Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

68 V. MOLNÁR LÁSZLÓ 24. Török főtisztviselő két fegyverhordozóval. Szigetvári Csöbör Balázs miniatúrája piacán. A keleti iparosok a régi otthonukból ismert és készített formákat hozták magukkal, s itteni díszítő mintakincsük is ahhoz igazodott. A különféle kézművesek, így a fazekasok, bőr- és rézművesek új színfoltot jelentettek a városban, s ezzel párhuzamosain jónéháiny eddig ismeretlen iparág honosodott meg. 1600 és 1690 között Kanizsának - mint a többi török kézre került településnek - nemcsak a szervezeti, gazdasági és társadalmi élete változott meg alapvetően, ha>nem maga a városkép is jelentősen átalakult. A készen talált városszerkezetet magát azonban a törökök nem módosították, mivel az új intézmények az épségben talált épületekben kezdték meg működésüket, az árusok és a mesteremberek pedig a vár alján, vagy a város terein építették fel sátraikat, bódéikat. A városban a muzulmán szokásoknak megfelelően mecseteket és iskoláikat (medresze) létesítettek, amelyekben a lelkészi (khatib, müezzin, düszkhán) és tanítói (khalfa) teendőket képzett szakemberekkel végeztették el. A muzulmán templomok céljára főként az egykori keresztény épületeket vették igénybe, de azokat az iszlám vallási szertartás követelményeinek megfelelően alakították át, ezúttal alapjában megváltoztatva azdk külső és belső architektúráját. A török városépítő tevékenysége tulajdoniképpen a keresztény templomok átalakító sávaJ kezdődött, amelynek során eltávolították a számukra feleslegesnek ítélt belső berendezést és szobrokat, a falakat díszítő freskókat pedig egyszerűen lemeszelték. A templomi karzatot (maibfil) azonban általában megtartották a nők számára, akiket itt is elkülönítettek a férfiaktól. Az így megtisztított templomot aztán az iszlám elvárásainak megfelelően szerelték fel, azaz a mekkai irány (khibla) jelölésére az épület déli falába sokszög alaprajzú, díszesen keretezett imafülkét (mlhrab) vágtak, amelyet ún. cseppkő-boltozattal fedtek. Az imafülkétől jobbra állott a fából vagy kőből faragott szószék (mimber), ahonnan a péntek déli ima alkalmával a pap (khaitib) a szentbeszédet (khuitbe) mondta. A mohaimedánok szent könyvének (Korán) magyarázatára egy fából készült, hordozható magas szék (kürszü) szolgált, amelynek oldallapjait faragott geometrikus és növényi mintákkal] díszítették, mivel az emberábrázolást az iszlám vallás szigorúan tiltotta. Az imaifülke két oldalán egy-egy nagyméretű gyertyatartó állott, a belső tér megvilá25. Mohamedán egyházi személy (hodzsa). -Szigetvári Csöbör Balázs miniatúrája. 1570.