Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

56 V. MOLNÁR LÁSZLÓ reggelre fejezzék be. A parancsot követően Orpheus Gallioni éjjel 11 órakor azt jelentette a főhadiszál­lásra, hogy a süllyesztett lövegállásokat elkészítet­ték, így Ferdinánd főherceg éjfélkor utasította Medi­ci és Gonzaga hercegeket, valamint a többi császári főtisztet, hogy másnap, azaz szeptember 11-én, reg­gel 6-kor egyszerre mind az öt bástya ellen kezdjék el a támadást. Három napi lövetés után a két vár­udvart összekötő híd feletti magas őrtorony nagy ro­bajjal ledőlt, valamint a bástyák és falak is több he­lyen omladozni kezdtek, s ha a vizenyős mocsár és a sáncok gátat nem képeznek, az ostromlók már vég­ső roh am at indíthattak volna. Ezen akadályok leküz­désére Gallioni ezredes mindent elkövetett; a mocsár és a vízzel teli sáncok feltöltésére nádat, rőzsét és fatörzseket hordatott össze, továbbá sok ezer földdel és homokkal teli zsákot szállíttatott a helyszínre. A főherceg utasítására ezen kívül az összes ponyvából, sátorból és pokrócból is hatalmas zsákokat varratott, hogy a mocsáron átvezető töltést mihamarabb meg­építsék. Amikor több napos munka után a töltés el­készült, a főherceg zászlaja alatt Herberstein ezre­des vértesei indultak támadásra, de vállalkozásukat a várfalakról a törökök hahotával és csúfondáros kia­bálással fogadták, így jelezve, hogy az ostrom még felettébb korai és a császáriak csak hiábavalóan fá­radoznak. Miután a bástyákról a törökök erős ágyú­tűzzel fogadták a vérteseket és súlyos veszteségeké! okoztak nekik, valamint hirtelen hatalmas zápor ke­rekedett, a támadók napokig kénytelenek voltak fel­hagyni az ostrommal. Ezért amikor szeptember 16-án virradóra az esőzés megszűnt, a császári zsoldosok — élükön az olaszokkal — rendkívül heves rohamot indítottak a védők ellen, de ismét siker nélkül, sőt jelentős veszteségeket szenvedtek. A másfélórai küz­delemben mintegy 1500 támadó esett el, köztük Gal­lioni műszaki ezredes, Eggenberg kapitány és Rossi olasz zászlótartó. Gallioni halála után Ferdinánd fő­herceg Caesaré Portát nevezte ki a műszaki ügyek vezetésére, de ő a rábízott feladatot képtelen volt maradéktalanul ellátni. A további harcokban is súlyos veszteségek érték a támadókat, hiszen a sáncokért vívott küzdelemben esett el Aldobrandini ezredes - VIII. Kelemen pápa unokaöccse —, akinek holttestét - Gal Honiéval együtt - bebalzsamozták és Rómába szállították. A pápai hadak parancsnokává ezek után Fiaim i no Delphin it nevezték ki, aki ugyancsak kitűnő katona hírében állott. Mivel az őszi esőzés még sokáig folytatódott, s ezáltal a talaj egyre jobban átázott, a további ost­romról végképp le kellett mondani. A várat körülvevő mocsaras részek annyira megáradtak, hegy szinte tel­jesen ellepték a lövegállásokat. így pár napi kény­telen veszteglés után az ostromló csapatok még né­hány rohamot megkíséreltek, de ezek sem nappal, sem éjjel nem vezettek eredményre, és mindig nagy 10. Nyugati típusú kétélű kard (XVII. század eleje) és tőrkard (XVIII. század első fele) 11. Karabella (XVII. század közepe) és hegyes tőrkard (XVII. század vágs)

Next

/
Thumbnails
Contents