Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

48 V. MOLNÁR LÁSZLÓ Polgári történeti rá sunkbam, így Balogh János és Barborits Lajos

3 munkáibam arról olvashatunk, hogy a középkori kanizsai vár helyén már a kelták, rómaiak, avarok és szlávok idején is számottevő földvár állt, amely a honfoglalás utam előbb Előd vezér unokája Csák, majd Zsolt fejedelem tulajdonát képezte. Ma már ezek az állításo'k aligha tűnhetnek helytállónak - amit a Méri István vezette ásatások is egyértelműen bizonyítanak —, mivel a vár felépítését a tatárjárást követő időszakra, megítélésünk szerint az 1290es évekre tehetjük. A Héder nembeli Kőszegi Kakas Miklós - a korszak egyik legnagyobb feudális oligarchája - ugyanis ez idő tájt kaphatott engedélyt az uralkodótól a kanizsai castrum felépítésére. 1321ben aztáin Károly Róbert a hozzá hűtlenné vált Kőszegiek kanizsai erősségét a Sopron megyei Osl nemzetséginek adományozta, aimelynek egyik tagja, Lőrinc hamarosan felvette a Kanizsai nevet/' A különböző korú és hitelességű Kanizsa-metszetekbőil, valaimimt a Méri Istvám-féle várásatási munkálatokból ma már többé-kevésbé világosan rajzolódik ki előttünk a feltehetően a 13. század végén épült vár és a tőle mintegy 5-600 méterre fekvő település képe. A legkorábban emelt mintegy 36x38 méter kiterjedésű, ún. szabályos alaprajzú, belsőtornyos épülettömb leghitelesebb ábrázolásait a XVI. századi Ferrabosco-féle felmérés őrizte meg számunkra. E szerint a kőből és téglából emelt, egy természetes homokdombon álló vár minden bizonnyal emeletes lehetett, vizesárok vette körül, amelyen keresztül fahíd vezetett a déllii oldalon levő kaputoronnyal védett bejárathoz. A mai szeszgyár alatt elhelyezkedő egykori váír ablakait és kapuját faragott kövekkel keretezték. Az erősséget ún. boronautak kötötték össze a kelet felé eső településsel és a nyugati pairttal. A vár legfőbb előnye már ekkor afobain rejlett, hogy szinte áthatolhatatlan, hatalmas mocsáir vette körül, s ez anynyira széles volt, hogy még a tűzfegyverek elterjedését követően sem tudták a bástyákat a partról lőni.

5 1. Kanizsa vára. Giulio Turco felmérési rajza, 1569. (Bécs, Kriegsarchiv). BALOGH JÁNOS: Nagy-Kanizsa város vidékének hadtörténelmi leírása. Nagykanizsa 1896.; Barbarits Lajos: Nagykanizsa (Magyar városok 4.) Bp. 1929. Zala megye története. Oklevéltár (A továbbiakban: ZO). Szerk.: Nagy Imre-Véghely Dezső-Nagy Gyula I. Bp. 1886. 165. 5. Nagykanizsa. írta: CSEKE FERENC-HORVÁTH LÁSZLÓ -KERECSÉNYI EDIT-TÓTH KÁLMÁNNÉ. Panoráma. 1984. 33-35.