Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása

110 MÉSZÁROS BALÁZS-TÓTH PÉTER közölt alapítólevélből: egyébként ebben az oklevélben is Bonipertet mondják az első püspöknek. Utódai közül Szent Mór mellett két olyat találunk, akiket hírnevük ajánlása alapján a többiek elé kell helyezni. Az egyikük neve Kalán (Calarius), aki az 1214. esztendőben, miután ártatlannak nyilvánították abban a súlyos vétekben, amellyel rosszakarói vádolták meg, Ince pápától engedélyt nyert a palást használatára — amit egyébként ritkán engedélyeztek az egyházban a püspököknek -; a kiváltság nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy vajon utódjaira is érvényes-e ez a jog. — A másik püspök Vitéz János, más néven Janus Pannonius, a messze földön ünnepelt költő, aki a veronai Guarino tanítványa volt Ferrarában és Korvin Mátyás király uralkodásának a kezdete táján élt. Ö rendelkezett úgy, hogy sírjára a következő hat soros verset véssék: ,,S hogy ne boruljon mély feledés rám néma síromban, Azt akarom, hogy e vers álljon a sírkövemen: Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. Ezt a dicsőséget, ó hagyd meg a holtnak, Irigység, Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább!" Tanúságot tesz róla Lipsius'

[(i is a Janus Leruntiushoz írott levelében, ahol rögtön a levél elején ez a mondat olvasható: ..Költőink közül Lotichiust''

7 szeretem, Janus Pannoniust becsülöm, Scaliger'

18 atyát pedig csodálom." III. Pécstől két mérföldnyi távolságra, dél-délkelet felé fekszik Siklós (másképpen Soklyós) mezőváros a valaha jól megerősített és a Dráva folyótól nem messze épült várával együtt, ahol - Bonf/'n/'

49 tanúbizonysága szerint, lásd az 5. dekád 2. könyvét Zsigmond királyt és császárt őrizték fél esztendőn keresztül mély börtönében, amelybe némely, vele szemben ellenséges indulattal viseltető nemes úr zárta be őt. A törölcölc őrjöngése következtében csaknem teljesen romokban hever. Jelenleg is megvan azonban a Szentháromságról címzett apátsága, amely valaha a benedekrendi atyáké volt. IV. Innét négy mérföldnyire kelet felé található Mohács, amelyet némelyek Anamantiának, vagy Amantiának neveznek: így például Lazius is azt írja (lásd Reipublicae Romanae commentarii című munkájának 12. könyvében a 3. szakasz 7. fejezetét), 46. LIPSIUS JUSTUS (Lips Joest, 1547-1606) németalföldi filológus, aki Kölnben és Löwenben végzett tanulmányai után Jénában, majd Leidenben, végül Löwenben tanár. Hivatkozott leveleit ő maga adta ki Epistolae címen, 1586-1590 között. 47. LOTICHIUS, PETRUS (1528-1560) a XVI. századi Németország legnagyobb lírikusa. Marburgi, wittenbergi, erfurti, majd bolognai tanulmányai után Heidelbergben lett orvos; itt is halt meg. 48. SCALIGER (GIULIO CESARE DELLA SCALA) olasz orvos és filológus (1484-1558). 49. MARCO ANTONIO BONFINI (Ascoli, 1427 - Buda. 1503) olasz humanista. Recanati, majd római tanárkodás után, 1486-ban Mátyás meghívását elfogadva érkezik Magyarországra és itt udvari történetíró lesz. Munkája, amely 1495-ben készült el s amelynek címe: hogy ,,a magyaroknak és királyuknak, Lajosnak a pusztulásáról nagyon is jól ismert Amantia". Mindez azonban, hogy őszintén megvalljam az igazat, nem úgy tűnik, hogy megfelelne a Theodosius-féle oklevélnek, amely szerint Amantia Vetusanum és Lusio között helyezkedik el; Lusio ugyanis azonos a dél felé eső Alta Ripával, vagyis ,,Ad statuas"-szal, amit legtöbben Kalocsának értelmeznek. Mohács mezőváros fekvését lstvánffy'

M (lásd Históriájának 8. könyvét) a következő szavakkal írja le: ,,ez a magyarok számára végzetes nevű hely nyugatról Pécs hírneves városa, keletről a Duna másik partja (ugyanis nem messze innét, a város fölött két ágra válik szét e folyó és szigetet zár közre), délről a Dráva torkolata és lllyria Szlavóniának nevezett rézzé felé néz; körülötte egy síkság terül el szélesen, amelyen egyetlen erdő vagy bozót sem képez akadályt, de amelyet két részre szakit az a folyó, amelyet a lakosok Karassónak neveznek. E folyó annyira mocsaras és ingoványos, hogy még akkor sem tudjuk eldönteni, hogy merre folyik, ha alaposabban szemügyre vesszük. A nádasok, a sasos helyek és a mély posvány miatt nem lehet átlábalni rajta, legfeljebb csak télen, amidőn a fagytól beáll." — A pannóniai gyászhelyek közül is ez a magyarok örökre kárhoztatandó A/l/a'

1 folyója, amely mellett az 1526. esztendőben soha eléggé el nem siratható vereséget szenvedtek Szolimántói: ahol elveszett a magyar nemzet főpapiainak és nemességének színe-virága s ahol királyuk, II. Lajos is életének 20. esztendejében lovával együtt beleesett és belefulladt a Cselye nevezetű, iszapos víztől áradó patakba, amidőn menekülés közben fel akart kapaszkodni annak eléggé magas partjára. E csata folyományaként következett azután csaknem a teljes Magyarország mindenütt való elpusztítása (e dologról azonban vita van a történetírók között), amelynek során — nem számítva a tűzzel-vassal nyomorultul feldúlt legnevezetesebb királyi városokat — százezer, sőt némelyek szerint háromszázezer keresztényt hurcoltak el igen kemény rabságba. Ennek a még mindig nagyon fájó sebnek a számára azonban nem kevés gyógyírt jelentett az 1687. esztendő, amikor is Lipót császár fegyverei ugyanezen Mohács és Siklós között olyannyira megfizettek a törökök vezírének a nagy csatavesztésért, hogy annak eredméRerum Hungaricarum Decades, több kiadást is megért, alapvető munka. 50. ISTVANFFY MIKLÓS (Pécs, 1535 körül - Vinica, 1615. április 1.) államférfi és történetíró. Tanulmányait Pécsett, majd a bolognai, padovai és grazi egyetemeken végezte. Hazatérte után Oláh Miklós eszteraomi érsek titkára, majd Miksa császár 1572-től a királyi kancellárián alkalmazza. 1576-ban királyi tanácsos, 1581-ben pedig alnádor lett. Több fontos és kényes diplomáciai megbízatást is teljesített. 1608-ban szélütés érte és visszavonult a közéleti szerepléstől. — Munkája: Historiarum de rebus Unaaricis libri XXXIV., amelyet először bizalmas barátja, Pázmány Péter adott ki Kölnben, 1622-ben. 51. A Tiberis bal oldali kis mellékfolyója, ahol ie. 390. július 18-án a rómaiak nagyon súlyos vereséget szenvedtek a gallusoktól.