Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

KANIZSA VÁRA A TÖRÖK FÉLHOLD URALMA ALATT (1600-1690) 63 mad szerényebb feltételek melletti békeajánlatokkal, aimeilyeket drága keleti ajándékok kíséretében ter­jesztettek elő. A hosszasan elhúzódó tárgyalások vé­gül is eredmémyesen végződtek és 1606-ban a két hadakozó fél megkötötte a zsitvatoroki békét, amely szerint Buda, Fehérvár, Pécs, Eger, Kamiizsa továbbra is török kézen maradtaik. E békére egyébként Rudolf császárnak és III. Mehmed szultánmaik egyaránt nagy szüksége volt; az előbbinek a magyar és a cseh ren­dek elégedetlensége, az utóbbinak pedig az ázsiai és észak-afrikai zavargások, lázadások miatt. A zsitvatoroki béke 17. §-a szerint: „Kanizsa vára és vidékéinek felügyelete a budai vezérbasa (begler­bég) ós Batthyány Ferenc grófra bizatik, kötelessé­gükké tétetvén az azokhoz tartozó javadalmak, va­lamint ezek jogai fölötti szigorú őrködést, hogy mind­ezek a maguk valóságában csorbítás nélkül sértet­lenül hagyassanak, a vár építhető és javítható, de más új nem építhető. A környéken lakó birtokos ne­mesek jószágai senki által ne zavartassanak; sze­mély vagy vágyom utáni adójuk ezután se emeltesse­nek, de a rendes eddigi rájuk rótt adókat a várbeli basa kiküldöttjeinek pontosam befizessék minden­kor. A községi ügyekben csak a szokásos és a 'község által megvá('a<sztott elöljárók útján folyható be (lehet beavatkozni), akik mindemkor a községbeli magyar lakék közül szabadon választassanak; ezen kívü'l: a felséges osztrák uralkodóház és annak tag­jaihoz továbbra is örökös hűséggel tartozzanak, ezen hűségtől sem a hatalmas Ali budai pasa, sem a leg­főbb budai effendi kádia (legfőbb törvényszéki bí­róság), sem a nagyhatalmú és fényes ábrázatú szul­tán részéről ne kényszeríttethessenek; kik ezen kötött szent szerződés mindem pontját tiszteletben kötele­seik tartami és minden tisztviselőjükkel is pomtosan megtartatni. Ezen okmány megerősítésére saját kezű aláírásaikkal és pecsétjeikkel a töröik részrőil Ali Ab­dult, Bocskai részérőíl lllésházyt, Rudolf császár és magyar király részéről Altban grófot küldöttek ki . . . Kelt a Duna és Zsitva vizek összefolyásánál, 1606. évi Szent Mártom napja, vagyis november hó 11-én." 27 A zsitvatoroki békeszerződést követően mindkét fél részéről nyilvánosan kihirdették, s így a kamizsai vár­ban december 8-ám tették közzé ünnepélyesen, egy hálaadó istentisztelet alkailmávai az iszlám hívei szá­mára. 1. A kanizsai vilajet központja A zsitvatoroki békekötés ellenére a török-magyar végvári harcok semmit sem változtok, amit jelez az is, hogy az 1618. évi pozsonyi országgyűlés 18. §-bam kénytelen volt megismételni, hogy a békeszegő és portyázó törökök ellen az 1616-ban elfogadott 10. és 13. §-ok végzését kell érvényesíteni. Eszerint a Ka­nizsa környéki kisebb magyar végvárakat a lakosság biztonsága érdekében mihamarabb meg kell erősí­teni, valamint a zsitvatoroki békekötés 45. § érteimé­ben Batthyány — a budai beglerbéggel egyetértőleg — vegye leltárba a kanizsai várhoz tartozó falvakat, birtokokat és várőrségeket, azzal a céllal, hogy a törökök azt a jövőben ne növelhessék. Az összeírás meg is történt, s enmek alaipján pontos ki mutatás umk vom az 1618-as esztendőből a kamizsai vilajet kato­nai erejét illetően. Eszerint;­8 Török helyőrség megnevezése Katonaság létszáma Kü löveg ilönféle ek száma Kami zsa 1 372 45 S egesd 444 16 Berzence 349 11 Babócsa 359 24 Szigetvár 329 23 Kaposvár 309 21 Pécs 249 20 Barcs 178 8 N adasd 46 — Sásd 55 2 Északi hídőrség 31 — összesen: 3 721 170 A fenti katonaság különböző elemekből állt, így gyalogosokból (janicsárok, azabok), lovasokból (ülü­fedzsik, günüllüik), tüzéreikből (topcsik), fegyverkészí­tőkből (dzsebedzsik, haddadok, kalkamdzsik), hídőr­zőkből (körpüdzsik), futárokból (csauszok), utászok­ból (medzsárak), naszádosakból (gebramvák), zené­szekből (mehterek), éjjeliőrökből (pcszhanck) és ve­terán harcosokból (mütekaidok). Érdekességképpem jegyezzük meg, hogy a török zsoldos katonaság bár­melyik fegyvennemét lényegesen jobban fizették mimt a náilunk szolgáló külföldi vagy magyar végváriakat, hiszen az utóbbiaknál! a lovasok általában évi 18, a gyalogosok 12, míg az előbbieknél a lovasok 48, a gyalogosok pedig 32 aranyat koptak. 29 Kanizsa várának török erődítési munkálatait nem­csak a viszonylagos álilaindó harci cselekmények, de az elemi csapások, valamint az emberi gondatlan­ságból fakadó tűzesetek miatt is rendszeresem kellett végezni. A török hatóságok mindig nagy gondot for­dítottak az elfoglalt váraik karbantartására, amit Musza budai pasa „Elbeszéltetik, hol, mely várak, falak, dzsámik, karavánszerájok és más fontos épüle­tek azok, amelyeket budai végvidékre való jövete­lünk óta a magasságos Allah segítség ével a szultáni várakban, bizonyos palánkokban és párkányokban, valamint Eger, Kanizsa és Bosznia ejaletjeibem a ma­gumik pénzén és jó intézkedéseink révén állíttattunk 27. BALOGH JÁNOS im. 153., ill. Magyar történeti szö­veggyűjtemény, 1526-1790. Szerk.: Sinkovics István. Bp. 1968. I. 368-371. 28. Uo. 155. 29. VELICS ANTAL: Magyarországi török kincstári defte­rek, 1543-1634. I. kötet. Bp. 1886. 401-405.

Next

/
Thumbnails
Contents