Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

166 VARGA ÉVA Szükség van-e egyáltalán külön kultúrtörténeti fejezetre. Végkövetkeztetése, hagy igen, mert pl.: a művész irányzatok ritkán kapcsolódnak pártküzdelmekhez. Kosáry Domokos szerint művelődéstörténetet úgy kell írni, hogy az adott társadalmi modellből kiindulva kell a speciális részek felé jutni. Vertikálisan az általános ideológiai, szemléleti irányzatokat elemezné (ebbe beletartozik: politikai gondolkodás, eszmék, vallások, egyházak, filozófia, zene, szépirodalom, képzőművészet), majd pedig horizontálisan társadalmi rétegek, osztályok vonatkozásában ábrázolná az adott történelmi folyamatot. Az említett cikkeken kívül érdemes foglalkozni metodikai szempontból a francia történeti iskola modelljével, akik az emberiség művelődési tevékenységét osztják fel részekre, mely felosztás eredményeképpen keletkezik az ún. kultúrpolitikai gúla. E gúla kifejezi mintegy a polgári társadalom ideológiáját, megfelel a polgári társadalmi viszonyoknak. Végül is nem más, mint a társadalom betagozódása a kultúrpolitikába, modell, mely világosan elkülöníti a magas- és a tömegkultúrát egymástól. Mindezekből látható, hogy nagy problémát okoz a művelődéstörténet fogalmának széles, illetve szűk értelmezése, mindez a történettudomány és a segédvagy (inkább) résztudományok egymáshoz való viszomyát veti fel. A széles értelmezés az anyagi és szellemi kultúra egészét, mint egységet vizsgálja. Álláspontja, hogy a kultúra történeti jelenségkomplexum, mindez szintetikus látásmódot igényel, és valóban nehéz a gazdaság-, társadalom- és politikatörténettől elhatárolni a művelődést. A helytörténetírás segítheti a vita alakulását, ui. területileg zárt anyaggal rendelkezik, lehetősége van a mélyebb vizsgálatokra, és a vizsgálatok során támpontokat nyújthat a művelődéstörténet értelmezésében. Ugyanis jelentős politikai eseményekkel kevés hely története dicsekedhet, de kutatásra méltó viszonyok tanulmányozására mindenütt akad értékes helytörténeti anyag. Helytörténetírásunk számos gyakorlati fontosságú eszmei és gazdasági jelenségre ráirányította a figyelmet, ugyanez a lehetőség fennáll a művelődéstörténeti kutatás során. A művelődéstörténet fogalmának szűk értelemben való kezelése praktikus abban az esetben, ha meg akarom fogalmazni, milyen területre kell figyelnie a helytörténésznek. (Mint láttuk a széles értelmezés sok problémát vet fel.) Ebben az esetben a következő dolgokat kell számba venni: 1. Az iskola (és a templom) körül kibontakozó szellemi életet. (Ld. egyház és kultúra nagymúltú és nagymértékű összefonódását: mentalitás, erkölcsformálás, oktatás stb. Ehhez a vizsgált felekezet, illetve plébánia történetét kell ismerni.) Az iskola története a nevelés, a szaktárgyak tekintetében vizsgálható. Az iskolába járás foka is mutató egy település művelődésére vonatkozóan, eleve meghatároz egy kulturális szintet. (Kik lettek az iskola tanulói közül híres emberek, kik voltak az iskola legkiválóbb nevelői, milyen hagyományok voltak az iskolában, mi volt az ott tanuló diákok fejében?) 2. Feltétlenül foglalkozni kell a helyi kultúra intézményeivel: múzeum, könyvtár, levéltár, könyvesbolt, történelmi és irodalmi társulatok, dalárdák, olvasókörök, szakszervezetek, társadalmi és művelődési egyesületek, szabadkőműves páholyok stb. Az egyesületekkel foglalkozni külön érdekes dolog. Nagyon sokszínűek és sokrétű művelődés hordozói. A századforduló előtt jöttek általában létre, gyakran foglalkozás szerint (pl.: Ipartestület Olvasóköre), vannak, amelyek tipikusan művészetekkel foglalkoztak (pl.: irodalmi, (műkedvelő) színjátszó társulatok). A városszépítési egyesületek kulturális és gazdasági jellegűek is. Fontosak a helyi történeti, régészeti egyesületek is, melyek létrejötte szintén a századforduló előttre nyúlik vissza. 3. Alapvető információkat tartalmaznak a különböző művelődési lapok, bár ezek száma vidéki viszonylatban elég csekély, és általában rövid élettartamúak; vagy a politikai lapok irodalmi rovata, műsorközlése is sokat elárul a helyi művelődési viszonyok jellegéről. 4. Nagyon jelentős kultúraképző szerepe van mindezeken kívül a helyi színházak (kisebb városokban nincsenek állandó társulatok), és a mozi megjelenésének, elterjedésének. Mindezeken kívül nem szabad megfeledkeznünk a tömegkultúra egyéb termékeiről sem (plakát, hirdetések, reklámok, katalógusok stb.). 5. Tanulságos megvizsgálni mindenkor, hogy milyen áldozatot hoz a város a kultúrintézményei érdekében (költségvetések), megnézni, kik voltak a színházi bizottság, közüzemi bizottság stb. vezetői. 6. Természetszerűleg legújabbkori történeti adatok esetén élő személyek információi alapján tehetjük igazán teljessé és életszerűvé a képet. (Természetesen forráskritikát alkalmazva.) Végül is nyomon kell követni, milyen úton, hogyan jött létre ez a kultúra. Hasznos egybevetni az adott helyi művelődési viszonyokat más helységekkel (Kaposvár esetén pl. Egerrel), összevetni a VKM rendé-