Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
Együd Árpád: Vikár Béla nyomában
VIKÁR BÉLA NYOMÁBAN 127 féle társaságok nem éppen szerencsés elgondolásait.) A körtet néprajzi anyaga azonban így is becses adatokká 1 ! szolgál a gyűjtés akkori eredményeiről. Itt teszünk - talám sokak számára nem tetsző megjegyzést a Vikár-gyűjtötte anyaggal kapcsolatban. Többünk részéről pusztába kiállta szóiként hangzott el az a jogos „felháborodás", amit a hallatlanul gazdag anyag érd étkében nemegyszer elmondtunk, s minden lehető fórumon hang súlyoztunk; nevezetesen: a magyar néprajzikutatás mindeddig legnagyobb mennyiségű és értékű anyaga kiadásra vár már évtizedeik óta. (Errőil magunk is, Katona Imre, Ol svai Imre és mások is szót ejtettünk többek között 5 évvel ezelőtt, a pécsi tudományos találkozáson, az ottlevők teljes egyetértésével.) Gsaik zárójelben jegyezzük meg, hogy Somogyot egyedül képviseltük ezen a jelentős kérdéseiket tárgyaló emlékülésen, ahol éppen Vi kárról és Berze-Nagyról volt szó. Ezt a feltáratlan-heverő anyagot még a néprajztudomány legjobbjai is alig ismerik. Éppen ideje lenne, hogy - ha nem is egyszerre - folytatásos kötetek kiadásaiban mielőbb az érdeklődők és kutatók elé kerülhetne ez a felbecsülhetetlen néprajzi anyag. E kérdést megyénk, az ELTE Néprajzi Tanszéke több intézmény bevonásaival meg tudná oldani. Aligha túlozunk, miikor ki jelenítjük, hogy Somogyban maga Vi'kár annyi néprajzi anyagát mentett át száimunkra, amit összességében mi többedmagunk megközelítően sem tudtunk felmutatni (beleértve a legnagyobb zene- és szövegfolkloristákat is). Bizonyos területeken szinte homályban tapogatózunk e nagy mennyiségű anyag teljes ismerete nélkül. Tűrhetetlen és vétek nemcsak a tudomány ellen, de méltatlan (mulasztás) Vikár Béla emlékéhez is. E jogos „felháiborodás" nem a harag hangja, csupán aggódás azért, ami mindnyájunknak közös ügye. A gyorsírással írt anyagot - rmiinft már tudattuk Gergely Pál tette át és mentette meg a végső pusztulástól. Ezeket az aíkikori feljegyzett anyagaikat, és Vikár édesanyja gyűjtéseinek egy részét a neves kutató fanogiráifíhemgerre vette. Ezeknek is egy része elkallódott, összetört; számiunkra éppen a leg becsesebbeik, közitülk az 50-es számot viselő viaszhenger 1. és 4. felvétellé (Pöttendi Lidi és Kiss Imre énekeiről lévén szó). Népünk hagyományőrzésének köszönhető, hogy immár több évtized óta még mindig eredményesen járhatjuk Vikár útját. Erről több, minit 20 000 méter magnószalag tanú síkod iík, mely a Megyei Múzeumi Hangarchívumban található. A "magyar népköltési, szokás- és egyéb anyagok méiilett a nemzetiségi és cigány folklórról sem feledkeztünk meg, ami közel negyed részét teszi ki anyagainknak. Mindig is szem előtt tairtottuk és hangsúlyoztuk, hogy a világi anyag mellett a szakrális néprajz körébe tartozó sokszínű folklorisztikai anyagot is meg kell mentenünk. E területről is többféle anyagot találunk eddig megjelent szerény munkáinkban: vallásos népénekek, népi imádságok stb. (A szakrális népeiéiről készül jelenben is nagyobb kötetünk.) Készülőben van, egy pedig lektorálás alatt Somogy néprajza sorozat folytatásaiként még két köteltünk, melyben a népköltési anyag, illetve a szokás és jeles napok anyagát tesszük közzé. Azt is megtanultuk Vikártól, hogy a tárgyi és szellemi kultúra összefüggéseit mindig tairtsuk szem előtt. A fotóra került tárgyi anyagok mellett külön figyelmet szenteltünk a mozgó filmre vehető anyagoknak: táncok, farsangolás, tűzugrás s egyéb szokás és tárgyi anyagok rögzítéséről van szó. A népélet szinte egész területére kiterjedt Vikár figyelme. E téren is van mit tanulnunk tőle. Azon voltunk, hogy az általa meglelt anyagakait, azok minden változatát magunk is felkutassuk. Ez részben sikerült csak, hiszen nem akadtunk nyomára ez ideig olyan remek példányoknak, ami Vikár gyűjtése révén válhatott a magyar zenekultúra legértékesebb elemeivé. (Isten hozzád szülöttem föl, Félre tőlem búbánat stb.) (Sokan tudják már műsorokból.) Sok tekintetben azonban szerencsés barangolást végezhettünk társaimmal együtt az „újabb öregek" újbóli feilfedezésével, akiktől klasszikus veretű anyagokat vehettünk föl: a rinyakovácsi Jandzsó Györgyné, a varjaisikéri Hosszú Lázár ós felesége, a kisbárapáti Tóth Imre, a szenyéri, szőcsénypusztai Tislér Amtalné és még néhány nevet említhetnők. Külön említésit kell tennünk a Borbély testvérpárról (Teréz és Lajos), akiktől Olsvaii Imrével együtt kb. 800 néprajzi egységet jegyeztünk föl: dalok, balladák, imák, regölés, hiedeími anyagok stb. Mind tőlük, mind a közel 300 adatközlőnktől sikerült olyan anyagokat is felvennünk, amelyek azomdsok, vagy rokon változatai a Vikár-gyűjtésnek is. Ezekről később közlünk példákat. Ezekből kitűnik majd (ha nem is teljességében), hogy egyazon anyag milyen területi szórtságban van meg máig is, milyen műfaji és variálódásit tapasztaltunk megyénk területtón és személyhez kötötten is. Erről - természetesen - szintén nem adhatunk teljes képet, csupán egy bepillantásig mehetünk el. A Vikár és mások által gyűjtött néprajzi anyagok egy tekintélyes része itt született megyénkben, spinnen került át az ország más vidékére, Hogy meghódítsa mindazokat, akiknek élményt nyújt, s magukévá váljon. Ennek a folyamatnak természetesen a fordítottja is igaz. Gyakorta talált Vikár — de mi is - olyan népköltési anyagokat, ameJyek az Alföldről, vagy az ország más vidékéről kerülték a somogyi emberek ismeretanyagába, s vált sajátjukká. Nehezen lehetne megmagyarázni somogyi' énekesünknek, hogy pl. Rózsa Sándor, Angyal Bandi stb. nem somogyi betyárok voltaik; róluk -éppoly szeretettel emlékezik' meg népünk énekeiben, mint Patkóról, Juhász Andrásról, Nád Jancsiról, vagy éppen a gulásról, kanászról stb. Ugyancsak gazdag anyagról számolhatunk be a „Vikár-féle balladák" minden típusát illetően, valamint a már említett gyermekjátékokról, pásztordalok, I
