Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása

A DÉL-DUNÁNTÚL ÉS A BALATON KÖRÜLI VÁRMEGYÉK LEÍRÁSA 117 észak felől Fejér vármegye. Jelenleg Neszelroth grófot - úgy is, mint pécsi püspököt - vallja főispánjának. II. Legfontosabb helysége manapság, ahol a vármegy v.gy üléseket tartani szokták s ahol maga az alispán is lakik, Simontornya - az itt lakók nyelvén Simonthurn — mezővárosa, amely Székesfehérvártól nem messze, a Sárvíz szélesen elterülő mocsarai között fekszik; ezt a folyót pedig minden valószínűség szerint egyáltalán nem nyelik el a mocsarak, mint ahogy némely földrajzírók hiszik. A jelenleg pusztán álló várában senki sem lakik, leginkább azért, mert miután Heister az 1709. esztendőben kiverte onnét a Rákóczi-pártiakat, az összes várvédő fogságba esett. Magát a sáncok kerítésével övezett mezővárost azonban könnyen lehet, hogy négyszáz háznép is lakja. III. Bonfini három apátságot is ebbe a vármegyébe helyez. Közülük első a Földváron levő Szent Ilona apátság; ez a Duna partján, Simontornyától nem nagy távolságra fekvő helység valamikor a benedekiendi atyáké volt, most pedig méltóságos és tisztelendő Mednyánszky Ferenc címzetes pünpök és esztergomi kanonok úré. A második a szekszárdi - ahogyan az újabb írásmód szerint írni kell, régiesebben ugyanis Szexard, vagy Szaxszard — apátság, amely az üdvözítő tiszteletére van szentelve, a pécsi egyházmegyéhez, de az esztergomi egyházmegye joghatósága alá tartozik és amelyet I. Béla király alapított az 1061. esztendőben. Ennek főpapja egykoron — mint mondják — szabadosok, vagyis praedialis nemesek fölött rendelkezett, akiket sajátos néven hadakozóknak (exercituantes) neveztek, mivel katonáskodásra voltak kötelezve; ezek a Sárköz nevezetű kerületben laktak egy alispán és két szolgabíró kormányzása alá vetve. Végül az 1266. esztendőben egy Tóbiás nevű apát szabadságot adományozott nekik. Magát az apátságot a minap Mérey Mihály püspök építtette részben újjá romjaiból. A harmadik apátság, a b á t a i Szent Mihály nevét viseli; valamelyik újabb író Ransanussal

59 együtt azt feltételezte, hogy ettől vette elnevezését Bach (Bathiensis) vármegye, mintha ez a név különböznék a bácsi (Bachiensis vagy Bathiensis) érsekség nevétől: jóllehet Pázmány gyakorta idézett Appendixéből

60 egyértelműen megtudjuk, hogy ez az apátság Tolna vármegyéhez tartozik. Ami pedig elnevezésének eredetét illeti, arról majd másutt lesz alkalmasabb szót ejteni. És arra sem térünk ki itt, ami ugyancsak a mondott Appendixban olvasható: hogy tudniillik a pécsi egyházmegyéhez tartozó szentiváni Boldogságos Szűz Mária apátság szintén ebben a vármegyében állott — nyilvánvaló tény ugyanis, hogy a föld59. PETRUS RANSANUS (Ransano) 1420 körül született Palermóban. Dominikánus rendi szerzetes volt. I. Ferdinánd nápolyi király 1488-ban követségbe küldte. Mátyás udvarába, itt ismerkedett meg Magyarországgal. Annales omnium temporum című fő művének 61. könyve az Epitome rerum Hungaricarum címet viseli és 37 indexre osztva a magyar történelmet tárgyalja; ezt rajzírók egyöntetűen túl a Dunán, Zombor alatt helyezik el Szentivánt. — Ez a vidék egyébiránt a mocsarak és a sár miatt nagyobb részében járhatatlan, s úgy tűnik, nem túlságosan alkalmas a föld- és szőlőművelésre: többen mégis igen nagy hírnevet tulajdonítanak a szekszárdi bornak, olyannyira, hogy nem kevesen a legkevésbé sem haboznak a budai bor elé helyezni azt. VESZPRÉM VARMEGYE I. Veszprém vármegye, amelynek élén jelenleg méltóságos és tisztelendő Volkra gróf, a helybéli püspök áll, mint örökös főispán, a Balaton tó - róla másutt már szóltunk - és a Rába (Arrabo) folyó között fekszik; a kelet felőli oldalról Szála vármegye (!) határolja, a nyugat felől valóról pedig Fejér vármegye. II. Az egész vármegyének Veszprém — latinul Vesprimium vagy Besprimium, németül Wesprin vagy Weissbrunn, azaz „fehér forrás", mivel kitűnő forrásvizek törtek fel itt valaha - városa adott nevet: ez a város pontosan Palota és Pápa között fekszik, a Sárvíz folyótól négy mérföldnyi távolságra és két részre osztható, a várra tudniillik és magára a városra; mindkettőt serényen őrzi a császári katonaság. A vár egy kiemelkedőbb helyen, a várostól északi irányban épült, régi védműrendszer oltalmazza, magán a hegycsúcson pedig a Szent Mihály tiszteletére szentelt katedrális templom áll, amelyben valamikor 36 kanonok végezte az istentiszteleteket. Ennek egyik oldalához épült hozzá az a kápolna, amelyet Gizella, Szent István király felesége, később a passaui Szent Kereszt kolostor főnöknője építtetett: e kápolna pedig azáltal jutott nagy tisztességre, hogy Gizella fia, Imre — mint többen tudni vélik — itt tette le a szüzességi fogadalmat; igen híres volt továbbá Szent György — akinek nevére szentelték — ereklyéi miatt is, amelyeket aztán valamelyik prépost arany és ezüst foglalatuk nélkül a Szepességbe vitt és úgy összekevert más szentek ereklyéivel, hogy semmilyen módon nem lehetett azoktól elkülöníteni. A templomon és a kápolnán kívül itt találhatók a prépost és a kanonok nagyon szép házai, valamint a jezsuita atyáké is. A hasonló módon megerősített másik rész, vagyis a város mintegy ennek a hegynek a védelmében, tőle délre terül el és részint a mondott csúcs — amelyen a főtemplom áll —, részint pedig egy másik hegyorom veszi körül; ez utóbbin semmiféle építmény nincs, csak az alsóváros foglal helyet alatta. — Mindebből könnyen megértjük, mennyi hibát követett el Istvánffy ezen vármegye fekvésének a leírásában, s 1588-ban adta ki Bécsben Zsámboki János. Megírta Szent István király és Szent Margit életrajzát is. 60. A hivatkozott munka könyvészeti adatai: Acta et decreta synodi dioecesanae Strigoniensis, authoritate etc. Petri Pázmány archiepiscopi Strigoniensis etc. Posonii, MDCXXIX. - A 2. sz. Appendix címe: De religiosis ordinibus, qui olim in Hungária floruere.