegye iskolázottsági foka a következő képet mutatja : 342 645 fő közül