Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
Együd Árpád: Vikár Béla nyomában
138 EGYÜD ÁRPÁD Hallottad-e hirit Zalagörszögnek? Hát aminialk a hirös bentlévő börtömnek? Hallottam, hallottam, szenvedtem is benne, Verje mög az Isten, alki azt épülte. Ne csodáld te babáim, hogy én sárga vagyok, Kaposi börtömnek térdig rabja vagyok, Térdig rabja vagyok, derékig bilincsbe, Kiapad a szamom a nagy sötétségbe. A börtöm feneke a mögvetött áigyom, A börtöm oldala takarózó párnám, Rászállott a páva a váirmögyeházra, Hozott italt, ételt a rabok számára. Rinyakovácsi, Jamdzsó Györgyné, 1903 * » * Pásztorddlok, ball lad ás énekek Ha bemegyek a kondorosi csárdába, Rézfokosom vágom a gerendába, Néhány szóra takarodjon mindenki a csárdából a tornyára, Most mulat az Eszterházy öreg herceg juhászainak a legelső bujtárja. Kis pej lovam négy lábán a rézpaitkó de fényes, Kondorosi szép csárdásné egyetlenegy Marcsa lánya de kényes, llleszgeti göndör haját százfelé a vállára, Szárforiníos sejemikendőt kötött mára nyalkára. Vörs, Simon István, 1895. Hücs ki disznó a berekbü, Csak a füle látszik, Kamászbojltár a bokorba Menyecskével játszik; Elszökött a disznó Kii eine malaccá val, Utámma ment a kanász Fényes bail táj avail. Fölköti a bocskorát Aranykori kára, Megfújja a furuláját Szomorú nótára. Gica ne, coca ne! Basszon meg a gazdád, ne! Megismerni a kamaszt Ékes járásáról, Diszn ászárral ki pörgetett Feikeite bajcárol. Segge lesz a fur uja, AI lesz a bandája, Petrezselem a baíjca, Rosseb a szálkái la. Nemesvid, Horváth Ferenc, 1900. * * * Három ürü nem nagy fóka, Három juháisz hajtogatja, Mind a három cifrasubás, Egy sem juhász, ki nem szajhás. Szürke szaimár szomorkodik, A gazdája jó bort iszik, Ne szomorkodj szürke szamár, Majd elmegyünk a nyáj után. Pa magmáik került a juíhom, Csing^bumg rajta a harangom, Ma két hete vagy már három, Hogy a számadómat várom. Amoda jön, amiint látom, Feaskehasú számá^rhá ton Agyoinisten kisbujtárom! Vam-e százforintos károm? Addig kendmek nem lesz karja, Még ém leszek a bojtárja. Van-e húsod a tömlőbe, A nagy bográmcsba megsűve? Nincsen húsom a tömlőbe, Sem a bográmcsba megsűve Ergye, fogd meg a hairamgossat, Azt a fekete, gyapjussat, Kutyám issza meg a vérét. Zsidó viszi el a bőrét. Bodrog, Kiss Gyula, 1919. és Takács József, 1903. Hej, juhászok, juhászok! De szenmyes a ruhátok, De szenmyes a ruhátok, Talán nincsen babátok? Csurgó (B.-szemes tanfolyam), Jankovics Imre 188? Lehetne sorolni tovább a klasszikus veretű amyagoik, új stílusú dalok egész sorát, a szakrális amyagaink sokféle változatát, de végü! : s nem ez volc elsődleges feladatunk. Azon ioarkodtunk, iogy valamelyest érzékeltessük Vikár Béla múlhatatlan szerepét, jelentőségét megyénk ós az egész magyar néprajztudomámy számára. A sokat idézett egykori énekes ránk maradt versével és levélrészletével emlékezünk magára Pöttendi Lidire, s az általa olyannyira szeretett Vikár Bélára. Régi emlékeimből A hetesi utcán vigig-végig, minden .kiskapuba rózsa nyílik, Jertek lányok, szedjük le csokorba, Felrakjuk majd a Vikár szoborra. Vikár Béla szerette a rózsát, de még inkább a népdalt, a nótát, Koszorút nem vihetünk sírjára, Rózsát, virágot rakunk szobrára. Vikár Bélát mindnyájan szerettük, Népdal gyűjtésében segítettük. Kis gépjével, ha azt dailoltatta ezt mindenki örömmel hallgatta. Vikár Béla lelke fenn az égben Onnan néz ránk csillag fényességben, Ha meglátja köztünk emlékszobrát, Nem felejti el szülőfaluját.
