Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)
KANIZSA VARA A TÖRÖK FÉLHOLD URALMA ALATT (1600-1690) 65 ben tartsák." 30 A váraik állagának ellenőrzését azonban a beglerbég áItáliában nem személyesen, hanem vallamelyik tisztségviselője révén ellenőriztette, s ezekre minden bizonnyal a várőrségek időszakos szemléivel (jokílaima) egyidőben kerülhetett sor. A váraik karbantartási munkálatainak irányítása - így Kamizsa esetében is - ténylegesen a várparancsnok (diizdár) vállaira hárult, aki az ügyeket a legtöbbször a vilajet előkelőinek és jogtudósainak véleményét kikérve intézte. A várerődítési és karbantartási munkák sikeres végrehajtása rendszerint a megfelelő pénzügyi fedezet gyors előteremtésén múlott. A szultáni rendeletekben azonban a kincstári pénzeik kiutalása helyett többnyire a szükséges összeg előteremtés éneik csak a módját határozták meg. Azaz a szükséges anyagi fedezetet - ameddig a vilajet teherbíró képessége lehetővé tette — a helyi erőforrásokból igyekeztek előteremteni. Ez a gyakorlatban legtöbbször úgy valósult meg, hogy a helyi kincstári jövedelmeket haisznáiltálk fel erre a célra. Természetesen a szükséges összegeket a török hatóságok sem tudták mindenkor maradéktalanul előteremteni, s ilyenkor az is előfordult, hogy az építkezési munkák elvégzése után 19. Törölk sodronying a Zrínyiek fegyvertárából (XVII. század eleje) 30. FODOR PÁL: Török várerődítési munkák Magyarországon a XVI-XVII. században. HK. 1979/3. 375-377. a iközigazgiatá'S tisztségviselői a szultánhoz folyamodtak a költségek megtérítése végett. A szükséges pénzügyi fedezet előteremtésének együk speciális módját az ún. rendikívüli adók (törökül: aváriz) kivetése jelentette, amelyek a XVII. században egyre inkább állandó jellegűekké váiltak. Az egyre erősödő pénzügyi gondok ezen kívül újabb és újabb adók kivetését teitték szükségessé, s ezek közül talán a ,/tamir akcseszi" (javítási pénz) számított a legjelentősebbnek, mivel a vilajet rájái minden ,,háne" (adózó csa'lád) után egy-egy gurust, azaz mintegy 50-60 aikcsát volltalk kötelesek fizetni. A váraik javításaihoz szükséges építőanyagokat három módon szerezték be: a kincstári tulajdonban levő bányák, erdő'k Stb. hozamaiból, vásárlás útján vagy pedig természetbeni adók formájában. Az építkezéseikhez szükséges anyagaik beszerzése természetesen nem lehetett könnyű feladat, amit a kanizsai javítások is bizonyítanak, mert az 1630-as években 20. Török sodronyos vassapka, vésett ezüst koponyalemezzel (XVII. század)