Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Bernáth Mária: Rippl-Rónai József kapcsolata az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattal

156 BERNATH MÁRIA [kultúra területén iskolázottabbak, esztétikai ítéleteikét tekintve éretebbek, mint az a közönség, amely joggal várhatott válna az erre hivatottaktól útmutatást. Néhány év múlva kezd megtörni a jég. A századfordulóhoz közeledve a művészet mecénásai már egyre kevésbé zárkóznak el a modernebb művészeti tendenciák befogadásától, emlékezzünk rá: az előbb idézett gróf Andrássy Tivadar 1896-ban már budai palotája teljes ebédlőberendezésének megtervezését bízta Rippl-Rónaira. Gróf Károlyi Mihály 1899-es plaká'tpályázatának feltételéül szabta, hogy csak szecessziós stílusú képet díjaz és szeretné (nyilván a tájékozatlanok kedvéért, a félreértéseik elkerülése végett), „ha az a francia (!) Mucha festő plakátjaihoz lennének hasonlók". E mecénási ízlésváltozás nyomán alig kell eltelnie néhány évnek, és Rippl-Rónait befogadja a közönség is. „Paradoxonnak látszik, de úgy van, hogy a gyengéken, a kompromisszumos művészelken keresztül barátkozik meg lassan a közönség az erősekkel, a jókkal" - írja Rippl Emlékezéseiben/

1 Az OMKT-anyag tanúsága szeriint 1902 után a társulat zsűrije már nem utasít el kiállításáról RipplRónabképet, noha - a kitüntetési listákból következtetve - nem is favorizálja. Meg kell adni, maga Rippl-Rónai is megtesz a jövőben mindent, amivel kimutathatja ellenszenvét és különállását a társulattól, később, már mint egyik vezető művésze az országnak, részt vesz majd minden olyan csoportosulásban, mely céljának a társulat elleni hadüzenetet tekinti. A Társulat, mint a művészeti reakció bástyája témakörhöz még azt a benyomásomat is hozzá kell fűzimi a cédulák tanulmányozása nyomán, hagy noha kétségtelen, hogy voltak a Társullatnak „futtatottjai", a szervezetet mégsem lehet protekcionizmussal vádolni. A már említett ízlésnormákon belül az adminisztráció megpróbált a rászoruló művészeken segíteni és mikor ítéletet gyakorolt, azt az igazság hitében tette. Egy inkább anekdotikus adat az OMKT cédulaanyaigából: 1892 márciusától - ahogy említettük - gróf Andrássy Tivadar volt a Társulat elnöke. Andrássy Géza ugyamez év novemberében levélben kéri Telepy műtárnak urat, hogy Andrássy Tivadar 2 képe részére helyet szorítsanak. Tartsák ezt titokbain - írja Andrássy Géza -, mert ez tréfa lesz és meglepetés a „mester" részére. A képek Terebesi Tivadar néven legyenek kiállítva. Telepy válaszol Andrássy Géza levelére. Megírja, hogy a képeket a bizottság nem fogadta el, mert határidőn túl érkeztek, valamint hogy a mester beleegyezése is szükséges, ha nem a saját neve alatt állít ki. Keleti Gusztáv ráadásul még ráírta az akta aljára: „Nagyon jól! (sic). Teljesein hozzájárulok."

5 Ha az OMKT-ainyag Rippl-Rónaira' vonatkozó cé4. Rippl-Rónai József emlékezései. Budapest 1957. 74. I. 5. A gróf Andrássy Tivadarral kapcsolatos idézet leltári száma 08544; a gróf Károlyi Mihály idézeté: 04367; valamint a gróf Andrássy Géza idézeté: 03083—84. 6. Rippl-Rónai József i. m. 84. I. 7. Minden cédulán szerepel az eredeti OMKT iktatószám duláiból valamifajta statisztikai következtetést próbálunk levonni, nyilvánvalóvá válik, hogy életének szorult helyzeteiben kísérli meg, mintegy utolsó menedékként, annak az itthoni és egyedül hatalommal bíró szervezeitnek bástyáit bevenni, amely - úgy ítéli — még segíteni tudna rajta. Rippl-Rónai szívósan, még barátaitól, öccsétől is keményen behajtja járandóságait, művészembertől elég ritkán tapasztalható állhaltatosisággal követeli ki jussát, de kérni nagyon nem szerelt. Márpedig művészi pályája első 20 évében igencsak rászorulna. Számára a Társulat testesítette meg mindazt a negatívumot, amelynek következményeiképpen művészileg legígéretesebb fiatal éveit külföldön volt kénytelen eltölteni. Segítséget ritkán kér, de Párizsból legalább évente kétszer küldi képei sorát, mindig reménykedve és bízva abban, hogy szívóssága, a képei közvetítésével a modern művészetből adott leckék, egyszer csak megteszik hatásukat. „ . . . a nagyfejűek részéről kinevettetés, agyonkritizálás, soha semmi díj vagy elismerés, mindig csak mellőzés, visszautasítás, ez volt a részem negyvenihat éves koromig."

6 Nevének első előfordulása az OMKT iratanyagában 1886-os évszámú - Münchenben tanul még ekkor -, és 1927-es iktatott parte-cédulája az utolsó. Jellemző azan/ban, hogy (elteikintve az 1916-os velencei Biennaléval kapcsolatos bővebb hivatalos információcserétől) 1906-tól, amely Rippl végső elfogadtatásának éve Magyarországon, egy-egy gyér említést leszámítva alig-alig bukkan fel adat. Még évek is eltelnek úgy (14 év!), hogy Rippl-Rónainak semmi néven nevezendő dolga a Társulattal nincs. E rövid bevezető után nézzük most sorban azokat a Icaipcsoílaltrögzítő céduláikat, amelyek — a valamikori OMKT-ainytagból legalább vázlatos formában megmentve - Rippl-Rónaira vonatkoznak/ (01641) Kaposvár 1886. okt. (Érk. okt. 7.) Rippl Józsi (sic!). Az őszi tárlatra Somssich Eszter grófkisasszony életnagyságú pasztellképét és 2—3 ideálfőt kívánna beküldeni. Egyértelmű, hogy a Kaposváron található Kislány labdaütővel с képről van szó. Nyilvánvaló, hogy mind saját magának „Józsi"-kénit való említése, mind az előkelő származású modell megnevezése, az előkelő származású zsürorok elfogadásra való hajlandóságát lett volna hivatva a maga előnyére befolyásolni. Már most meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen jellegű — műveit kiállításra ajáinlló - cédulák alapján nem mindig megállapíthaltó az OMKT zsűrijének döntése, tehát, hogy a kép végülis szerepelt-e a kiállításon. Ez csak a megfelelő évi kiállítási katalógusokból lenne visszakereshető és ez nem a jelenlegi tanulmányom táirgya. Ennek ellenére egyes fontosa bb eseis. Tekintettel arra, hogy ezeken az iktatószámokon az anyag pusztulása miatt már semmi vissza nem kereshető, én csak az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportban található annotált cédulák leltári számait közlöm zárójelben.