Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása

116 MÉSZÁROS BALÁZS-TÓTH PÉTER hogy ebben az oklevélben a mi Stridonunkról, vagyis Strigovánkról esik szó. Magát az oklevelet egyébként az 1698. esztendőben, Rómában, a pápai levéltárban a pápa engedélyével, valamint a Szent Palota mesterének az ellenőrzése és jóváhagyása mellett a jezsuita rendbeli Czeles Márton tisztelendő atya aki ugyanott, Rómában a Szent Péter egyház gyóntatópapja volt — másolta le saját munkájával és igyekezetével, amint azt bizonyítja méltóságos Kollonics Lipót kardinális, esztergomi érsek aláírása és rányomott pecsétje: „Miíc/ós püspök, Isten szolgáinak a szolgája minden Krisztusban hívőnek, aki a jelen levelet látni fogja, üdvöt stb. A szentjeiben és azok dicséretében örömét lelő dicsőséges Isten annál nagyobb örömmel gyönyörködik hitvallójának, Szent Jeromosnak a tiszteletében, mennél fényesebben megvilágítja — mintha a kandeláber fölött ragyogó fény lenne az Úr házában — ezen Jeromos a tápláló anyát: az egyházat, amikor érdemei által eloszlatja a tévedések homályát. Amidőn tehát - mint tudomásunkra jutott — szeretett fiunk, Ciliéi Frigyes, a nemes férfiú, Ortenburg és Zagoria grófja, Szlavónia országának a bánja a saját lelki üdvéről gondolkodván, a mennyei dolgokban kívánt kincseket gyűjteni, akkor az ájtatosságnak ama különleges érzésétől indíttatván, amellyel ő és Krisztus más hívei is, akik azokon a részeken élnek, Szent Jeromos hitvalló, mint az egyház sugárzó, fényes csillaga iránt viseltetnek, ezen Szent Jeromos egyházát, vagyis tiszteletét a zágrábi egyházmegye Sztrigó (Stridon) nevű helységében ahol egykoron ezen szent szülőháza állott, amelyben tudniillik táplálták és felnevelték - az égiek által reája bízott javakból fényesen megépíttette és bőségesen ellátta ünnepélyes adományokkal. Mi pedig azt kívánván, hogy az emberek illendő tisztelettel keressék fel a mondott egyházat, a kellő módon őrizzék meg épületeiben és építményeiben, valamint hogy egyre jobban növekedjék a hívek ilyesfajta ájtatossága és maguk a hívők is annál szívesebben járuljanak oda az ájtatosság okáért és annál készségesebben nyújtsák megtartása érdekében segítő kezeiket, mennél inkább látják, hogy teljesen betölti őket az égi kegyelem ezen adománya: ennélfogva az előbb nevezett gróf e tárgyban elénk terjesztett kéréseit meghallgatván, valamint a mindenható Isten könyörületességében bizakodván, Szent Péter és Pál apostolok tekintélyéből mindenkinek, aki igazán megvallja és megbánja bűneit, továbbá a mondott egyházat Szent Jeromos ünnepén minden esztendőben ájtatosan meglátogatja és annak ilyesfajta megőrzésére segítő kezeit nyújtja, jelen oklevelünk által az eljövendő örök időkig terjedő érvénnyel a reája kirótt büntetésből kegyelmesen elengedünk öt évet és ugyanannyi negyven esztendőt. Úgy akarjuk azonban, hogy ha az ezen egyházat felkeresőnek, vagy fenntartásához segítő kezet nyújtónak, vagy ugyanott kegyes alamizsnát adónak mi már valamilyen más kegyelmet engedtünk örökre, vagy valamely bizonyos, de még el nem telt időtartamra szólóan, akkor jelen oklevelünk semmilyen érvénnyel vagy jelentőséggel se rendelkezzék. Kelt Rómában, Szent Péter egyháza mellett, az Úr megtestesülésének 1447. esztendejében, november idusa előtt a IV. napon (november 10-én), pápaságunk első évében." Miklós pápa ezen oklevelének tartalmát igazolja tanúbizonyságként a Szent Pál első remete igen híres rendjéből való Szupszky Pál tisztelendő atya is, aki a folyó 1713. esztendő májusának 77. napján az ezen munka összeállítójához címzett levelében először arról tesz tanúságot, hogy az ott lakók egyhangú véleménye szerint Szent Jeromos Sztrigó — Stridova, Strigova vagy Strigava, a szomszédos nemzetek egymástól eltérő nyelvjárásainak megfelelően — mezővárosban látta meg a napvilágot, azon a dombocskán tudniillik, amelyen régesrég felépítették az ezen szent egyháztanító nevének szentelt egyházat: ezt egyébként az úgynevezett apátsági jövedelmekkel együtt előbb a glagoliták, majd a Zrínyi-család, végül pedig Zrínyi Péter engedélyével a saját rendjéből való atyák birtokolták és gondozták. Másodszor: esküjével megerősítve elmondja, hogy majd csak minden nap igen sok és szinte hallatlan csoda történik ugyanott, leginkább pedig az azon egyház alatt — ahogyan azt maga a szerző nem is oly régen a saját szemeivel látta — feltörő patak vizének köszönhetően; e patakról pedig azt állítják, hoay maga Jeromos ásta ki medrét játékos időtöltésből még gyermekkorában. Végül és harmadszor azt írja, hogy keze ügyében van egy igen régi könyv, amelyre ódon betűkkel Temesvári Pelbárt neve van feljegyezve: ebből a könyvből nagyon jó móddal lehet igazolni a felhozottakat, mint ahogyan Jacobus Cavacius és sok-sok más író alapján is, akik említést tettek arról, hogy ez a hely Jeromos szülőföldje; legfőképpen pedig egy igen régi krónika alapján, amely — mint írja — a Chronica de rebus Dalmatiae et Pannóniáé címet viseli. Csaknem teljesen ugyanezt az álláspontot képviseli egy jezsuita atya levele, aki szent tisztelettel dicsőíti saját szülőföldjét, amely azonos Szent Jeromosóval: tudniillik a csáktornyai szigetet, s bizonyítja, hogy hasonló dolgokat írtak le öt esztendővel ezelőtt azok a belgiumi írók, akik a szentek életrajzait állították össze. Ёп hiszem tehát, hogy ezen álláspont tekintetében tőlük majd többet is meg fogunk tudni. S közben gondolják csak azt a bölcsek, amit okosnak vélnek — nekem nincs semmi ellenvetésem. TOLNA VARMEGYE I. T о I n a vármegyének a Duna mellett, Budától 16 mérföld távolságra fekvő, valaha — ahogy következtetni lehet — nevezetes Tolna mezővárosa adott nevet; ezt a helységet némely járatlanok az elnevezés hasonlatossága miatt tévedésből össze szokták keverni az Ausztriában levő Tulnával. A vármegyét kelet felé, Bács (Bath) megyétől tulajdonképpen a Duna folyó választja el, többi szomszédja pedig a következő: nyugatról részint Somogy vármegye, részint a Dráva folyó, délről Baranya vármegye, végül